Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaügyi hatóság – a 2015. évi ellenőrzési tervében – a munkaerő-kölcsönzés alapján történő foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések érvényesülésének vizsgálata érdekében 2015. március 23. és április 17. között célvizsgálatot folytatott le – olvasható a felügyelet honlapján közzétett jelentésben.
A jelentésben közölt munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos szabálytalanságokról és ezek okairól lesz szó cikkünben, a cikk első részét itt olvashatja.
A felügyelet jelentése szerint a jogsértéssel érintett munkavállalók 11%-a szenvedte el a célvizsgálat központi elemét képező munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos szabálytalanságokat, melyek az intézkedések 7%-át tették ki.
A jogsértések megállapított esetei:
· munkaerő-kölcsönzés esetén a felek között létrejött megállapodásra és együttműködési kötelezettségre vonatkozó előírások megszegése,
· nyilvántartásba vétel hiányában folytatott munkaerő-kölcsönzési tevékenység,
· jogszabályi tilalomba ütköző munkaerő-kölcsönzés,
· színlelt polgárjogi szerződés alapján végzett munkaerő-kölcsönzési tevékenység
(munkaerő-kölcsönzési jogosultság nélkül),
· színlelt polgárjogi szerződés alapján végzett munkaerő-kölcsönzési tevékenység
(munkaerő-kölcsönzési jogosultsággal),
· munkaszerződés tartalmi hiányossága munkaerő-kölcsönzésben. 
Forrás:OMMF
A munkaerő-kölcsönzés jellemzően a személy-és vagyonvédelem, feldolgozóipar, gépipar (csomagolási feladatok) területén fordul elő leggyakrabban. Azok a gazdasági társaságok, illetve munkáltatók, akik már évek óta, illetve évtizede végeznek munkaerő-kölcsönzést – elsősorban a feldolgozóiparban és a gépiparban – a jogszabályban előírtaknak megfelelően tevékenykednek és betartják – a folyamatosan változó jogszabályi környezet ellenére – az előírásokat. Amennyiben mégis valamilyen jogsértést követnek el az szervezési hiányosságokra vezethető vissza.
Munkajog Navigátor |
|---|
|
200 folyamatábra, jogszabályi háttér, bírói gyakorlat, kommentárok, iratminták. A Munkajog Navigátor lépésről lépésre vezeti végig a folyamatokon, mintha egy munkajogi tanácsadó ülne Ön mellett. |
A személy-és vagyonvédelmi vállalkozások azonban, gyakran a hatályos jogszabályi rendelkezések megkerülését célzó illegális vagy féllegális foglalkoztatási formákra törekedtek. A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény II. fejezetében szabályozott vállalkozói vagyonőri konstrukció megteremtéséig – elsősorban a színlelt megbízási, vállalkozási szerződéssel leplezett munkaviszony jellemezte a jogellenes magatartásformákat, valamint az ágazat területén tipikusnak mondható alvállalkozói láncolat jelentkezése mutatkozott. Az alvállalkozói lánc jogszabályi korlátozásával egyidejűleg azonban az ágazatban megszaporodtak a munkaerő-kölcsönző cégek.
A vagyonvédelmi feladatokat ellátó munkavállalók nem kis részének foglalkoztatása munkaerő- kölcsönzés keretében történik. Ez történhet formailag legálisan (értjük ez alatt, hogy a kölcsönbeadóként szereplő cég legalább rendelkezik nyilvántartásba vétellel), de jellemzően illegális vagy féllegális keretek között működnek a munkaerő-kölcsönző cégek, így például:
· a felek munkaerő-kölcsönzési szerződést kötnek, azonban a kölcsönbeadóként szereplő céget munkaerő-kölcsönzőként nem vették nyilvántartásba, vagy a nyilvántartásból időközben törölték
A célvizsgálat során az egyik leggyakoribb jogsértés volt, hogy a kölcsönbe adó munkáltatók jelentős része csak a munkaszerződések megkötésének és a bejelentések megtételének idejére veteti magát nyilvántartásba az illetékes munkaügyi központoknál, illetve a kormányhivatalok foglalkoztatási főosztályainál, majd a munkaerő kihelyezését követően a nyilvántartásba vétel törlésre kerül. A munkaügyi ellenőrzéseket lefolytató munkatársak tapasztalatai alapján a vagyonvédelmi ágazatban tartott ellenőrzések során tipikusnak nevezhető az, hogy a helyszíni ellenőrzés során meghallgatott munkavállalónak nincsen tudomása arról, hogy őt munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatják. A tanú megjelöl egy munkáltatót, ezt követően a bizonyítási eljárás feladata azt tisztázni, hogy a megjelölt munkáltató a kölcsönbeadó, vagy a kölcsönvevő.
Jellemző visszásságok:
· a munkaerő-kölcsönzőként nyilvántartásba vett cég székhelye székhelyszolgáltatónál van bejegyezve, a munkaügyi ellenőrzés során felkutatása eredménytelen „postafiók cégként” lényegében nem is létezik
· a felek munkaerő-kölcsönzést kötnek, melynek keretében formailag a kölcsönvevő cég végzi a tevékenységet a megbízónál, a kölcsönzött munkavállalók feletti jogokat azonban a kölcsönbeadó gyakorolja.
