Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szerzők az alábbiakban a munkába történő utazással összefüggésben felmerülő költségtérítés szabályairól értekeznek.
Általános jelleggel a munkavállalók többsége tisztában van azon ténnyel, hogy a munka törvénykönyve (Mt.) alapján a munkáltatónak kötelezettsége, hogy megtérítse a munkavállaló ama költségeit, amelyek a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban indokoltan merülnek fel. Fontos rögzíteni, hogy eme indokoltan felmerülő költségek között szerepel a munkavállaló munkába járásával összefüggésben felmerülő költsége is, térítésének azonban megvannak a maga szabályai.
A jelen cikkünkben a munkavállalók munkába utazásával összefüggő költségeinek megtérítését érintő szabályokat mutatjuk be.
Fogalmak
A munkába utazás kapcsán a költségtérítéssel összefüggésben és a költségek nyújtása tekintetében felmerülő releváns fogalmak az alábbiak.
(i) munkavállaló hazautazása: munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás.
(ii) munkavállaló munkába járása: a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás.
Kötelező költségtérítés
A kötelezően térítendő költségeket a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet (Rendelet) szabályozza, amely megkülönböztet tömegközlekedés és személygépjárművel történő közlekedés esetén irányadó költségeket.
Tömegközlekedés
A Rendelet 2.§ aa) pontja, valamint a 3.§ (1) bekezdése alapján a munkáltatónak meg kell térítenie a munkavállaló munkába járását szolgáló teljes árú, illetőleg kedvezménnyel megváltott bérlet vagy menetjegy árának lentiekben meghatározott mértékét, ha a munkavállaló belföldi vagy határon átmenő vasút 2. osztályán, helyközi/távolsági autóbuszjáraton, elővárosi buszon, HÉV-en, vagy menetrend szerinti hajón/kompon vagy réven utazik a munkavégzés helyére a lakóhelyéről.
A napi munkába járással kapcsolatosan a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás esetén, azok árának 86 százalékát köteles megtéríteni a munkáltató. A munkába járás nem foglalja magában ugyanakkor a helyi közlekedést, kivéve, ha a helyi közlekedést a munkavállaló átutazás céljából veszi igénybe azt. Példának okáért, ha a munkavállaló lakóhelye Gödöllőn van, és a munkavégzés helye Esztergomban, úgy a Budapesten történő közlekedés helyi közlekedésnek minősülhet.
Ha a munkavállaló állandó lakóhelye, és a lakóhely eltér attól a tartózkodási helytől, ahonnan hétköznaponként munkába jár-, úgy a munkavállaló jogosult igénybe venni a hazautazással kapcsolatos költségtérítést is. Hazautazással összefüggő költségtérítést a hagyományos munkarendben dolgozó munkavállalók hetente egyszer, a kötetlen munkarendben foglalkoztatott munkavállalók havonta négyszer jogosultak igénybe venni. A hazautazási költségtérítésnél bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás esetén, azok árának 86 százalékát, de legfeljebb havonta minden évben az előző évben irányadó összegnek a KSH által a megelőző évre megállapított és közzétett éves átlagos fogyasztói árnövekedés mértékévelt növelt összegét kell megtéríteni. Ezen mérték évente eltérő. A Nemzetgazdasági Minisztérium minden év január 25-éig teszi közzé az irányadó mértéket.
Gépjárművel való közlekedés
A gépjárművel történő utazás költségtérítés összege az Szja.-törvény 25.§ (2) bekezdés bb) pontja alapján 15 forint kilométerenként.
A költségtérítést szintúgy a munkavégzés helye és a lakó- vagy tartózkodási hely közötti távolságra kell a munkáltatónak megfizetnie. A Rendelet alapján e költség akkor illeti meg a munkavállalót, ha a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincs tömegközlekedés; a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést; ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága vagy súlyos fogyatékossága okán nem képes közösségi közlekedést igénybe venni; vagy a munkavállalónak bölcsődei vagy tíz év alatti köznevelési intézményben tanuló gyermeke van.
Fontos, hogy az utóbbi két esetkör (fogyatékosság fennállása, gyermek) esetén a közigazgatási határidőn belüli munkába járás is munkába járásnak minősül.
Amennyiben a fenti esetek nem valósulnak meg, úgy nem kötelező a gépjárművel történő munkába járással kapcsolatos költségek megtérítése. A munkáltató azonban mérlegelési jogkörén belül dönthet arról, hogy a gépjárművel közlekedők költségeit is megtéríti.
A térítés igénybevétele kapcsán a Rendelet a munkavállaló kötelező nyilatkozatát rögzíti (nyilatkozat arról, hogy lakó vagy tartózkodási helyről érkezik a munkavállaló a munkavégzés helyére), egyéb kötelező okiratot a költségtérítés igénybevételéhez ezen túlmenően nem rögzít.
Fontos, hogy a munkavállalók részére a munkába járási költségtérítés igénylése egy lehetőség, mely a munkaviszonnyal összefüggésben felmerült indokolt és arányos költségek viselésére terjed ki. Amennyiben a munkavállaló nem akarja igénybe venni az utazáshoz kapcsolódó költségtérítést, úgy annak igénybevételére nem kötelezhető, de ebben az esetben a munkáltató sem köteles azt automatikusan megtéríteni.
A cikk szerzője dr. Bihary Ákos senior partner ügyvéd és dr. Pulay Flóra ügyvédjelölt. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
