Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Míg a híradások szerint az utóbbi hónapokban csúcsokat dönt a hazai foglalkoztatottság, a napi munkaügyi gyakorlatban mintha ezzel éppen ellentétes folyamatnak lehetnénk a tanúi. A munkanélküliség a pályakezdők és a nyugdíj előtt állók körében drámai méreteket ölt. Mindeközben az álláskeresési járadék folyósítási ideje a korábbi kilenc hónapról három hónapra csökkent. A tartós munkanélküliség ráadásul különféle testi és lelki problémákat generálhat, amely tovább súlyosbítja az álláskeresők egyébként is nehéz helyzetét.
Valós kiutat a vállalkozás beindításához pályázható támogatások ígérnek. Kérdés azonban, hogy ezzel nem csak a kényszervállalkozók tábora bővül-e.
Történelmi csúcson a foglalkoztatottság?
Az utóbbi időben a híradásokban egyre gyakrabban találkozhatunk azzal a kommunikációval, hogy az előző két negyedévben bővült hazánkban a foglalkoztatottság. A munkanélküliségi ráta hosszú évek után végre egyszámjegyű, a KSH adatközlése szerint a 2013. augusztus – októberi időszakban 9,8 %. Utoljára 2009-ben volt ilyen alacsony a munkanélküliség.
A napi munkánk során, illetve a környezetünkben tapasztaltak ugyanakkor a fenti adatnak ellentmondani látszanak. A gazdasági válság 2008-as kirobbanása után évekkel is jó néhány társaság kényszerül hazánkban jelentősebb létszámcsökkentésre. A pályakezdők és a nyugdíj előtt állók munkanélkülisége drámai méreteket ölt és egyre nagyobb társadalmi konfliktusokat generál.
A fenti látszólagos ellentmondás kapcsán fontos azt tudnunk, hogy a munkanélküliségi ráta számításakor minden olyan személyt foglalkoztatottnak tekintenek, aki adott héten legalább egy óra időtartamban dolgozott, így beszámítanak az alkalmi munkások, sőt a közfoglalkoztatottak is. A munkanélküliségi rátát adott negyedév vonatkozásában a szezonális munkák (pl. nyáron a mezőgazdasági munkák, télen az időjáráshoz kapcsolódó fizikai munkák stb.) is pozitívan befolyásolhatják. A számadatok helyes étékeléséhez tehát ezen további szempontokat is szükséges figyelembe vennünk.
A munkanélküliség lélektana
A munkaviszony megszűnése és az álláskeresés mindenkinél komoly pszichés megterheléssel jár, hiszen eltűnik a rutin, amely a napoknak, heteknek keretet adott, amelyhez igazodni lehetett. Ezt az álláskeresőnek újonnan és ami ettől még fontosabb, önállóan, mások iránymutatása nélkül kell kialakítania, amely már önmagában sokszor óriási kihívást jelent.
Különösen nehéz helyzetbe kerülnek azok, akik hosszú évekig, sőt nem ritkán évtizedekig egy adott munkáltatónál dolgoztak. Számukra a váltás még sokkal fájdalmasabb, főként ha menet közben nem képezték magukat, nem kísérték figyelemmel az aktuális trendeket, nem fejlesztették a nyelvtudásukat. Utóbbi esetben a munkaviszony lezárása jellemzően indulatot vált ki, az érintett személyek sértettnek, talajvesztettnek érzik magukat. Jellemző rájuk, hogy nem akarják elfogadni a munkáltatói döntés végleges jellegét és mindenáron vissza akarnak kerülni a korábbi pozíciójukba.
A munkahely elvesztését a hozzátartozó halála, illetve a házasság felbomlása után a harmadik pszichésen legmegterhelőbb eseményként tartják számon, amikor is az álláskereső nagyon hasonló fázisokon megy keresztül, mint a gyász folyamán.
Munkajogi kérdés válasz csomag
|
|---|
A napi ügyvédi gyakorlatban is jól érzékelhető, hogy a felmondás közlése után sokan nem érzékelik a helyzet súlyát és hajlamosak azt a reális lehetőségeikhez képest sokkal pozitívabban értékelni. Kétségtelen, hogy egy munkaviszony lezárása egy teljesen új életszakasz kezdetét is jelenti, amely magában hordozza annak a lehetőségét, hogy az álláskereső végre kipihenje magát, több időt szánjon a hobbijára, hozzátartozóira, vagy éppen megvalósítsa gyermekkori álmát, ami lehet például egy könyvesbolt vagy egy étterem megnyitása.
A lelkesedés azonban jellemzően három-négy hónap elteltével alábbhagy. Ekkora ugyanis az álláskereső feléli a tartalékai nagy részét, ugyanakkor új állásajánlat jellemzően még nincs a zsebében, vagy éppen az elindított vállalkozása anyagilag még nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Fontos megjegyezni, hogy a munkaviszonyban töltött hosszú évek nem éppen a vállalkozói szemlélet kialakulásának kedveznek, ennek következtében az állását elvesztő személy jellemzően ilyenkor szembesül a hiányosságaival, a vállalkozás elindításához szükséges jelentős költségekkel és annak időigényével.
A kudarcok, így például az álláspályázat többszöri elutasítása, vagy a vállalkozás beindításának a sikertelensége jócskán megtépázza az álláskereső önbizalmát, amely a munkaviszonya megszüntetése kapcsán már egyébként is csorbult, még akkor is, ha annak objektív oka (pl. átszervezés, létszámcsökkentés stb.) volt. Még nehezebb feldolgozni a helyzetet, ha a felmondás hátterében a munkavállaló nem megfelelő magatartása, esetleg szakmai alkalmatlansága állt, illetve ha a jogviszony lezárását a munkáltató képviselője nem megfelelő módon, hangnemben kommunikálta.