Az ilyen foglalkoztatási gyakorlat során lényegében megmarad a korábbi alvállalkozói jogviszony jelleg. A kölcsönbeadó utasítja és ellenőrzi a munkavállalók munkavégzését, irányítja más-más munkaterületre, illetve kölcsönvevőhöz. Jellemző továbbá mind a kölcsönbe adó, mind a kölcsönbe vevő munkáltatók gyors változása. Ez a munkavállalók kiszolgáltatottságát növeli, veszélybe kerül a jogbiztonság, valamint azt eredményezi, hogy a háromhavonta történő csere esetén a munkavállalók folyamatosan próbaidőn vannak.
A fent részletezett nyilvántartásba vétel hiányában folytatott munkaerő-kölcsönzési tevékenység (mely egyben a legsúlyosabb jogsértés a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatosan) a célvizsgálat során a kölcsönzéssel kapcsolatos jogsértések közül a második legtöbbször előforduló szabálytalanság volt.
Az ellenőrzéssorozat leggyakoribb munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos szabálytalansága a felek között létrejött megállapodásra és együttműködési kötelezettségre vonatkozó előírások megszegése.
A jelenlegi szabályozás szerint a kölcsönbeadó – amennyiben a kölcsönvevő kéri – köteles átadni
– a munkavállaló adóhatósági bejelentésének teljesítéséről szóló iratot,
– a kölcsönbeadóként való nyilvántartásba vételt igazoló irat másolatát
A kölcsönbeadó e kötelezettsége tehát feltételes, csak abban az esetben terheli, amennyiben az okiratok rendelkezésre bocsátására a kölcsönvevő igényt tart. Az elvárható gondossági kötelem azonban nyilvánvalóan megkívánja, hogy a kölcsönvevő meggyőződjék arról, hogy a kölcsönbeadó jogszerűen végzi tevékenységét, szabályosan foglalkoztatott munkavállalókkal. Amennyiben erről nem győződik meg, a jogszerűtlen foglalkoztatás következményeiért a kölcsönvevőt is felelősség terhelheti. A kölcsönvevő továbbá – eltérő megállapodás hiányában – köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig a kölcsönbeadóval közölni mindazokat az adatokat, amelyek a munkabér kifizetéséhez, valamint a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatót terhelő bevallási, adatszolgáltatási, fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükségesek.
A fenti adatkérés egyébként szorosan összefügg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szerinti a kölcsönvevő által teendő bejelentési kötelezettséggel, miszerint a kölcsönvevő az állami adóhatósághoz bejelenti a munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás
– megkezdése napját megelőző napon, de legkésőbb a foglalkoztatás megkezdésének napján a munkaerő-kölcsönzési szerződéssel érintett munkavállaló nevét és adóazonosító jelét – ennek hiányában természetes személyazonosító adatait és lakcímét -, valamint a kölcsönbeadó nevét és adószámát, és a foglalkoztatás megkezdésének napját,
– befejezése napját követő napon a munkaerő-kölcsönzési szerződéssel érintett munkavállaló nevét és adóazonosító jelét, valamint a kölcsönbeadó nevét és adószámát, és a foglalkoztatás befejezésének napját. (Art. 17. § (17) bekezdés)
A munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatása céljából létesített munkaviszony esetében a kölcsönbeadó és a kölcsönzött munkavállaló közötti munkaszerződésnek meg kell felelnie az Mt. 42-44. §-aiban meghatározott általános érvényességi feltételeknek. A célellenőrzés során feltárt jogsértések közel 15%-át tették ki ezek a szabálytalanságok.
Kiemelendő, hogy a munkaszerződés nélküli foglalkoztatás a nagy, több száz főt meghaladó munkavállalói létszámot foglalkoztató kölcsönbeadó munkáltatóknál fordult elő, köszönhetően a kölcsönvevő munkáltató által hirtelen kért, előre nem kiszámítható létszám miatt. Ezek a szabálytalanságok feltehetően munkaszervezési problémákra vezethetők vissza.
Forrás:OMMF
Legsúlyosabb szabálytalanságok és azok okai
Továbbra is a bejelentés elmulasztása – mind munkaviszonyban, mind egyszerűsített foglalkoztatás keretében – a leggyakoribb, több esetben pedig munkaszerződés nélküli foglalkozatást állapított meg a hatóság. A feltárt jogsértések során alkalmazott intézkedések több mint 40%-a a vagyonvédelemi ágazatban történt, ami az ellenőrzések magas számának is köszönhető. Az építőiparban, a vendéglátásban, valamint egyéb területeken (gyáregységek, telephelyek) is jelentős számban fordult elő a célvizsgálat során feketefoglalkoztatás, mivel ezeken a munkavégzési helyeken, jellemzően rövid ideig tartó munkavégzés történt, továbbá a cégek esetenként nehezen megközelíthető „eldugott helyen” működnek, így a munkáltatók bíznak abban, hogy az aránylag rövid ideig tartó tevékenységüket az ellenőrzés csekély valószínűsége miatt bejelentés nélkül, adó- és járulékfizetési kötelezettségeik mellőzésével tudják megoldani.
