A hét kérdése: behíváson alapuló munkavégzés


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A behívás alapján történő munkavégzés a részmunkaidős munkaszerződés speciális fajtája, mely szerint a munkavállaló nem az általános munkaidő beosztási szabályok szerint, hanem a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti kötelezettségeit.  Jól értjük-e, hogy bérfizetés szempontjából ez azt jelenti, hogy arra az időszakra, amely alatt nem merül fel a munkavállaló foglalkoztatásának szükségessége, munkabér sem jár a munkavállalónak?


1. Például, ha a munkavállaló foglalkoztatására a munkaszerződés szerint napi 4 órában, 2 havi munkaidőkeretben (havi 22 munkanappal számolva ez 176 munkaórát jelent) kerül sor, de a munkáltató a 2 havi keretben ténylegesen csak 150 órát foglalkoztatja a munkavállalót, akkor havi bér esetén a munkavállalót csak a ténylegesen ledolgozott órák alapján illeti meg a munkabér? A 150 óra feletti „kihasználatlan” 26 órára munkabér a munkavállalónak állásidő vagy egyéb más jogcímen nem jár?

2. Az Mt. 115.§ (1) bekezdés szerint a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap-és pótszabadságból áll. A (2) bekezdés meghatározza a munkában töltött időként figyelembe veendő időtartamokat. Kérdésünk, hogy behívásos munkavégzés esetén hogyan alakul a szabadság számítása? Jól értjük-e, hogy behívásos foglalkoztatás esetén az az időszak, amely alatt a foglalkoztatás szükségessége nem merül fel, nem minősül munkában töltött időnek, azaz a munkavállalót ezekre az időszakokra szabadság sem illeti meg?

A fenti értelmezés nem helyes.

Sem a bérfizetés, sem a szabadság kiszámítása szempontjából nincs eltérő szabályozás az általánoshoz képest behívás alapján történő foglalkoztatás esetén sem.

Az általános szabályok alkalmazandók erre a foglalkoztatási formára, azzal az egyetlen eltéréssel, hogy a munkaidő-beosztás 3 nappal előre közölhető.

Tehát munkabér munkavégzés hiányában is jár a munkavállalónak, részére ebben az esetben állásidő fizetendő. Amennyiben a munkaidőkeret végéig a munkáltató a munkavállalót nem osztotta be munkavégzésre kellő óraszámban, úgy az állásidő szabályait kell megfelelően alkalmazni. Szintén alkalmazni kell az Mt. 156. §-a szerinti átalánydíjazásra vonatkozó szabályait is.

A kérdést Dr. Fodor T. Gábor vááaszolta meg. További kérdéseket és válaszokat itt talál.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 15.

Felszámolná a nemek közötti bérszakadékot az EU

A bérek átláthatóságáról szóló európai uniós irányelv hamarosan részletes jelentésre kötelezi a közép- és nagyvállalatokat a női és a férfi dolgozóik fizetéséről. Az Európai Bizottság döntése értelmében a kikért adatok alapján akár bírósági pert is indíthatnak majd a hátrányosan érintett alkalmazottak – hívja fel a figyelmet az EY. A tanácsadócég kollégái arra ösztönzik a társaságokat, hogy minél hamarabb világítsák át a szervezetüket, és szükség esetén tegyék meg a bérszakadék megszüntetéséhez vezető lépéséket.

2024. április 10.

Randstad: a karrierépítési lehetőségnél fontosabb a munka és a magánélet egyensúlya a munkahelyválasztásnál

A Randstad 34 ország 27 000 munkavállalóját kérdezte meg arról, hogy mi a fontos számukra a munka világában és mit várnak el munkáltatójuktól. A legfrissebb Workmonitor felmérésből kiderül, hogy a munkavállalói elvárások hogyan írják át a munkaerő-menedzsment ABC-jét: hogyan kell átgondolniuk a cégeknek a munkaerő-menedzsment stratégiájukat annak érdekében, hogy a legkiválóbb tehetségeket magukhoz vonzzák és meg is tudják tartani őket.