Tovább nehezíti az álláskereső helyzetét, ha a munkaviszony lezárása konfliktusok közepette és jogilag is vitathatóan történik. Ilyenkor a munkavállalónak a felmondás közlésétől számítottan 30 napja marad arra, hogy eldöntse, megindítja-e a munkaügyi pert a volt munkáltatójával szemben (Mt. 287. §). Ebben az esetben a jogi kockázatok szakszerű értékelése mellett fontos azt is alaposan feltérképezni, hogy az adott személy a munkaügyi jogvitával természetszerűleg együtt járó fizikai és pszichés megterhelést várhatóan elbírja-e. A bizonyítási eljárás során ugyanis újra és újra szembesülnie kell a neki felrótt hibákkal, a munkáját ért kifogásokkal, a volt kollegák tanúvallomásaival, amely akár évekkel kitolhatja a helyzet lelki feldolgozását és megnyugtató lezárását.
Egyedül nem megy
Jó tudni, hogy a hosszú hónapokig tartó munkanélküliség kivétel nélkül mindenkit megvisel. A tapasztalatok szerint kb. fél év eltelte után az álláskereső kisebb-nagyobb egészségi problémákkal (pl. alvászavar, levertség, korábbi betegségek kiújulása stb.) szembesül. Nem ritka az sem, hogy az álláskereső magánéleti viszonyai, családi kapcsolatai is konfliktusossá válnak, többnyire az anyagi nehézségekre és a munkanélküliség miatti frusztrációra visszavezethetően.
Ilyenkor jellemzően két út kínálkozik az álláskereső számára. Az egyik, hogy a problémáiról nem vesz tudomást, különféle káros szenvedélyekkel oldja szorongását, felbontja a házasságát stb. Ezen szélsőséges megoldás pedig egyre több problémát hoz magával.
A másik út az lehet, ha az álláskereső megpróbál saját belső tartalékaira, családjára és barátaira támaszkodva, velük együttműködve kilábalni a nehézségekből. Fontos tudni, hogy ez utóbbihoz állami támogatást is igénybe lehet venni.
Az álláskeresőknek nyújtott támogatások
Az igényelhető támogatásokról – egyéb jogszabályok mellett – a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban Flt.) 14-38. § rendelkezik.
Az állami foglalkoztatási szerv (területileg illetékes munkaügyi központ) az álláskereső számára többféle segítséget nyújt. Így például információt szolgáltat az álláskereséshez, különféle képzéseket kínál, illetve pénzbeli ellátást állapíthat meg a jogszabályi előfeltételek teljesülése esetén.
A törvény álláskeresési ellátásként az álláskeresési járadékot, a nyugdíj előtti álláskeresési segélyt, valamint a költségtérítést nevesíti (Flt. 24. §).
Tudja meg a részletszabályokat a foglalkoztatási törvény kommentárjából! |
|---|
Álláskeresési járadékra a törvény alapján az a személy jogosult, akit
Az álláskeresési járadék összegének a kiszámítása az álláskeresővé válást megelőző négy naptári negyedévben elért jövedelem alapján történik, annak 60 %, azzal, hogy a járadék összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján hatályos minimálbér összegét.
Az álláskereső minden 10 nap jogosultsági idő után 1 járadékfolyósítási napot szerez. A járadék folyósításának maximális időtartama 90 nap.
A mielőbbi elhelyezkedés ösztönzése érdekében a törvény akként rendelkezik, hogy amennyiben az álláskereső a járadék folyósításának a kimerítését megelőzően legalább négy órás részidős munkaviszonyt létesít, kérelmére a hátralévő időre járó ellátás 80 %-át egy összegben ki kell fizetni. Az említett kérelmet a járadék folyósításának lejártát követő 30 napon belül kell benyújtani és ezt követően két hónapon belül kell kifizetni, amennyiben a munkáltató a munkaviszony folyamatos fennállását igazolja.
A fent említett ellátási összeget a kereső tevékenység bejelentését követő számfejtéskor kell kifizetni, amennyiben az álláskereső a járadék folyósításának a kimerítését megelőzően nem a lakó- vagy tartózkodási helyén létesít legalább négy órás munkaviszonyt.
Nyugdíj előtti álláskeresési segélyre az az álláskereső jogosult, akinek a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb öt év hiányzik, és legalább 45 napon át álláskeresési járadékban részesült, amelynek a folyósítási idejét kimerítette.
Az álláskeresési segély számításának alapja a minimálbér 40 %, és az egészen az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzéséig folyósítható.
Az álláskereső a fent említett ellátásokon túl költségtérítést is igényelhet, így kérheti az állami foglalkoztatási szervhez történő oda-visszautazás költségét, illetve az álláskereséshez kapcsolódó indokolt költségek megtérítését is.
Álláskeresőből (kényszer?)vállalkozók
Azok az álláskeresők, akik egy vállalkozás beindításához kellő bátorsággal és felkészültséggel rendelkeznek, különféle vállalkozóvá válást elősegítő támogatásokra pályázhatnak.
Az egyik, jelenleg elérhető támogatási program keretein belül a legalább három hónapja álláskeresőként nyilvántartott személyek legfeljebb hat hónapos időszakra vissza nem térítendő támogatásként a minimálbér összegére pályázhatnak.
Ez jó lehetőség lehet arra, hogy az álláskereső a vállalkozás beindításának időszakát anyagilag áthidalja.
A másik támogatáshoz 20 % önerő szükséges és legfeljebb 3 millió Ft összeg pályázható. Ez esetben a pályázatot elnyerő a vállalkozást legalább három évig köt.
