A munkaidő-beosztás, nyilvántartás, és a munkabér-elszámolás összefüggései

Szerző: Jogászvilág
Dátum: 2017. október 16.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Visegrádon rendezett XIV. Magyar Munkajogi Konferencián az előadók a munkaidő beosztásának, a munkabér elszámolásának és a munkaidő nyilvántartásának szabályairól beszéltek.


A munkaidő-beosztás közlése

A munkaidő-beosztás a munkavállaló munkanapjainak, pihenőnapjainak, esetleges szabadnapjainak, illetve a munkanapon belül a munkaidő kezdő és befejező időpontjának megállapítása – foglalta össze dr. Kozma Anna ügyvéd, a Pál és Kozma Ügyvédi Iroda partnere. Annak ellenére, hogy a munkaidő beosztása a munkáltató egyoldalú intézkedése, nem gyakorolhatja azt korlátlanul. Figyelemmel kell lennie a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) rendelkezéseire, a munkáltatóra esetlegesen kiterjedő hatályú kollektív szerződésre, a munkavállalóval kötött munkaszerződésre és egyéb megállapodásokra, valamint saját belső szabályzataira, utasításaira is.

Az előadó kiemelte, hogy munkáltató legalább egyhetes időszakra (ez lehet akár egy naptári hét, akár a munkáltató által megjelölt megszakítás nélküli 168 órás időszak) köteles megállapítani a munkaidő beosztását. Különös jelentősége van a beosztás közlésének, hiszen a munkavállalók felé a közléssel hatályosul az intézkedés. A beosztást az irányadó munkahét kezdete előtt legalább hét nappal kell közölni írásban. Írásbeli közlésnek minősül az is, ha a beosztást tartalmazó iratot a munkáltató a „helyben szokásos módon” közzéteszi. Ez lehet akár a faliújságra kifüggesztés, vagy a munkahelyi internetes hálózatra való feltöltés is. Az azonban lényeges, hogy a munkavállalókat előzetesen tájékoztassák arról, hogy mi a bevezetett módja a munkaidő-beosztás közlésének, azaz hol a munkavállalók pontosan hol és hogyan tájékozódhatnak a rájuk irányadó beosztásról.

dr. Kozma Anna hangsúlyozta, hogy az aktuális beosztás azon munkavállalók tekintetében is közöltnek minősül, akik a közlés időpontjában távol vannak (például betegek vagy más telephelyen tartózkodnak).

Az Mt. fentiek szerinti rendelkezései, azaz hogy a munkaidő-beosztást legalább hét nappal előzetesen kell legalább egyhetes időszakra közölni, diszpozitívak, kollektív szerződés akár a munkavállalókra kedvezőbben, akár hátrányosabban is eltérhet.

A már közölt munkaidő-beosztás módosítása

A már közölt beosztást a munkáltató a módosítással érintett napot megelőző négy nappal korábban módosíthatja. Ebbe a négy napba a módosítás közlésének napja is beszámít. A beosztás módosításának jelentősége abban áll, hogy az így elrendelt munkaidő-beosztás szerinti munkavégzés rendes munkaidőnek minősül, vagy ha a módosítás folytán nem kell munkát végeznie valamely napon a munkavállalónak, akkor ez az időszak nem számít állásidőnek. Azaz a munkáltató a jogszabályoknak megfelelően módosított és közölt munkaidő-beosztással mentesülhet a rendkívüli munka díjazása, illetve az állásidőre járó bér fizetése alól. Kollektív szerződés ettől a rendelkezéstől is eltérhet akár kedvezőbb, akár hátrányosabb irányban.

A négy napos időszak figyelmen kívül hagyásával is módosíthatja a munkáltató a beosztást, ekkor azonban számolnia kell a rendkívüli munka elrendelésével vagy az állásidővel kapcsolatos fizetési kötelezettségekkel.

Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a munkáltató módosítja a beosztást, akkor teljesíti maradéktalanul az Mt-ben meghatározott együttműködési kötelezettségét, ha meggyőződik arról, hogy az minden munkavállalónak (a távollévőknek is) tudomására jutott.

A munkáltató egyoldalú módosítási lehetőségén kívül lehetséges a munkavállalóval közös megegyezéssel történő módosítás is. dr. Kozma Anna példaként említette azt az esetet, amikor a munkavállaló engedélyt kér munkáltatójától, hogy sürgős ügyintézés miatt két órával hamarabb távozzon a munkahelyéről azzal, hogy másnap a rendes munkaidőnél két órával tovább fog maradni. Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy bár az Mt. a felek megállapodásán alapuló módosításra nem ír elő írásbeliséget, mindenképpen célszerű azt írásban rögzíteni, vagy a munkaidő-nyilvántartásba visszakövethetően bevezetni.

