Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A bérleti szerződés felmondására vonatkozó szabályozás attól függ, hogy a szerződés időtartama határozott vagy határozatlan.
Ameddig Nyugat-Európában már jó ideje hagyománya van a lakások bérletének, addig Magyarországon jellemzően ideiglenes munkavégzés vagy tanulmányok folytatása céljából kerül sor egy lakás kibérlésére. Azonban itthon is – leginkább a fenti élethelyzetek okán vagy csupán anyagi megfontolásból – egyre nagyobb teret hódít a bérleti konstrukció, szemben az adásvételekkel. Ezért jelen cikkünkben a bérleti szerződéssel, azon belül is annak egyik fontos intézményével, a felmondással foglalkozunk picit részletesebben.
A lakások bérletére vonatkozó szabályokat egyrészt a Ptk. általános bérleti szerződésre vonatkozó része, illetve a speciális, lakásbérleti szerződésre vonatkozó része, másrészt a lakástörvény[1] tartalmazza. A bérleti szerződés tartalmát a felek szabadon, a szerződési szabadság általános keretei között állapíthatják meg, és a szerződések a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha a Ptk. az eltérést nem tiltja. Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni a bérleti (lakásbérleti) jogviszony tartalmára, így a felmondási jog szabályozására is.
A bérleti szerződés felmondására vonatkozó szabályozás attól függ, hogy a szerződés időtartama határozott vagy határozatlan.
Határozott idejű bérleti szerződés esetén a bérlő egy előre meghatározott ideig, vagy egy meghatározott feltétel bekövetkeztéig használhatja a bérleményt. Határozatlan idejű bérlet esetén a szerződésben nincs rögzítve, hogy a bérlő mennyi ideig használhatja a bérleményt. Ebben az esetben – összevetve a határozott időtartamú szerződéssel – a bérlő és a bérbeadó helyzete kevésbé biztosított, hiszen nincs egy előre meghatározott időtartam a bérlemény használatára vonatkozóan.
A Ptk. értelmében a határozatlan időre kötött bérleti szerződést bármelyik fél rendes felmondással megszüntetheti. A Ptk. a szerződések általános szabályai között úgy rendelkezik, hogy főszabály szerint a tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött szerződést megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél felmondhatja. A felmondási jog kizárása semmis.
Vagyis, a hosszabb távú és határozatlan időre létrejött lakásbérleti szerződés esetén főszabály szerint létezik felmondási jog, és ezt a jogot érvényesen kizárni sem lehet.
A Ptk. meghatározza egyrészt a felmondás közlésének határidejét, másrészt pedig a bérleti szerződés megszűnésének időpontját. Eszerint a határozatlan időre kötött lakásbérleti szerződést bármelyik fél a hónap tizenötödik napjáig a következő hónap végére mondhatja fel, azzal, hogy a felek a szerződésükben a törvényi felmondási időnél hosszabb vagy rövidebb felmondási időben is megállapodhatnak, a Ptk. rendelkezései az eltérés lehetőségét nem zárják ki.
A határozott időre kötött bérleti szerződés főszabály szerint rendes felmondással nem mondható fel, hacsak a bérleti szerződés ennek lehetőségéről külön nem nyilatkozik, vagy a Ptk. erre vonatkozó rendelkezései lehetőséget nem adnak rá.
A hatályos Ptk. – szemben a korábbival – deklarálja a felek jogát arra, hogy a határozott idejű lakásbérleti szerződésben lehetővé tehetik a rendes felmondást. Ha a szerződésben erről a felek nem rendelkeznek, akkor a határozott időre kötött lakásbérleti szerződés főszabály szerint rendes felmondással nem mondható fel.
A főszabály alól azonban a Ptk. meghatároz olyan kivételes eseteket, amikor szerződéses kikötés hiányában is a törvény erejénél fogva akár egy határozott idejű bérleti szerződés idő előtti felmondása is lehetséges. Ezek az esetek a következők:
Ez a három eset lefedi azokat a helyzeteket, amelyben a határozott idejű bérleti szerződés felmondása egyoldalúan lehetséges. De természetesen a Ptk. lehetőséget ad arra, hogy a bérlő és a bérbeadó közös megegyezés keretében döntsenek a lakásbérleti szerződés megszüntetéséről.
A Ptk. vonatkozó rendelkezései értelmében lehetőség van a bérleti jogviszony felmondására a szerződés megszegése miatt is. Ilyen eset, ha a bérlő vagy a vele együtt lakó személy a bérbeadóval vagy a szomszédokkal szemben az együttélés követelményeivel kirívóan ellentétes magatartást tanúsít vagy a lakást vagy a közös használatra szolgáló területet nem rendeltetésszerűen vagy nem szerződésszerűen használja. Ebben az esetben a bérbeadó a lakásbérleti jogviszonyt a bérlő előzetes felszólítását követően, legalább tizenöt napos felmondási idővel, a felmondást követő hónap utolsó napjára mondhatja fel. Viszont, ha a kifogásolt magatartás olyan súlyos, hogy a bérbeadótól a szerződés fenntartását nem lehet elvárni, a felmondást előzetes felszólításnak sem kell megelőznie.
Nemcsak a bérlő magatartása miatt fordulhat elő szerződésszegés, hanem a bérleti díj és a közüzemi díjak megfizetésének elmulasztása miatt is. A bérleti szerződés értelmében a bérlő a bérbeadó számára bérleti díjat köteles fizetni a bérlemény használatáért, valamint a használatból fakadó közüzemi díjakat is fizetnie kell. Amennyiben a bérleti díj vagy a közüzemi díjak fizetése elmarad, úgy a bérbeadó a következményekre való figyelmeztetést is magában foglaló fizetési felszólítást követően jogosult felmondani a szerződést, ha a bérlő a bérbeadó fizetési felszólítása ellenére sem teljesíti határidőre a tartozását.
Lábjegyzetek:
[1] A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény
A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezető partner ügyvéd és dr. Vizsy Gábor ügyvédjelölt. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
