Házastársi közös vagyonnal való rendelkezés


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Ptk. házassági vagyonjogi rendelkezéseinek egyik célja a családi otthon védelme, ami teljes összhangban áll a legtöbb európai országban megmutatkozó tendenciákkal.

A korábbi családjogi törvény vonatkozó rendelkezéseihez képest a polgári törvénykönyv (Ptk.) különbséget tesz a vagyonközösség fennállása alatti, valamint a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig történő időszakban való rendelkezés között, és mindkét időszak vonatkozásában eltérő szabályokat alakít ki a közös lakást magában foglaló ingatlan és a közös vagyontárgy gazdasági társaságba (szövetkezetbe) való bevitele tekintetében.

A vagyonközösség fennállása alatt a rendelkezési jog gyakorlásának főszabálya abból indul ki, hogy annak mindkét házastárs egyetértésével kell történnie. Ez azt jelenti, hogy a házastársak együttesen tehetnek, illetve egyik házastárs a másik házastárs hozzájárulásával tehet olyan vagyonjogi rendelkezést, amely nem a különvagyonukra vonatkozik.

Az egyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt kötött szerződéshez a másik házastárs által megkívánt hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve, az utólag is megtörténhet szóban, írásban és ráutaló magatartással egyaránt, akár a másik szerződő félhez, akár a házastárshoz címzetten.

A házastársi vagyonközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időben a Ptk. házassági vagyonjogi rendelkezései következetesen arra törekszenek, hogy figyelembe vegyék annak az időszaknak a sajátosságát, amikor már megszűnt a vagyonközösség, de még nem osztották meg a közös vagyont. A házastársi vagyonközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időben is főszabály szerint a vagyonközösség idejére irányadó együttes rendelkezés az irányadó azonban a Ptk. meghatározza azt, hogy mely esetekben lehet a rendes gazdálkodás szabályai szerint a másik házastárs hozzájárulása nélkül is rendelkezni. Ezek kivételt jelentenek az együttes rendelkezés követelménye alól. Ennek alapján a házastárs a másik házastárs hozzájárulása nélkül is (i) rendelkezhet a foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége körében használt, illetve ezek céljára lekötött vagyontárgyakkal; (ii) rendelkezhet azokkal az ingó dolgokkal, amelyek a vagyonközösség megszűnését követően a házastársának egyetértésével kerültek a kizárólagos birtokába; (iii) vállalhat olyan kötelezettséget, amelyek a közös vagyontárgy megóvását, fenntartását, helyreállítását és értékállandóságának biztosítását szolgálják; és (iv) teljesítheti a közös vagyont terhelő tartozásokat oly módon, hogy a tartozás a közös vagyon számára nem válhat terhesebbé. Ha a rendelkezés eredménye valamely vagyontárgynak a közös vagyonból való kikerülése, az nem jár az azt érintő megtérítési kötelezettség megszűnésével.

Újak azok a rendelkezések, amelyek a családi otthont törekednek védeni, továbbá az egyik házastársat a másik házastárs azon ügyletével szemben, amelynek keretei között az egyik házastárs a közös vagyontárgyat egyéni cég, gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére bocsátja. Ezek merevebb rendelkezések annyiban, hogy kizárólag a másik házastárs hozzájárulásával lehet a házastársi közös lakást magában foglaló közös vagyoni ingatlannal rendelkezni, illetve a közös vagyoni vagyontárgyat nem pénzbeli hozzájárulásként az egyéni cég, gazdasági társaság, illetve szövetkezet rendelkezésére bocsátani. Ez utóbbi esetben annak a veszélyét kívánja a Ptk. kiszűrni, hogy a közös vagyont az egyik házastárs kivonja a másik házastárs rendelkezése alól. A családi otthon védelme a Ptk. házassági vagyonjogi rendelkezéseinek egyik célja, ez teljes összhangban áll a legtöbb európai országban megmutatkozó tendenciákkal. Az, hogy a családi otthonnal nem lehet a másik házastárs hozzájárulása nélkül rendelkezni, nemcsak ezt a házastársat védi, hanem a családot, a gyermekeket. A hozzájárulást egyik esetben sem lehet vélelmezni.

ecovis-banner

A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezetõ partner ügyvéd ás s dr. Demény Zoltán ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.




Kapcsolódó cikkek

2023. szeptember 25.

Az egyenlő díjazás és az átlátható bérezés szabályai a 2023/970/ EU irányelv alapján

2023. május 17.-én kihirdetésre került a 2023/970/EU irányelv, amely a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elve alkalmazásának a bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok révén történő megerősítéséről szól. Az irányelv tartalma egyértelműen követi az uniós jogfejlődést, így számos olyan rendelkezést tartalmaz, melyet az Európai Unió Bíróságának (továbbiakban: EuB) gyakorlata az elmúlt években kimunkált. Az irányelvet a tagállamok 2026. június 7-ig kötelesek átültetni, azaz esetünkben a hazai jogalkotás is eddig köteles meghozni az idevonatkozó rendelkezéseket. Az előbbi implementációs határidőtől függetlenül a következetes EuB gyakorlat értelmében a tagállamoknak már most tartózkodniuk kell minden olyan rendelkezés meghozatalától, amely „komolyan veszélyeztetné” az irányelvben foglalt célok elérését. Az irányelv céljai és főbb tartalmi rendelkezéseit a jelen cikkben kerül összefoglalásra.

2023. szeptember 22.

Megkezdődött a szabályozási környezet és az AI terjedésének versenyfutása

Globális elemzés keretében mérte fel a mesterséges intelligencia (AI) nemzetközi megítélését, vállalati alkalmazását, kockázatait és szabályozási környezetét a DLA Piper. Az „AI Governance: balancing policy, compliance and commercial value” című riport eredményei többek között rámutatnak, hogy a vezetők jelentős része, mintegy harmada elsősorban az AI szabályozási környezetét övező bizonytalanság miatt ódzkodik annak széles körű bevezetésétől.

2023. szeptember 22.

Az AI terjedését gátolja a szabályozási környezetét övező bizonytalanság

Globális elemzés keretében mérte fel a mesterséges intelligencia (AI) nemzetközi megítélését, vállalati alkalmazását, kockázatait és szabályozási környezetét a DLA Piper. Az „AI Governance: balancing policy, compliance and commercial value” című riport eredményei többek között rámutatnak, hogy a vezetők jelentős része, mintegy harmada elsősorban az AI szabályozási környezetét övező bizonytalanság miatt ódzkodik annak széles körű bevezetésétől.