Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Országgyűlés a genfi váltójogi egyezmény szabályait kiegészítő magyar specifikus rendelkezésekkel együtt alkotta meg a váltójog egységes rendszerét, melyet a 2017. évi CLXXXV. törvény tartalmaz.
A váltójogi szabályokat a magyar jogban az 1930. évi genfi nemzetközi váltójogi egyezményt kihirdető 1965. évi 1. törvényerejű rendelet és az 1/1965 (I.24.) IM rendelet (Vár.) szabályozta hosszú évtizedeken keresztül. Ez alatt az idő alatt született számos olyan esti döntés is, amikre a mai napig hivatkozni lehet a váltóperekben. Időközben azonban az Országgyűlés a genfi váltójogi egyezmény szabályait kiegészítő magyar jogban specifikus kiegészítő szabályokkal együtt alkotta meg a váltójognak az egységes rendszerét, melyet a 2017. évi CLXXXV. törvény tartalmaz. Ezek a szabályok alapvetően a Vár. szerinti szabályozást követik, és annak ellenére, hogy a törvény alapján viszonylag kevés eseti döntés született, mégis a folyamatban lévő jogvitákban számos esetben hivatkozni tudunk a Vár. alapján született korábbi eseti döntésekre. Ilyen döntés a BH1996. 486 számú bírósági határozat is, amelyben a bíróság kimondta, a Vár. 10. §-ából következik, hogy a váltó kellékhiánya a kiállítás után is pótolható. A hivatkozott döntés értelmében ugyanis a Vár. 10. §-a nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy a hiányok pótlása mely időpontig lehetséges, így arra a lejáratot követően, az igény érvényesítése során is lehetőség van, amennyiben a váltó a jogosult birtokában van.
A BH1996. 486 számú határozatra azért volt szükség hivatkoznunk, mert egy konkrét jogesetben a peres eljárásban derült ki, hogy a váltón szereplő követelés összege mellett nem lett feltüntetve a pénznem. A per a váltókezessel szemben indított per volt, ahol a váltó kiállítója egy gazdasági társaság, a váltókezes pedig annak ügyvezetője volt. A váltó egyébként egy banki hiteljogviszonyhoz kapcsolódott, ahol a felek, azaz a pénzintézet és a hitelt felvevő gazdasági társaság hitelszerződést és váltómegállapodást is aláírt. Ezekből az iratokból egyértelműen kiderült a követelés összege és a pénzneme is. Azonban tény kérdés, hogy konkrétan a váltón csupán egy összeg szerepelt, de nem derült ki a pénznem, ez pedig váltó esetén kellékhiánynak számít. Bár a Ptk. 6:45. § (1) bekezdése kimondja, hogy a pénztartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell megfizetni, mégis ez a szabály nem ad kellő magyarázatot arról, hogy a váltón miért nem szerepel a pénznem. Az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán érvényes lehet-e így a váltó, illetve utólag pótolható-e ez a kellékhiány. A perben tehát ezek az alapkérdések merültek fel.
A kezes, mint alperes egy másik BH-ra hivatkozott, a BH 1994.384 számúra, mely értelmében eltérőek a bemutatást követő pótlás jogkövetkezményei a megtérítési váltóadós vonatkozásában, a Vár. 53. § -ának (1) bekezdése szerint. Álláspontja szerint az újabb óvás felvételére a Vár. 44. §-ának (3) bekezdésében írt – határidők vonatkoztak. Véleménye szerint a felperes kellékhiányos váltót óvatoltatott. Érvényes óvás felvételének elmulasztása miatt pedig az álláspontja szerint a megtérítési váltóadóssal szemben a váltóból eredő jogait elveszítette a felperes. Az általa hivatkozott BH 1994.384 értelmében a kellékhiányos váltó óvatoltatása a megtérítési váltóadóssal szemben jogvesztést eredményez [1/1965. (I. 24.) IM r. 44. § (3) bek., 53. § (1) bek.].
A fentiekből kiderül, hogy a váltón felfedezett hiányosságot mindkét fél másként kívánta értelmezni és mindkét fél álláspontját alátámasztó határozat is rendelkezésre állt. Azonban a két eseti döntés között volt két lényeges különbség, ez pedig az óvás és a megtérítési váltóadós személye. Az első esetben óvás nélküli váltóról volt szó, míg a második esetben óvással ellátott váltóról. Ez a különbség pedig teljesen eltérő „pótlási” szabályokat eredményez.
A jelen cikkben hivatkozott ügyben nem volt szükség óvás felvételére, így a két döntés közül végül a BH 1996/486.sz. eseti döntés lett az irányadó, mely szerint az igényérvényesítés során is pótolható a kellékhiány, és a perben ez megtörtént. A BH 1994.384.sz. eseti döntés II. pontja szerint a kellékhiányos váltó óvatoltatása a megtérítési váltóadóssal szemben jogvesztést eredményez. A perbeli váltó azonban saját váltó, és az alperes a Vt.77.§ (3) bekezdése alkalmazásával a kiállítóért vállalt váltókezességet. A Vt.32.§ (1) bekezdése folytán alperesi váltókezes kötelessége ugyanolyan, mint azé, akiért a kezességet vállalta. Miután a Vt.78.§ (1) bekezdése szerint a saját váltó kiállítóját ugyanolyan kötelezettség terheli, mint az idegen váltó elfogadóját, mindez irányadó volt alperesre is. Figyelemmel arra, hogy az elfogadó, és így a kiállító is a Vt.78.§ (1) és 28.§ (2) bekezdése folytán nem tekinthető megtérítési váltóadósnak, és mert alperes váltókezes, aki a kiállítóval egy tekintet alá esik, ezért megállapítható, hogy alperes a váltó egyenes adósáért vállalt váltókezességet, tehát kötelessége ugyanolyan, mint a kiállítóé.
A két hivatkozott BH közös abban, hogy a BH 1994.384.sz. eseti döntés indokolása is rámutat arra, a kellékhiányok pótlására a Vt.10.§-a nem szab időbeli korlátot, továbbá az egyenes adóssal szemben a kellékhiányos váltó bemutatása nem eredményez jogvesztést; a fentiek szerint ugyanez irányadó az egyenes adós váltókezesére, az alperesre is. (BH 1992/191.) A per folyamán végül a felperes pótolta a váltó kellékhiányát, így az alperessel szemben felperes jogvesztése nem volt megállapítható.
A perben végül megállapították, hogy a váltó kellékhiányossága az érvényesítés során is pótolható. Azonban a váltó eredeti példánya a bírósági iratokhoz lett becsatolva, és a pótlás pedig kizárólag ezen történhetett meg. A pótlás érdekében az eredeti váltó kiadását kérte a felperes a bíróságtól, a kellékhiányt közjegyző által hitelesített módon pótolta és ezt követően ismét becsatoltuk az eljárásba. A kellékhiányt tehát pótolták az érvényesítés során és ezáltal a váltókövetelés a perben érvényesíthető lett.
A cikk szerzője dr. Molnár Gergő partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
