Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Minden jogi személynek rendelkezni kell székhellyel, azaz olyan bejegyzett irodával, ahol a jogi személynek biztosítania kell a részére címzett jognyilatkozatok fogadását és a jogi személy jogszabályban meghatározott iratainak elérhetőségét [Ptk. 3:7. §]. A bejegyzett székhely csak akkor felel meg a székhelyre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, ha ott a hivatalos leveleket átveszik [BDT2009.1987].
A székhely azonban nem minden esetben azonos a központi ügyintézés helyével; ilyenkor a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratban meg kell jelölni [Ptk. 3:96. § (1) bek.]. A központi ügyintézés helye lényegében a vállalkozás felsővezetése által történő döntéshozatal helyét jelenti [Ctv. 7. § (1) bek.]. Lehetőség van tehát arra, hogy a székhely eltérjen a központi ügyintézés helyétől, de nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely azt írná elő, hogy ilyen esetben a cégnek szóló postai küldeményeket a központi ügyintézés címére is meg kellene küldeni [BDT2014.3050.].
A székhelyszolgáltatásról szóló 7/2017. (VI. 1.) IM rendelet vezette be a székhelyszolgáltatás részletszabályait a magyar jogrendbe. Az IM rendelet értelmében székhelyszolgáltatásnak minősül a felek bármely olyan szerződése, ha annak eredményeként a megbízott biztosítja a cég székhelyét, azonban a megbízói cég az ingatlant ténylegesen nem használja, és a székhelyhez kapcsolódó jogszabályi kötelezettségeknek nem a cég törvényes vagy szervezeti képviselője vagy alkalmazottja tesz eleget. A székhelyhasználat esetében tehát szükségszerűen megvalósul, hogy a székhely és a központi ügyintézés helye elválik egymástól.
A székhelyszolgáltató a tevékenység végzésére irányuló szándékát köteles bejelenteni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Irodájának, mint felügyeleti szervnek; a tevékenység csak a bejelentés megtételét követően folytatható. A székhelyszolgáltatók a Pmt. hatálya alá tartoznak, így a szolgáltatókat a Pmt. szerinti azonosítási, ügyfél-átvilágítási és egyéb kötelezettségek is terhelik.
Székhelyszolgáltatás nyújtójának és igénybe vevőjének az IM rendeletben meghatározott tartalommal kell írásbeli szerződést kötniük, amely csak akkor lehet határozott idejű, ha a cég létesítésére is határozott időre kerül sor; továbbá a szerződés megkötését követő egy éven belül a rendes felmondás jogát a felek nem gyakorolhatják.
A székhelyszolgáltatási szerződés megkötésén, illetve a cégbírósági bejelentésen túl a cég az állami adóhatóságnak is köteles bejelenteni a székhelyszolgáltatásra vonatkozó adatokat.
Székhelyszolgáltatást olyan ingatlanban lehet nyújtani, amely a megbízott székhelyszolgáltató kizárólagos tulajdonában áll, vagy amelyre a székhelyszolgáltató használati jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Ez alól kivétel, ha az ingatlan tulajdonosa a székhelyszolgáltatáshoz előzetes írásbeli hozzájárulását adta és az alábbi feltételek valamelyike teljesül:
A székhelyhasználati szerződésben rögzíteni kell azokat az iratokat, amelyeket a cég székhelyen kíván őrizni, rendelkezésre tartani (cégiratok, hatósági engedélyek, az adóhatósághoz történő adatbejelentési kötelezettségeivel összefüggő iratait, valamint a számviteli törvény szerinti beszámoló). Az iratokról és más ingóságokról naprakész iratjegyzéket vezet a székhelyszolgáltató.
A székhelyszolgáltató biztosítja, hogy a cég cégtáblája az ingatlanon, közterületről jól látható helyen legyen elhelyezve, továbbá gondoskodik a cégnek címzett postai küldemények székhelyen történő átvételéről.
A cikk szerzője dr. Zalavári György senior partner ügyvéd és dr. Sándor Géza Ecovis társult ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
