Júliustól változnak a számlázási szabályok
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2020. július 1-jétől az eddiginél lényegesen szélesebb körben kell majd adatot szolgáltatni a kibocsátott és a befogadott számlákról. Az év második fele további változásokat is hoz a számlázásra vonatkozó áfa-előírások terén. Ezek egyrészt az áfa-bevallások adóhatóság általi kiajánlását, másrészt a gazdaság további fehérítését szolgálják.
Az adatszolgáltatás bővülése a Pénzügyminisztérium tervei szerint azt is biztosítani fogja, hogy a NAV a későbbiekben kiajánlja az adóalanyok áfa-bevallási tervezetét. Ennek érdekében a jogalkotó két lépcsőben (idén júliustól illetve jövő januártól) szinte minden ügyletre kiterjeszti az adóalanyoknak a számlákhoz kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettségét.
A koronavírus-járvány kapcsán adózói oldalról ismételten felmerült igényként, hogy a jogalkotó halassza el a júliusi határidőt, azonban mindezidáig töretlen a jogalkotó elkötelezettsége a változások hatályba léptetése iránt. A járványra tekintettel egy határidő módosult: a NAV 2020. március 24-én közzétette, hogy 2020. április 1-jétől nem szünteti meg az Online Számla rendszer 1.1 XSD verziójának támogatását és nem teszi kötelezővé a 2.0 XSD alkalmazását, az átállás végső határideje 2020. július 1. lett. Izer Norbert, a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkára pedig a sajtóban azt nyilatkozta, hogy szeptember 30-ig nem szankcionálja a NAV az adatszolgáltatásra újonnan kötelezetté váló, de a 100 ezer forintos értékhatár eltörlése miatt keletkezett új adatszolgáltatási kötelezettséget betartani nem képes vállalkozásokat, ha még az első számla kiállítása előtt regisztrálnak az Online Számla rendszerben. (A NAV Online Számlázó Programja már mobilapplikáción is elérhető)
A számlakibocsátóknak és –befogadóknak tehát fel kell készülniük arra, hogy az év második felétől több területen is megváltoznak a számlák kiállításával és kezelésével kapcsolatos szabályok.
Változások a számlakibocsátói oldalon
Az adatszolgáltatás bővítésének első lépcső hatálybalépése immár karnyújtásnyira van: 2020. július 1-től megszűnik az áfatartalomra vonatkozó 100.000 forintos értékhatár, és – a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés kivételével – az összes olyan számláról adatot kell majd szolgáltatni, amelyet belföldön teljesített ügyletről belföldön nyilvántartásba vett adóalany felé állítottak ki.
Adatszolgáltatásra kötelezetté válhat akár egy belföldön csak áfa-regisztrációval rendelkező külföldi vállalkozás, egy katás – áfában alanyi adómentes – egyéni vállalkozó, egy csak „tárgyi” adómentes tevékenységet folytató bank, egy társasház, sőt, egy olyan magánszemély is, aki csak a sorozat jellegű ingatlan értékesítésre tekintettel lett áfaalany.
A „belföldön teljesített” kitétel azt jelenti, hogy az ügylet teljesítési helye az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) alapján Magyarország. Figyelni kell, hogy e miatt olyan ügylethez is kapcsolódhat adatszolgáltatási kötelezettség, amit fizikailag Magyarország területén kívül végeznek, de az Áfa tv. előírásai szerint belföldön minősül teljesítettnek.
A kötelezettség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a számlát egyenes áfás, fordított adózású vagy adómentes ügyletről, esetleg az Áfa tv. különös rendelkezéseinek hatálya alá tartozó (pl. különbözeti áfás) ügyletről bocsátottuk-e ki. Az is irreleváns, hogy a partner telephelyes vagy regisztrációs adószámmal rendelkezik-e, és hogy áfás tevékenységet folytat-e vagy pl. alanyi adómentes.
Számlának minősül az egyszerűsített számla, a gyűjtőszámla, az előlegszámla és a végszámla is, ezért mindegyikre kiterjed az adatszolgáltatási kötelezettség. A jogalkotó immár egyértelművé teszi, hogy előlegfizetés esetén a végszámla tekintetében az előleg figyelembevételével adódó különbözetről kell adatot szolgáltatni. A számlával egy tekintet alá eső okiratokról (érvénytelenítő számla, módosító számla) szintén adatot kell szolgáltatni. Nem esnek viszont adatszolgáltatási kötelezettség alá a számlának, számlával egy tekintet alá eső okiratnak nem minősülő bizonylatok, pl. nyugta, felvásárlási okirat.
Az adatszolgáltatási kötelezettség mind a számlázóprogrammal, mind pedig a nyomtatvány felhasználásával előállított számlára (számlával egy tekintet alá eső okiratra) vonatkozik, ám az online pénztárgéppel kibocsátott számlára nem, arról továbbra is az online pénztárgépekre vonatkozó szabályok szerint kell információt adni a NAV felé.
Számlázóprogrammal előállított számla esetén figyeljünk oda, hogy júliustól olyan programverziót használjunk, amely már az új előírásoknak megfelelően végzi az adatszolgáltatást, mivel a hibás vagy elmulasztott adatszolgáltatást az adóhatóság egyéni vállalkozóknál számlánként 200.000 forintig, mindenki másnál számlánként 500.000 forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja! Ugyanezen okból kézi számlázásnál is ügyelni kell arra, hogy az adatok rögzítése határidőben megtörténjen a webes felületen. (Ne felejtsük el azt se, hogy 500.000 forint alatti áfa-érték esetén az eddigi 5-ről 4 naptári napra csökken az adatszolgáltatás határideje!)
