Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mind a korábbi, mind a hatályos munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályozás tartalmazza a továbbkölcsönzés tilalmát. Ennek a tilalomnak a tartalmát mutatjuk be az alábbiakban egy jogeseten keresztül.
A kölcsönvevő X. Kft.-nél lefolytatott munkaügyi ellenőrzés megállapította, hogy a kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál (Y. Kft.) történő munkavégzésre kötelezte és bírságot szabott ki. A kölcsönvevő a jogerős határozattal szemben bírósághoz fordult és a határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Azzal érvelt, hogy az érintett munkavállalók a kölcsönbeadóval kötöttek munkaszerződést, és e munkaszerződésekben már Y. Kft. székhelyét jelölték meg a felek a munkavégzés helyeként. Az érintett munkavállalók vonatkozásában ezért továbbkölcsönzésről nem lehet szó. Ezzel a kölcsönvevő a kölcsönbeadó által már megjelölt munkavégzési helyet nem módosította, más munkavégzési helyen nem kötelezte munkavégzésre a munkavállalókat.
| 2014 május 14-15.: XI. Magyar Munkaerő-kölcsönési Konferencia |
|---|
|
A konferencia tematikáját úgy állítottuk össze, hogy a hazai kölcsönzési piac résztvevői (kölcsönbe adók és kölcsönbe vevők egyaránt) választ kaphassanak az éppen aktuális kérdéseikre. Kiemelten kezeljük a hamarosan aktuálissá váló áfa-előfinanszírozás megoldási lehetőségeit. Értesüljön az újdonságokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak, Simon Balázsnak (Humánia HRS Group Zrt) és Dr. Berke Gyulának (egyetemi docens, tanszékvezető PTE ÁJK) Jöjjön el kétnapos szakmai konferenciánkra! Ízelítő a programból: 2014. május 14.
2014. május 15.
Helyszín: Balatonkenese, Marina Port Hotel |
Az ügyben végül a Legfelsőbb Bíróság hozott döntést, megállapítva az alábbiakat. A peres iratok alapján világos volt, hogy a munkaerő-kölcsönzési szerződés szerint a kölcsönbeadó az X. Kft.-nek, mint kölcsönvevőnek volt köteles munkavállalókat munkavégzés céljából átengedni díj ellenében. A szerződés értelmében tehát az X. Kft. kölcsönvevő munkáltatónak minősült, és mint ilyen a kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatására volt köteles.
A felek egyike sem vitatta azt a tényt, hogy az X. Kft. által kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatására nem az X. Kft.-nél, hanem egy harmadik munkáltatónál, az Y. Kft.-nél került sor. Ezt a tényt a bíróság akként értékelte, hogy az X. Kft. mint kölcsönvevő a munkavállalókat ily módon más munkáltatónál történő munkavégzésre kötelezte, amely a Munka Törvénykönyve munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályaiba ütközött.
E jogszabálysértést sikertelenül vitatta X. Kft. arra hivatkozva, hogy az érintett munkavállalók munkaerő-kölcsönzésre szólóan kötött munkaszerződésében már eredetileg is Y. Kft.-t jelölték meg munkavégzési helyként. Ez a szerződéses rendelkezés ugyanis a törvénybe ütközött, ezért semmis.
Összefoglalva a bíróság ítéletét, elmondhatjuk, hogy a törvény továbbkölcsönzés tilalmát kimondó rendelkezése („a kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti”) korlátozza a munkáltató számára egyébként fennálló jogszabályi lehetőségeket a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra. A kölcsönvevő a kölcsönzött munkavállalót nem rendelheti ki más munkáltatóhoz, és nem is kölcsönözheti tovább, akkor sem, ha maga is bejegyzett kölcsönbeadó. Ezt a tilalmat a munkaerő-kölcsönzési szerződés, vagy a munkaszerződés rendelkezéseivel sem kerülhetik meg az érintettek.
