A munkaerő-kölcsönzés és a kirendelés


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Pontosan tíz évvel ezelőtt az akkori munkaügyi miniszter ezekkel a szavakkal zárt egy szakmai konferenciát: „Egy évtized alatt elérjük, hogy az atipikus foglalkoztatás lesz a tipikus”. Időközben az atipikus foglalkoztatási formák valóban megtöbbszöröződtek a hazai jogrendben, de a számarányokat ismerve látható, hogy a sokak által már akkor politikusi túlzásként értékelt jóslat nem vált be. Ennek okait e cikk témája és terjedelme nem hivatott feltárni, de az kijelenthető, hogy a munkáltatók túlnyomó többsége nincsen tisztában azokkal a rugalmas foglalkoztatási lehetőségekkel, amelynek a jogalkotók teret adtak.


1. Az Mt. 53. §-a úgy rendelkezik, hogy a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. Vizsgálatunk tárgya ez utóbbi kategória, amely a három esetkör közül talán a legérdekesebb kérdéseket veti fel. Álláspontom szerint a más munkáltatónál való foglalkoztatás (korábbi elnevezéssel „kirendelés”) a hatályos jogi környezetben jogintézményi szintre nem emelt atipikus foglalkoztatási formának tekinthető, és optikailag a munkaerő-kölcsönzés jellegzetességeit viseli. Mindkét esetben elválik egymástól a munkáltató, és az a foglalkoztató, akinek a közvetlen gazdasági érdekeit a munkavállaló szolgálja. Mindkét esetben megosztott a munkáltatói jogkör gyakorlásának módja, és szintén kölcsönösen jellemző elem az ideiglenesség. Mindezek alapján feltehető a kérdés, hogy a más munkáltatónál való ideiglenes foglalkoztatás valójában a munkaerő-kölcsönzés jogintézményi keretein kívül eső munkaerő-kölcsönzés?

Valós jogalkotói cél lehetett-e a szabályozás liberalizálása során az, hogy egy esetenként felmerülő szükségszerű helyzetből (ti. a munkáltató átmenetileg nem tud eleget tenni foglalkoztatási kötelezettségének) a versenyszféra szereplőinek a munkavállalók rugalmas „mozgatását” lehetővé tevő gazdasági és/vagy hatékonysági megoldást kreáljanak?

Ez a cikk dr. Varga M. Péter X. Magyar Munkajogi Konferencián tartandó előadásanyagának részlete.

Az előadás 2013. október 15-én 15 órától lesz Visegrádon

A konferenciára még lehet jelentkezni!

2. A megfelelő válasz megadásához a feltételek mélyebb áttekintése, valamint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény és a hatályos Mt. szabályozásának vizsgálata szükséges. Az új szabályozás szerint az adott foglalkoztatásra ellenszolgáltatás ellenében is sor kerülhet, azt legalábbis az Mt. explicite nem zárja ki.
Tovább erősíti a munkaerő-kölcsönzési jelleget, hogy az ideiglenes munkáltatónak immáron nem kell a permanens munkáltatóval tulajdonosi vagy egyéb gazdasági kapcsolatban állnia. Korábban a kölcsönzési szolgáltatásnál csupán „kifelé”, a kirendelésnél „befelé”, azaz tulajdonosi körön belül lehetett a munkaerőt mozgatni. Az új szabályokkal a két foglalkoztatási mód szinte „egybecsúszott”.

Felvetésünket alámasztja továbbá az a tény, hogy az új szabályozási környezetben már nincsen olyan kikötés sem, hogy a munkáltató valamely működési körében felmerült ok miatt nem tud eleget tenni foglalkoztatási kötelezettségének.

Különösen érdekes az összevetés annak tükrében, hogy a munkaerő-kölcsönzés átlagos éves időtartama Európa országaiban néhány naptól (Franciaország) körülbelül három hónapig (Németország) terjed. Hazánkban, ahol a munkaerő-kölcsönzés (bár a fogalom definitívnek tűnő definíciós eleme az ideiglenesség) nem kifejezetten alkalmi célzatú, 2012-ben – nyolc órás vetítéssel – 128 nap volt. Ez azt jelenti, hogy a negyvennégy beosztás szerinti napos „kirendelési” időkorlát meghaladja az átlagos kölcsönzési idő egyharmadát. Eszerint elvben nem jelentéktelen a foglalkoztatás tartama szerinti átfedés.

Még érdekesebb az áthajlás, ha az Mt. 219. § (3) bekezdés c) pontja szerinti non-profit kölcsönzés lehetőségével vetjük össze. Van ugyanis olyan szakmai vélemény, amely a más munkáltatónál való foglalkoztatás anyagi alapokra helyezését a rendeltetésszerűség okán megkérdőjelezi.
Mindezek azt mutatják, hogy az új szabályozási elemek a „más munkáltatónál való foglalkoztatást” a munkaerő-kölcsönzés egyik lehetséges alternatívájává tették. Álláspontom szerint azonban a jogpolitikai cél nem lehetett ez.

A végleges válaszhoz a két struktúra rendeltetését kell megvizsgálnunk…

 

A teljes cikket a HR&Munkajog októberi számában olvashatják. Megrendelhető papíralapon és online verzióban is, valamint csomagban más online termékekkel együtt.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A törvényességi felügyeleti eljárás és a kényszertörlés viszonya

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) szabályozza a törvényességi eljárást, illetve az ahhoz bizonyos értelemben szorosan kapcsolódó kényszertörlési eljárást. A törvényességi felügyeleti eljárás célja, hogy a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében a cégbíróság intézkedéseivel a cég törvényes működését kikényszerítse.

2024. március 25.

Az EU vizsgálatot indított az Apple, a Google és a Meta ellen

Az Európai Bizottság vizsgálatot indított az Apple, a Google és a Meta ellen, hogy megfeleltek-e a digitális piacokról szóló szabályozásnak (DMA) – jelentette be Margrethe Vestager digitális korra felkészült Európáért felelős uniós biztos hétfőn.

2024. március 25.

Duna House: a tavalyinál 7 százalékkal költöttek többet ingatlanvásárlásra az év elején

Országos átlagban a tavalyinál 7 százalékkal többet, csaknem 43 millió forintot fordítottak otthonteremtésre a vásárlók 2024 elején. Az átlagos négyzetméterárak alapján azonban 30 millió forint is elegendő lehet a vizsgált vármegyeszékhelyeken, akár ház, akár lakás legyen is az ingatlancél – közölte a Duna House ingatlanforgalmazó értékesítési adatai alapján hétfőn.