Az ügyvezetői felelősségről három részben

Szerző: Ecovis Hungary Legal
Dátum: 2018. június 7.
Címkék: , , , , ,
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Magyarországon nincsenek könnyű helyzetben a vezető tisztségviselők, vagy közismertebb elnevezéssel az ügyvezetők. Amellett, hogy ők felelnek a cég operatív irányításáért, és képviselik a céget, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) előírásai alapján egyszerre két irányban is kártérítési felelősséggel tartoznak. 


Egyrészről, az ügyvezető felelős az általa vezetett gazdasági társaság irányában az ügyvezetői tevékenységgel a társaságnak okozott károkért. Másrészről, felel a társaságon kívüli harmadik személyek irányában ügyvezetőként eljárva okozott károkért is, bizonyos esetekben pedig az ügyvezetők büntetőjogi felelősséggel is tartoznak.

Három részes cikksorozatunk első részében az ügyvezető társasággal szembeni felelősségét, a második részben az ügyvezető harmadik személlyel szemben fennálló felelősségét, míg a harmadik részben az ügyvezető esetleges büntetőjogi felelősségét vesszük górcső alá.

A főszabály értelmében az ügyvezető az ügyvezetési tevékenysége során a társaságnak okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben.

Nem mindegy azonban, hogy az ügyvezető az ügyvezetési feladatokat megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban látja el, tekintettel arra, hogy a két jogviszony eltérő felelősségi rendszerrel rendelkezik.

Amennyiben az ügyvezető munkaviszonyban áll a céggel, akkor a Munka Törvénykönyve (Mt.) szerinti vezető állású munkavállalónak minősül, akinek a polgári jogi felelősségére az Mt.-nek a vezető állású munkavállalóra vonatkozó külön szabályai az irányadók. A vezető állású munkavállalóra is igaz ugyan az az alapvető Mt.-s felelősségi szabály, hogy a munkaviszonyából származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles a munkáltatónak, tehát a társaságnak megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

De míg egy „sima” munkavállalónál a kártérítés mértéke nem haladhatja meg gondatlan károkozás esetén a négyhavi (illetve kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetében legfeljebb a nyolchavi) távolléti díjának az összegét, vezető állású munkavállalónál ilyen enyhítés nincsen: ő gondatlan károkozás esetén is, csakúgy, mint szándékos és súlyosan gondatlan károkozás esetében, a teljes kárért felel (ettől persze a felek a munkaszerződésben eltérhetnek).

Rá is irányadó viszont, hogy azt a kárt nem kell megtérítenie, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

Amennyiben pedig az ügyvezető megbízási jogviszonyban látja el az ügyvezetési tevékenységét, felelősségére a Ptk. szerződésszegésért való felelősségre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek alapján, ha az ügyvezető tevékenysége során kárt okoz a társaságnak, köteles azt megtéríteni. Csak úgy mentesülhet, ha bizonyítani tudja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső, az adott ügyvezetői tevékenység időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.

Szándékos károkozásnál ebben az esetben is a társaság teljes kárát köteles megtéríteni, ezen kívül azonban a kártérítés mértéke korlátozott: a társaság vagyonában keletkezett károkat és az elmaradt vagyoni előnyt csak abban a mértékben kell megtérítenie, amilyen mértékben a cég igazolni tudja, hogy a kár mint az ügyvezető kötelezettségszegésének következménye az adott ügyvezetői tevékenység kifejtése időpontjában az ügyvezető számára előrelátható volt. Itt is megvan persze a lehetőség, hogy a felek eltérően állapodjanak meg. 

A cikk szerzője dr. Bihary Ákos partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal Jogászvilág.hu szakmai partnere.

Kapcsolódó cikkek:


A munkaerő-kölcsönzés adózási veszélyei
2019. augusztus 13.

A munkaerő-kölcsönzés adózási veszélyei

A munkaerőhiány kezelésére gyakori megoldás, hogy egy vállalkozás munkaerőt biztosít egy másik részére. Nem árt azonban résen lenni az ilyen megállapodásoknál: a körülményektől függően ugyanis a NAV átminősítheti ezeket a szerződéseket, ami komoly adózási kiadásokkal járhat.

Kockázatokat hordozhat a cégkapu használata
2019. augusztus 8.

Hiába előzte meg egyéves tesztidőszak a Cégkapu bevezetését, több cég nem készült fel kellő körültekintéssel a használatára, ami jelentős kockázatot jelenthet számukra.

Állami tulajdonú termőföld vásárlása
2019. augusztus 8.

Állami tulajdonú termőföld vásárlása

Az Országgyűlés az állami tulajdonban lévő termőföldvagyonnal való ésszerű gazdálkodás és a földbirtok-politikai céloknak megfelelő gazdálkodás előmozdítása érdekében létrehozta a Nemzeti Földalapot. Utóbbi a kincstári vagyon része, azaz a kizárólagos állami tulajdonban lévő vagyonelemek közé tartozik.