Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaviszony alanyai az esetek többségében a munkaszerződés megkötésekor megegyeznek a munkavégzés helyét illetően, ennek elmaradása esetén a munkavállaló legkésőbb a munkavállalói tájékoztató kézhezvétele alkalmával értesül arról, hol kell munkavégzési kötelezettségét teljesítenie. Az ettől való eltérést például a munkakör utazó jellege indokolhatja, ilyenkor a munkavállaló folyamatosan változtatja helyét, a munkáltató utasítása alapján mindig máshol végez munkát. A két eset közt kvázi átmenetet képez az úgynevezett kiküldetés intézménye, mely elrendelése esetén a munkavállaló átmenetileg szokásos munkahelyétől eltérő helyszínen vagy helyszíneken végez munkát.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 53. § (1) bekezdésében található rendelkezés szerint a munkáltatónak joga van munkavállalóját átmenetileg a munkaszerződésben meghatározottól eltérő munkakörben, esetleg munkahelyen, illetve más a munkáltatónál foglalkoztatni. A kiküldetés ennek fényében a munkavállaló olyan munkahelyen történő időleges foglalkoztatását jelenti, mely a munkaszerződésben megjelölt állandó munkahelyétől eltér. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás a munkáltató döntésének, igényeinek függvénye, annak megtagadására a munkavállaló csupán a törvény által meghatározott néhány esetben jogosult. Ha a munkavégzés helye, ahol a munkavállaló ideiglenesen végez munkát, Magyarországon található, belföldi kiküldetésről, ha az ország határain kívül, külföldi kiküldetésről beszélhetünk.
Hozzájárulása nélkül nem kötelezhetőek a kiküldetés teljesítésére az anyák várandósságuk megállapításától a gyermek három éves koráig, illetve annak 16 éves koráig, ha gyermeküket egyedül nevelik, a munkavállalók, ha hozzátartozójuk személyes gondozását látják el, illetve azok a munkavállalók, akiknél 50 százalékot meghaladó egészségkárosodását állapítottak meg [Mt. 53. § (3) bekezdés]. A munkavállaló szintén megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra a törvény által megállapított időtartamon, naptári évenként negyvennégy beosztás szerinti munkanapon vagy 352 órán túl kerülne sor [Mt. 53. § (2) bekezdés]. A kiküldetés megtagadása szóba jöhet még a méltányosság elve alapján, ha annak teljesítése a munkavállaló számára aránytalanul sérelmes lenne, például családi körülményei miatt [Mt. 6. § (3) bekezdés].
A napidíj megállapítására napi átalányként kerül sor, összege legalább 500 forint
A munkáltató, eltérő megállapodás híján a kiküldetés ideje alatt is köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges feltételek teljesülését. Tekintettel arra, hogy a munkavállaló, még ha belföldön is, de jellemzően a lakóhelyétől távol végez munkát, neki a konkrét körülményektől függően megfelelő szállásra, étkeztetésre, személyszállításra lehet szüksége. Ezek megszervezésére, költségeinek viselésére a felek közti megegyezés szerint a munkáltató köteles.
A fent megjelölt költségek viselésétől függetlenül a munkavállalót belföldi kiküldetésére tekintettel költségtérítés illeti meg, melynek részletes szabályait a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő munkavállaló költségtérítéséről szóló 437/2015. (XII. 28.) számú kormányrendelet (Rendelet) tartalmazza. Ennek 2. § (1) bekezdése szerint a munkavállalónak a kiküldetésben töltött napokra napidíj jár, mely a kiküldetéssel kapcsolatban felmerült többletköltségek fedezetét szolgálja.
A napidíj megállapítására napi átalányként kerül sor, összege legalább 500 forint [Rendelet 3. § (1) bekezdés]. Ha a munkavállaló rendszeresen teljesít belföldi kiküldetést, részére a munkáltató havi átalányt is megállapíthat, melynek összegét a napidíj összegének és a havi átlagban kiküldetésben töltött munkanapok számának figyelembevételével kell meghatározni [Rendelet 3. § (2) bekezdés]. A belföldi közúti árufuvarozásban, illetve személyszállításban gépkocsivezetőként, valamint árukísérőként foglalkoztatott magánszemély részére napi 3000 forint napidíj fizethető ki, ha a munkáltató havi átalányt nem állapított meg, más juttatásban a munkavállaló kiküldetésére tekintettel nem részesül és a kiküldetés tartama a hat órát meghaladja.
A munkáltató számára számviteli szempontból lényeges, hogy a nyújtott napidíj összege számlával vagy egyszerűsített számlával igazolt összegként, illetve költségátalányként számolható el [Rendelet 2. § (2) bekezdés]. Nem számolható el azonban napidíj, ha a kiküldetés tartama a hat órát nem haladja meg, vagy a munkáltató a munkavállaló élelmezését a kiküldetés helyszínén biztosítja [Rendelet 4. §].
