Ahol nem dicsőség a munkautálat, és nem virtus a főnök szidalmazása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mielőtt a stockholmi munkaügyi hivatalról szólnék, érdemes egy kicsit a hétköznapok szintjén bemutatni, egy nem is olyan messze, mintegy kétezernyi kilométerre található világot, ami azonban mégis fényévnyi távolságnak tűnik nekünk, magyaroknak, ha a helyi körülményekkel megismerkedünk. Egy olyan országról beszélünk ugyanis, ahol nem dicsőség „lógni”, és ahol a dolgozók megbecsülik a munkahelyüket. És ez ott (sem) csupán pénz kérdése.

Nincs hálapénz, a borravaló ritka. Minden annyiba kerül, amennyi ki van írva. Ebből például az következik, hogy ha valaki, mondjuk, kozmetikusnál van, akkor a szakember csak őt kezeli. Nem nyit be más, nem árulnak lopott, csempészett holmit feketén az üzletben, nincs hangzavar, nem kell hallgatni más intim sztorijait, a dolgozók nem foglalkoz(hat)nak saját és egymás magánügyeivel, még egy telefon erejéig sem. Nem utolsósorban: mindig számlát adnak, nem nyelik le az adót.

Itt a vevő a főnök

Az a butik azonnal megbukik, ahol nem a vevő a főnök. Teljesen mindegy, hány éves, belföldi vagy külföldi, milyen a bőrszíne – mosolyognak rá és kedvesek vele, akkor is, ha nem vásárol semmit. Ha nem így tennének, elveszítenék az állásukat. Itt nem szokás az eladóknak – egymás között sem (!) –  a ”rohadt sok” munkáról beszélni, meg azon sóhajtozni, hogy mikor lehet már hazamenni. Aki így viselkedik, az a következő leépítésnél már repül. Mindez nem a fizetés nagyságától függ – ezt kellene valahogy átvennünk, megtanulnunk! Akik más (például volt szocialista vagy akár törzsi-afrikai) országból érkeznek ide, azok is kénytelenek hamar átvenni ezt a munkamorált, másképpen nem alkalmazzák őket. (Ez tehát nemcsak szokás kérdése, hanem gazdasági kényszerűség is.)

Hogy sokat keresnek? Korántsem. Ami nekünk innen soknak tűnik, az ott átlagfizetés, mert magas a lakbér és az élelmiszerárak is.

Nálunk a munkahely és a munkaadó szidalmazása – „egymás között” – virtus, vagy rossz szokás. Nos, Svédországban efféle virtusról aligha beszélhetünk, inkább egy normális hangvételű, a munkalehetőséget megbecsülő országról.

Mégis előfordul, hogy valakinek megszűnik a munkahelye, mert a gyár vagy a bolt bezár.

Aduász a politikusok kezében

De olyanok is élnek itt, sok ezren, akiknek sosem volt munkahelye, mert menekültként érkeztek szörnyű körülmények közül, egy távoli kontinensről. Mégis gondoskodni kell róluk valahogy – ez a szociális érzékenységű kapitalizmusukról híres svédek alapeszméje – ha már idáig eljutott, nem körözött bűnöző és a határon nem toloncolták ki. Ez utóbbi persze eleve ritkaság, merthogy a reptéren nem nézik az útleveleket.

A svéd munkaerő-stratégia fontos része a kormánypolitikának, ez az egyik legfontosabb aduász a politikusok kezében, a választás előtti megmérettetésnél. Jövőre lesz Svédországban választás, már most elkezdték a pártok vezetői az ígérgetést, a minél kedvezőbb munkanélküli ellátásokat és szabályozást illetően. Fontos tárca itt is a munkaügyi minisztérium, amelynek egyik szerve a munkaügyi hivatal.

A hivatal teendőiről egyik munkatársukkal beszélgettem. Mint elmondta, az ő mi feladatuk az, hogy egyrészt segítsék a munkaadókat abban, hogy megfelelő munkaerőre leljenek, másrészt, hogy a munkanélkülieknek megfelelő állást találjanak. Ezt ”matchning”-nak nevezik. Tehát a munkaerő-piaci egyensúlyt próbálja megteremteni a hivatal, ami nem könnyű feladat.

A munkanélküliek 37,3 %-a több mint hat hónapja van állás nélkül, és ezért nehezebb nekik elhelyezkedni. Minél hosszabb ideig volt valaki munkanélküli, annál nehezebb újra megkapaszkodni a munka világában. A munkalehetőségek attól is függnek természetesen, kinek, mi a szakképesítése. A hivatal különféle tanfolyamokra küldi a náluk jelentkezőket, hogy könnyebben tudjanak elhelyezkedni. Az első és legfontosabb a svéd nyelv megtanítása, e nélkül aligha boldogul valaki, még ha angolul beszél is. A bevándorlók számára indított tanfolyamon nemcsak az elméletet tanulják meg: pár hétig gyakorolhatják is a nyelvet, egy általuk kijelölt munkahelyen.

The Central Eastern European Labour Law Conference Sok Közép-Kelet Európai országban lépett hatályba új munkajogi kódex, valamint jelentős változásokon mentek keresztül a jogrendszerek. Tudjon meg többet a nemzetközi munkajogi helyzetről! Neves előadók érkeznek és résztvevők várhatóak Németországból, Ausztriából, az angolszász országokból, Csehországból, Szlovákiából, Romániából, Horvátországból és a Balti-államokból. Jelentkezzen most a novemberi nagyszabású nemzetközi munkajogi konferenciára

Tanfolyamok idején jár a segély

Indítanak szakmunkás tanfolyamokat (például busz- vagy teherautó sofőr, segédápoló, adminisztrátor vagy recepciós). De van olyan képzésfajta is, ahol az alapvető számítógépes ismereteket sajátítják el a munkanélküliek, erre főleg a kevésbé fejlett országokból érkezőknek van szüksége. A tanfolyamok résztvevői tanulásuk időtartamára kapnak egy bizonyos összeget az államtól. Ez attól is függ, hogy valamelyik munkaügyi pénztár tagja volt-e az illető vagy sem – ami persze elsősorban a svédekre vonatkozik.

