A törvényben szabályozott előhaszonbérleti jogok mindegyike valamilyen birtokpolitikai cél érvényesülésének az eszköze. A volt haszonbérlőt megillető előhaszonbérleti jog statuálásának birtokpolitikai célja annak biztosítása, hogy a földet huzamosabb ideig használó adott esetben az újabb jogviszony idejére is földhasználó lehessen.
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Földforgalmi törvény) pontosan meghatározza az előhaszonbérletre jogosultak sorrendjét és részletesen szabályozza az előhaszonbérleti jog gyakorlásának feltételeit.
A törvényben szabályozott előhaszonbérleti jogok mindegyike valamilyen birtokpolitikai cél érvényesülésének az eszköze. A volt haszonbérlőt megillető előhaszonbérleti jog statuálásának birtokpolitikai célja annak biztosítása, hogy a földet huzamosabb ideig használó adott esetben az újabb jogviszony idejére is földhasználó lehessen.
A volt haszonbérlő földműves, illetve mezőgazdasági termelőszervezet, aki helyben lakónak minősül, illetve amely helybeli illetőségűnek minősül, vagy akinek az életvitelszerű lakáshasználata helye, illetve akinek, vagy amelynek a mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve olyan településen van, amelynek közigazgatási határa a haszonbérlet tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van, első helyen rendelkezik előhaszonbérleti joggal.
Volt haszonbérlőnek az a természetes személy, illetve mezőgazdasági termelőszervezet minősül, aki, illetve amely a haszonbérleti szerződés tárgyát képező földet a haszonbérleti szerződés hatósági jóváhagyásának kezdeményezését közvetlenül megelőző legalább 3 éven keresztül haszonbérli vagy haszonbérelte, feltéve, hogy a haszonbérleti szerződés nem a felek egyoldalú felmondása vagy kölcsönös megállapodása miatt szűnt meg, illetve a föld kényszerhasznosításba adására sem került sor a haszonbérlet szerződés fennállásának időtartama alatt.
Az Alkotmánybíróság 3353/2021. (VII.28.) AB határozatában vizsgálta a „közvetlenül megelőző” kifejezés jelentését és a korábbi kúriai joggyakorlathoz képest azt eltérően értelmezte. Alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a volt haszonbérlőt a haszonbérleti jogviszonya jogszerű megszűnését követően is megilleti az előhaszonbérleti jog akkor, ha azt már a megelőző haszonbérleti jogviszonya idején is jogszerűen gyakorolta, de a joggyakorlása rajta kívül álló, neki fel nem róható okból nem vezetett eredményre.
A Kúria korábbi álláspontja szerint a jogszabályhely értelmezéséből egyértelműen az a jogi álláspont vezethető le, hogy a „közvetlenül megelőző” szóhasználat időbeli értelemben határozza meg a haszonbérlést. Ezen fordulat a szerződéses időszak és a haszonbérleti ajánlat időpontjának megszakítatlanságára utal.
A Kúria megítélése szerint a jogalkotó a korábbi haszonbérlőnek nem kívánt időbeli korlátozás nélkül előhaszonbérleti jogot biztosítani. Hiszen előállhat az a helyzet, hogy a haszonbérleti szerződés lejárta után a föld tulajdonosa nem köt rögtön újabb haszonbérleti szerződést, hanem maga használja a földet, majd úgy dönt, hogy újból haszonbérleti szerződést köt. Azonban az a köztes állapot, amikor a tulajdonos használja a földet, megszakítja a folytonosságot, ezért nincs ok arra, hogy a volt haszonbérlőt e címen előhaszonbérleti jog illesse meg.
Azonban az Alkotmánybíróság álláspontja szerint téves a jogszabály ezen értelmezése.
Álláspontja indoklásában az Alkotmánybíróság előadta, hogy a fenti értelmezés ugyan nyelvtani szempontból elfogadható, de azon túl, hogy bizonyos körülmények között nyilvánvaló ellentétbe kerül a jogintézmény céljával, tekintettel arra, hogy lehetőséget ad arra, hogy a haszonbérbeadó kijátssza a volt haszonbérlőt megillető előhaszonbérleti jogot oly módon, hogy a haszonbérleti szerződés lejártával bármilyen rövid időre is (akár 1 napra) saját használatba veszi a termőföldjét annak érdekében, hogy megszakítsa a volt haszonbérlő lehetséges használatának folytonosságát, az AB azt is leszögezte, hogy az előhaszonbérleti jog a jogosult olyan hatalmassága, amelynél fogva a haszonbérbeadó földjét haszonbérbe veheti, ha a haszonbérbeadó azt harmadik személynek haszonbérbe akarja adni – amiből következik, hogy ilyen esetben a haszonbérbeadó nem jogosult egyoldalúan a döntésével „lecserélni” az előhaszonbérleti joggal rendelkező volt haszonbérlőt.
A Kúria az Alkotmánybíróság fenti határozata alapján meghozta a 2/2023. JEH határozatát (Jpe.IV.60.036/2022/11. szám) a Földforgalmi törvényben rögzített „közvetlen megelőző” minősítés megítéléséről, aminek értelmében Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontjában és 47. § (1) bekezdésében foglalt, az előhaszonbérleti jogosultság alapját képező „közvetlen megelőző” minősítés megítélésénél a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kfv.III.37.328/2016/7. és Kfv.III.37.301/2017/4. számú határozatok nem hivatkozhatók kötelező erejű határozatként.
Az Alkotmánybíróság 3353/2021. (VII.28.) AB határozatával összhangban 2023. január 1. napjával módosult a Földforgalmi törvény és már szerepel benne1 az AB határozatban meghatározott alkotmányos követelmény, miszerint „a volt haszonbérlőt a haszonbérleti jogviszonya jogszerű megszűnését követően is megilleti az előhaszonbérleti jog akkor, ha azt már a megelőző haszonbérleti jogviszonya idején is jogszerűen gyakorolta, de a joggyakorlása rajta kívül álló, neki fel nem róható okból nem vezetett eredményre. Az előhaszonbérleti jog a volt haszonbérlőt ebben az esetben csak akkor illeti meg, ha az előhaszonbérleti jogát – amint a joggyakorlás akadálya megszűnik – haladéktalanul gyakorolja”.
A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezető partner ügyvéd és dr. Vizsy Gábor ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
