Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Keresőképtelenséget eredményező betegség esetén rövidebb, vagy elhúzódó kezelés esetén akár hosszabb időre is kieshet a munkavállaló a munkavégzésből, mivel ilyenkor a törvény alapján mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. Azonban akár nátháról, akár egy hosszabb lábadozást igénylő gerincműtétről legyen szó, keresőképtelen betegség esetén a munkavállalónak és a munkáltatónak is vannak munkaviszonyból eredő, jogszabályon alapuló teendői.
A munkavállaló első és legfontosabb feladata a tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének megfelelően, hogy a munkáltatót értesítse betegségéről, és emiatti távolmaradásáról. A hatályos szabályok szerint a betegség miatti keresőképtelenség már nem jelent felmondási tilalmat, ugyanis – a korábbi rendelkezésekkel ellentétben – az csak a felmondási idő tartamát toldja meg a keresőképtelenség időtartamával, legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy évvel. Kiemelést érdemel azonban az a korábbi bírói gyakorlat, miszerint ha a munkavállaló a keresőképtelenségre vonatkozó orvosi megállapítást felülbírálva ténylegesen munkát végzett, akkor keresőképtelenségére, és a korábbi szabályok alapján ebből eredő felmondási tilalomra nem hivatkozhatott. Ugyanezen elvre a jelenlegi szabályok szerint akként lehet hivatkozni, hogy a felmondás közlésekor fennálló „álkeresőképtelenség” esetén a felmondási idő nem hosszabbodik meg a keresőképtelenség időtartamával.
Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség körébe tartozik az is, hogy a munkavállaló az orvos által keresőképtelenségéről kiállított igazolást átadja a munkáltatónak, hiszen betegségét hitelt érdemlően ezzel igazolja.
A munkavállalót a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évente 15 munkanap betegszabadság illeti meg, amely időtartamra a távolléti díj 70 %-a jár. A munkáltató ennek megfelelően a betegség első 15 munkanapját betegszabadságként köteles a munkaidő-nyilvántartásban dokumentálni, illetve a betegszabadság szerinti díjazással elszámolni. A betegszabadság lejártát követően a munkavállaló táppénzre jogosult, amely iránti kérelmét a munkáltatónál köteles előterjeszteni a szükséges igazolások becsatolásával egyidejűleg. Ha a munkáltatónál nem működik kifizetőhely, a munkáltató a kérelmet az igazolásokkal, illetve az általa kiállított foglalkoztatói igazolással együtt, a székhelye szerint illetékes kormányhivatalnak, ha kifizetőhellyel rendelkezik, akkor a kifizetőhelynek köteles megküldeni, amely szerv dönt a táppénz iránti kérelemről, illetve folyósítja az ellátást.
A keresőképtelenség időtartama alatt a munkavállaló jogszabály által meghatározott kötelezettsége, hogy az orvos utasításait betartsa, az elrendelt vizsgálatokon megjelenjen, és ha a keresőképtelenség alatt más orvos is kezeli, erről a keresőképtelen állományban tartó orvost tájékoztassa. A jogszabály a betartandó orvosi utasítások között említi különösen a gyógyulást elősegítő, meghatározott idejű ágynyugalomra, valamint a tartózkodási helyről való kijárás korlátozására vonatkozó előírásokat. Amennyiben felmerül a gyanú, hogy a munkavállaló valójában nem is beteg, vagy már rég meggyógyult, mivel az otthoni pihenés helyett a munkavállaló keresőképtelensége alatt például edzőterembe jár, vagy egyéb apró mindennapi ügyeit intézi, a jogszabály lehetőséget biztosít a munkáltató számára, hogy a keresőképtelenség felülvizsgálatát kezdeményezze, 15.800 forint igazgatási szolgáltatási díj megfizetése ellenében. A kérelmet a keresőképtelen állományban tartó szolgálat szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal részére kell megküldeni. A felülvizsgálat során a szakértő főorvos a betegdokumentációból fellelhető adatok, vagy indokolt esetben a keresőképtelen beteg vizsgálata alapján dönt annak keresőképtelenségéről vagy keresőképességéről, és javaslatot tehet a táppénzfolyósítás megszüntetésére. A felülvizsgálat eredményéről a munkáltatót írásban kell értesíteni. A szakértő főorvos döntésével szemben a foglalkoztatottnak és a munkáltatónak is joga van a közléstől számított 8 napon belül az orvosszakértői feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatalnál orvosi felülvizsgálatot kezdeményezni.
Ha a munkavállaló 30 napot meghaladóan volt keresőképtelen állományban, vagy betegsége munkahelyi okokra vezethető vissza, valamint a külön jogszabályban meghatározott biológiai tényezők hatásának kitett munkavállaló 10 napot meghaladó keresőképtelensége esetén a munkáltató köteles a munkavállalót újabb munkába állását megelőzően soron kívüli munkaköri illetve szakmai alkalmassági vizsgálatra küldeni.