Ha valaki több mint egy évig munkanélküli volt és talál munkát, akkor a munkaadó állami támogatást kap, mert olyan munkaerőt alkalmaz, aki hosszú ideig volt munkanélküli. Ez nagyon sok cég számára vonzerő, hiszen „ingyen” bevételt jelent, igaz, be kell ezért tanítani az új kollégát.

A fogyatékos emberekkel való bánásmód mindig fokmérője egy társadalom humanitásának. A mozgáskorlátozottak vagy fogyatékossággal, ritka betegséggel születettek többnyire ép társaik között nőnek fel, nem pedig külön iskolába járnak. Létüket, társaságukat a gyerekek kiskorukban megszokják. Ezért felnőtt korukban nem lesz furcsa a svédeknek egy ilyen ember látványa, nem szólják meg őt, hanem segítik, problémáikat természetesnek veszik. Sőt, meg is oldják. Nincs olyan tömegközlekedési eszköz, üzlet vagy közintézmény, amelynek szolgáltatásait nem vehetik igénybe a mozgássérültek. Ha ilyenre bukkan valaki, ír egy e-mailt és azt az intézményt ideiglenesen bezárják vagy megbüntetik.

Munkaidő, személyre szabva

A fogyatékos emberekre külön szabály vonatkozik. A munkaadó bizonyos állami támogatást kap azért, ha alkalmaz fogyatékos embert, és ha kompenzálja a munkavállalónak eme bajából származó problémáit. Ez nemcsak olyan fogyatékosságra vonatkozik, ami vele született, gyógyíthatatlan és maradandó. Például ha valaki nagyon érzékeny a stresszre, akkor több szünetet tarthat a munkában, vagy szabadon választhatja meg a munkaidejét, anélkül hogy emiatt kevesebb fizetést kapjon. Minél több dolgot kell a munkaadónak kompenzálni, annál több pénzt kap az államtól. Ez négy évig megengedett – négy év után már nem kompenzálja az állam a munkaadót. (Ugyanannak a személynek a problémájáról beszélünk.)

Működnek olyan vállalatok is, amelyeket az állam azért támogat, hogy segítsenek munkát találni a fogyatékos embereknek, és olyan munkanélkülieknek találjon munkahelyet, akik sokáig nem dolgoztak. (Interjúalanyom is korábban egy ilyen cégnél dolgozott.)

Most pedig néhány adat: júliusban a 9,2 milliós Svédországban 7,2 % volt munkanélküli. Ez a szám a fiatal felnőttek körében magasabb, 17,3 %. Ez utóbbi tekintetében nem a bevándorlók emelik meg az arányt. A friss diplomások elég nehezen tudnak elhelyezkedni, mivel nincs gyakorlati tapasztalatuk arról a területről, amit elvben megtanultak. Ezért a fiatal pályakezdők megbecsülik a gyakornoki teendőket is, amit később fel tudnak mutatni, mint egy szakmai előéletet. Ha már valaki dolgozott egy pár évig a szakterületén, akkor sokkal könnyebb egy másik (jobb) állást kapni.

Külön biztosítás a plusz segélyért

Nem mindenki kaphat munkanélküli segélyt, és a szabályok elég bonyolultak. Létezik egy olyan segély-pénztár, ahova mindenki beléphet és kaphat egy kevés pénzt. De általában az a feltétel, hogy egy munkanélküli segélypénztár tagjának kell lenni egy évig, minimum 80 órát kell, hogy dolgozzon valaki havonta – hat hónapon keresztül – az utolsó egy évben. A probléma az, hogy maximum 11.158 koronát (egy svéd korona 35 forint) kaphat a munkanélküli kézhez nettó (14.960 korona bruttó), attól függetlenül, hogy mennyit keresett korábban.

Egy 85 négyzetméteres lakás havi bére Stockholm egyik kedvelt kerületében 12.000 korona. Városokban inkább a bérlakások jellemzők.) Ezért sok munkanélküli segélypénztár kínál a tagoknak egy külön biztosítást, amiért pluszban fizetni kell minden hónapban, ennek fejében, ha valaki munkanélküli lesz, akkor egy bizonyos ideig több segélyt kaphat, mint ez a 14.960 korona bruttó.

Nyilvános az adólista

Feketén nem dolgoztatnak senkit, bár elvétve előfordul, elsősorban a bevándorlók esetében, hogy nem lehet tudni: aki a konyhában kisegít, az „csupán rokon” vagy alkalmazott, tehát fizetést kap a munkáért cserébe. Egy olyan országról beszélünk, ahol nyilvános (!), (évekre visszamenően) ki, mennyit keresett és mennyi adót fizetett. Bár a munkahelyeken egymásról nem nagyon tudják a beosztottak, kinek mennyi a fizetése, végső soron az adóbevallásból erre lehet következtetni. Aki feketén dolgozik, az nem kap egészségügyi ellátást, ami nélkül itt nem nagyon lehet élni, mert még biztosítással együtt sem olcsóak a gyógyszerek és az ellátás sincs teljesen ingyen – igaz, ez a világon talán a legmagasabb színvonalú.

---