[htmlbox mt_kommentar]

A munkaidő-nyilvántartás

A munkáltató által beosztott és a munkavállaló által ledolgozott munkaidőt a munkáltató köteles nyilvántartani – kezdte előadását Máriás Attila a BDO Magyarország vezető munkaügyi tanácsadója. Ez az a munkaügyi dokumentum, amely körül a legtöbb a bizonytalanság a gyakorlatban. A 2016. évi munkaügyi ellenőrzési statisztikákból kiemelte, hogy a közel 12 ezer munkaidővel, pihenőidővel kapcsolatos intézkedés közül 6459 a munkaügyi nyilvántartásokkal kapcsolatban marasztalta el a munkáltatókat.

A gyakorlatban eltérő álláspontok vannak azzal kapcsolatban, hogy

  • alá kell-e írni a munkaidő-nyilvántartást,

  • fel kell-e tüntetni a munkaközi szünet időtartamát,

  • pontosan milyen adatokat kell nyilvántartani,

  • a munkavállaló betekinthet-e a nyilvántartásba, jogosult-e ellenőrizni azt,

  • mennyi idő alatt évül el a nyilvántartási, illetve megőrzési kötelezettség,

  • az elektronikus nyilvántartásnak milyen formái alkalmazhatók.

A kötelezettség konkrét jogi szabályozását az Mt. 134. §-a tartalmazza. A szabályozásból kitűnik, hogy a nyilvántartás vezetésének kötelezettsége a munkáltatót terheli, az adatoknak naprakész módon kell rendelkezésre állni, mégpedig úgy, hogy azokból a munkaidő és a készenlét kezdő és befejező időpontja megállapítható legyen. Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy bár számos uniós tagállam munkajogában szabályozott és elismert jog, az Mt. nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a munkaidő-nyilvántartásba a munkavállalónak betekintési, illetve másolatkészítési vagy ellenőrzési joga lenne.

Máriás Attila az Mt-ben rögzített előírások és a bíróságok által is megerősített ellenőrzési gyakorlat alapján összegezte, hogy a munkaidő-nyilvántartás az alábbi elvek betartása esetén felel meg a követelményeknek:

  • a munkáltatói felelősség elve

  • a teljesség követelménye,

  • az ellenőrizhetőség elve (mind a hatóság, mind a munkavállaló részéről)

  • a naprakészség elve,

  • a hitelesség elve, valamint

  • a munkavégzés helyén tartás követelménye.

A munkabér elszámolása

A munkáltatót terhelő kötelezettségek közé tartozik a munkabér elszámolása is, amely munkaügyi értelemben tájékoztatásnak minősül, amit írásban kell közölni a munkavállalóval – kezdte előadását dr. Dudás Katalin ügyvéd. Tartalmából ellenőrizhetőnek kell lenni az elszámolás hitelességének, valamint az egyes levonások jogcímének és összegének is. Az előzőekben elhangzottakhoz kapcsolódva az előadó utalt arra, hogy a munkaidő-beosztás és a munkaidő-nyilvántartás alapozzák meg a bérelszámolást. Ezt követően gyakorlati példákkal és jogesetekkel illusztrálta az elszámolási problémákat, úgymint az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén alkalmazható elszámolási módokat, a szabadságra járó távolléti díj számításából adódó nehézségeket, a tájékoztatás átvételéből eredő munkavállalói kötelezettségeket. Az utóbbival kapcsolatban kiemelte, hogy a bírósági gyakorlat szerint a munkavállaló aláírása a bérelszámolási dokumentumon nem jelenti azt, hogy ezzel elismeri annak helyességét, a bér átvételét, valamint azt, hogy lemond az ezzel kapcsolatos jogérvényesítési lehetőségeiről.

Kapcsolódó cikkek:


A Brexit hatása az adatkezelésre
2019. március 20.

Számos szektorban kell a Brexitet követő időszakkal kapcsolatos nyitott kérdésekre választ találni, az adatvédelem területén is.

A minőségi cserére alapított felmondás
2019. március 20.

A minőségi cserére alapított felmondás

A minőségi cserével indokolt felmondás jogszerűségéhez a munkáltatónak egy tisztán a működésével vagy éppenséggel a munkavállaló képességével összefüggő indokhoz képest több körülményt kell tudni bizonyítania egy esetleges munkaügyi perben.

Új internetes felületet vitarendezési ügyek intézésének megkönnyítésére
2019. március 19.

Új internetes felületet vitarendezési ügyek intézésének megkönnyítésére

Az Európai Bizottság új online felületet tett elérhetővé, amely a társaságok és jogi képviselőik számára megkönnyíti, hogy kartellügyekkel kapcsolatos engedékenységi és vitarendezési eljárások és nem kartellügyekben folytatott együttműködés keretében nyilatkozatokat és dokumentumokat nyújtsanak be.