A munkáltató kárfelelőssége és a munkavédelem

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkajoggal hivatásszerűen foglalkozó szakemberek körében is rengeteg félreértés, illetve félreértelmezés van, amikor balesettel, foglalkozási megbetegedéssel, egyéb egészségkárosodással kapcsolatban felmerül a munkáltató kárfelelőssége. A joggyakorlatban nagyon gyakran összemosódik a munkáltató kárfelelőssége olyan fogalmakkal, mint a munkabaleset és az üzemi baleset. Mit jelentenek egyáltalán a fenti fogalmak? Mi köze van ezeknek a fogalmaknak egymáshoz? Van-e egyáltalán egymáshoz közük? Az új munkajogi szabályok milyen változásokat hoztak a munkavállaló egészségkárosodásával kapcsolatos munkáltatói kárfelelősséget érintően?
 

1. A munkáltató kárfelelőssége általánosságban

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) – amely 2012. július 1-jén lépett hatályba – helyenként kisebb-nagyobb mértékben, de összességében jelentősen átalakította a teljes magyar munkajogi szabályozást. A változások szinte mindegyike a munkaviszonyt a polgári jogviszonyok felé közelítette, vagyis a korábbi jogi szabályozáshoz képest sokkal nagyobb teret adott a felek megállapodásainak. A munkaszerződésben már sokkal több Mt. előírástól lehetséges eltérni, mint korábban, illetve teljesen új jogintézmények (munkavállalói biztosíték, munkavégzés behívás alapján, a munkakör megosztása stb.) jelentek meg, amiket szintén lehetséges kikötni a munkaszerződésben.

A kollektív szerződések szerepe tovább nőtt, és ismét lehetővé vált az üzemi megállapodásokban is – a munka díjazására vonatkozó előírások kivételével – az Mt.-től történő eltérések kikötése.

A rengeteg változás mellett a munkáltató kárfelelősségének témaköre nem igazán került az érdeklődés középpontjába, aminek az oka az volt, hogy a „felületes szemlélő” számára úgy tűnhetett, hogy a jogi szabályozás ezen a területen alapvetően nem változott. A lényeg, mint mindig most is a részletekben van, és kimondható, hogy legalább olyan jelentős változás történt a munkáltató kárfelelősségével kapcsolatban, mint a munkajog többi területén.

Ez a cikk dr. Bérdi András X. Magyar Munkajogi Konferencián tartandó előadásanyagának részlete.  Az előadás 2013. október 16-án 9 órától lesz Visegrádon A konferenciára még lehet jelentkezni!

Az Mt. a munkáltató kárfelelősséggel kapcsolatban továbbra is fenntartja a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) szabályozását, vagyis előírja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt [Mt. 166.  § (1) bekezdés].

Az új törvény szintén a munkáltató objektív kárfelelősségének elvén alapul, melynek lényege, hogy a felelősség vétkességtől, illetve a vétkesség vizsgálatától függetlenül fennáll. Az objektív kárfelelősség nemcsak az 1992. évi Mt.-nek, hanem – a Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendelet módosítása értelmében – már 1965-től is része volt a munkajogi szabályozásnak.

Az Mt. a kimentési okokkal, vagyis a felelősség alól történő mentesüléssel kapcsolatban azonban már jelentős változásokat tartalmaz. Az Mt. szerint a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy – a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Az 1992. évi Mt.-ben kimentési okként még az szerepelt, hogy a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Az 1992. évi Mt. definiálta is, hogy mik tartoznak a munkáltató „működési körébe”. Ezen jogszabály szerint a munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok (1992. évi Mt. 174. §).

Az Mt. nem határozza meg a munkáltatói „ellenőrzési körbe” tartozó körülményeket, de látható, hogy amennyiben a munkáltatónak nincs ráhatása, illetve befolyása a fent leírtakra (például a használt anyag állapotára), akkor a kárfelelőssége sem áll fenn.

A fentiek alapján a jogalkotó szándéka egyértelmű, vagyis az objektív munkáltatói kárfelelősség megtartásával, de a kimentési okok jelentős bővítésével is a polgári jogviszony felé közelíti a munkáltatói kárfelelősséget.

A cikk további tartalma: 2. Az egészségkárosodással kapcsolatos munkáltatói kárfelelősség jogalapja 3. Bizonyítási teher 4. Baleset, munkabaleset, foglalkozási megbetegedés 5. Üzemi baleset 6. A munkabaleset, az üzemi baleset és a munkáltatói kárfelelősség elhatárolása 7. A baleseti ellátások és a kárfelelősség alapján járó kártérítés 8. Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés

A teljes cikket a HR&Munkajog októberi számában olvashatják. Megrendelhető papíralapon és online verzióban is, valamint csomagban más online termékekkel együtt. 

---