Egyszerűsített foglalkoztatás során gyakori az adminisztrációs hibára való hivatkozás, valamint tipikus „kifogás”, hogy a munkavállalók bejelentéséhez szükséges adatait időben leadták a könyvelőnek, de a könyvelő elmulasztotta a bejelentésüket. Megállapítható, hogy azokban az esetekben, amikor a felek egyszerűsített munkaszerződést írnak alá, akkor bejelentésük is jellemzően megtörténik, ha azonban a munkavállaló szóbeli megállapodás alapján végzi a munkát, úgy több alkalommal marad el a bejelentés is.
Munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás során a NAV felé történő bejelentés kölcsönbeadói részről számos esetben nem valósult meg. Előfordult olyan eset, mely során két azonos tulajdonosi háttérrel rendelkező munkaerő-kölcsönzésre szakosodott cég egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkaerő- kölcsönzés céljából munkavállalókat. A gazdasági társaságok, így a havi 15 napos foglalkoztatási szabályt úgy tágították, hogy mindkét cég legfeljebb 15 napig foglalkoztatta ugyanazt a munkavállalót, akit így adott hónapban 15 napnál többször is kölcsön tudtak adni azonos munkáltatóhoz.
A vélhetően szándékosan helytelen joggyakorlatra példa a színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás, valamint a részmunkaidős bejelentés, teljes munkaidős foglalkoztatás mellett, melyek azonban a célvizsgálat során elenyésző mennyiségben fordultak elő.
Harmadik országbeli állampolgárok szabálytalan foglalkoztatásával a célvizsgálat alatt nem találkoztak a munkaügyi hatóság képviselői a vizsgálatok során.
Több foglalkoztató esetében bizonyítást nyert, hogy a munka- és pihenőidővel kapcsolatos adatokat hiányosan vagy nem a valóságnak megfelelően vezette (hamis, illetve kettős nyilvántartás). A munkaidő-nyilvántartással összefüggő legjellemzőbb szabálytalanság, hogy a munkáltató nem rögzíti a nyilvántartáson a munkaidő kezdő és befejező időpontját. A munkaidővel kapcsolatos adatok nyilvántartásával összefüggő szabálytalanságok mögött számos esetben – különösen a nyilvántartás hiánya, illetve a hamis nyilvántartás vezetése esetében – a munkaidőre, pihenőidőre, munkabér összegére vonatkozó rendelkezések megsértésének leplezése áll. Ezen szabálytalanság további tipikus megvalósulási formája, hogy a munkaidő- nyilvántartás nincs a munkavégzés helyén. A vagyonvédelmi cégek esetén bevett gyakorlat, hogy nincs a helyszínen munkaidő-nyilvántartás, valamint nem adják át a helyszíni ellenőrzés során azon dokumentumokat, melyből a tényleges munkavégzésre vonatkozóan információ nyerhető, sok helyen telefonos bejelentkezésre hivatkoznak. A későbbiekben a hatóságnak megküldött iratanyag alapján pedig jellemzően nem állapítható meg jogsértés, pedig számos esetben áll fenn a gyanúja annak is, hogy a munkavállalókat a megengedettnél többet foglalkoztatják. A munkavállalók tanúkénti meghallgatásukkor pedig különböző okok miatt nem minden esetben nyilatkoznak a megtörtént jogsértésekről.
Ennek ellenére a vizsgálat tapasztalatai szerint több munkáltató esetében előfordult, hogy a munkavállalók munkaideje meghaladta a napi munkaidő megengedett legmagasabb mértékét, és emellett a munkaidő-beosztás szabályainak megsértésével is lehetett találkozni. Jellemzően a munkaidő-beosztást a munkáltató a munkavállaló részére szóban (személyesen, vagy rövid úton) közli, írásban, avagy írásbeli formának minősülő alakban nem készítenek a munkáltatók munkaidő-beosztást. A munkaidő- beosztás írásbeli közlési kötelezettségének megsértése hátterében egyrészt a jogszabály ismeretének hiánya, másrészt a rendkívüli munkavégzés leplezésére irányuló szándék áll. A célellenőrzés során a munkaidőre vonatkozó jogszabályok előzőekben említett előírásainak megszegése, a nyilvántartással kapcsolatos jogsértések mögött a második legnagyobb munkavállalói létszámot érintették.
A munkaidővel kapcsolatos jogsértésekkel közel azonos mértékű a jogviszony megszűnéséhez kapcsolódó egyéb szabálytalanságot elszenvedett munkavállalók létszáma. Gyakran tapasztalható, hogy a munkáltató az igazolásokat visszatartja, az elszámolást elmulasztja, vagy a munkavállalót „nem jelenti ki” (nem jelenti be a jogviszony megszűnését) az illetékes adóhatóságnál. Ezek hátterében elszámolási vita, illetve adminisztrációs hiba állhat – írja a jelentés.