Július 1-jétől lép hatályba az az előírás is, miszerint valamennyi, adatszolgáltatási kötelezettség alá eső számlán szerepeltetni kell a belföldön adóalanyként nyilvántartásba vett partner belföldi adószámának első nyolc számjegyét. Az év második felétől tehát a bármilyen kis összegű áfa átterhelésénél, valamint az adómentes és a fordított áfás B2B ügyletek esetén is kötelező lesz ráírni a számlára a partner belföldi adószámát.
Az új szabályozásra különösen oda kell figyelnünk azoknál a partnereknél, akiknek már eddig is bocsátottunk ki számlát, és mindig az előző számla fejlécét másoljuk át, vagy számlázóprogrammal történő bizonylatolásnál a partnertörzsből emeljük be az adataikat, esetleg a korábbi számla „klónozásával” állítjuk elő az aktuálisat, mivel ha eddig nem tüntettük fel a befogadó adószámát, könnyen lemaradhat július 1. után is ez az adat.
Megjegyzendő, hogy a törvény a partner belföldi adószámának első nyolc számjegyét rendeli feltüntetni, tehát az ún. törzsszámot. Ennek a feltételnek természetesen megfelel a számla akkor is, ha a partner teljes belföldi adószáma szerepel rajta, illetve az eddigi gyakorlat alapján az adóhatóság a partner közösségi adószámának feltüntetését is elfogadja, tekintve, hogy Magyarországon a közösségi adószám a „HU” előtagból és a törzsszámból áll, tehát szerepel benne az előírt nyolc számjegy.
Mivel a partner adószámának feltüntetése a számla kötelező adata lesz, ha ez lemarad, a kibocsátó nem szabályszerűen állítja ki a számlát, ami akár bírság kiszabásához is vezethet.
Előfordulhatnak olyan esetek, amikor nem egyértelmű, hogy az ügylet kapcsán van-e adatszolgáltatási kötelezettség, mert nem egyértelmű, hogy az adott ügylet során a partner adóalanyi, és ezen belül belföldi adóalanyi minőségében jár-e el. Ilyen lehet, ha pl. egyéni vállalkozóként nyilvántartásba vett magánszemély vesz igénybe egy szolgáltatást, de nem állapítható meg, hogy adóalanyként vagy magánszemélyként; vagy ha a partner nemcsak magyar, hanem külföldi adószámmal is rendelkezik, esetleg meg is adja mindegyiket. Ilyenkor tisztázni kell a helyzetet, mivel a nem adóalany illetve a külföldi adóalany részére teljesített ügyletről 2020. július 1-jétől még nincs helye számlaadat-szolgáltatásnak.
Az eltérő megítélés a számla adattartalmára is kihat: míg belföldi adóalany partner esetén a belföldi adószámának első nyolc számjegyét kell feltüntetni, addig magánszemélyi minőségben eljáró partner adószámát akkor sem kell szerepeltetni a számlán, ha egyébként van neki; ha pedig a belföldön is nyilvántartásba vett partner külföldi adóalanyisága keretében jár el (pl. másik tagállami állandó telephelyén történő felhasználás céljára vásárol terméket), akkor az ezen értékesítésről kiállított számlán a külföldi adószámát (pl. a másik tagállami közösségi adószámát) kell feltüntetni.
Lényeges, hogy mindkét említett kötelezettség minden olyan számlára vonatkozik, amelyet 2020. július 1-jén vagy azt követően állítunk ki, függetlenül attól, hogy mikori teljesítésű ügyletet számlázunk ki. A 2020. július 1-jét megelőzően kibocsátott számlákra viszont még a 100.000 forintos értékhatár irányadó.
Július 1-jétől lecsökken a számlakibocsátásra nyitva álló „észszerű idő” is, az eddigi 15 napról 8 napra. Erre már csak azért is célszerű ügyelni, mert a számla késedelmes kiállítása a kibocsátónál akár mulasztási bírság kiszabásához is vezethet. Nem kell azonban kétségbeesni, ha adott esetben mégsem tudjuk 8 napon belül kibocsátani a számlát (pl. mert a partnerünk nem adta meg időben a szükséges adatokat), mivel, ha tudjuk igazolni, hogy a késedelmes számlázásra önhibánkon kívül került sor, a NAV-nak a mulasztási bírság kiszabása során ezt figyelembe kell vennie, és a kiszabható bírságot a körülmények mérlegelése alapján mérsékelheti, vagy akár mellőzheti is a kiszabását.
Korrekciós bizonylatnál (számlával egy tekintet alá eső okiratnál) a 8 napot a törvény szerint a módosításra jogalapot teremtő tény, egyéb körülmény bekövetkeztétől kell számítani. A kialakult joggyakorlat alapján azonban, mivel gyakran előfordul, hogy a kibocsátó eleve a bekövetkezéstől számított 8 napon túl szerez tudomást arról, hogy korrigálnia kellene a számlát, nem kifogásolható, ha a tudomásszerzéstől számítja a 8 napot.
További változás lesz, hogy egyes adómentes ügyletekről, amelyekről eddig elég volt számviteli bizonylatot kibocsátani, július 1-jétől kötelező lesz számlát kiállítani. Ebbe a körbe fog tartozni a nem közszolgáltató által végzett humán-egészségügyi ellátás, fogorvosi ellátás, az ún. egyéb oktatás (pl. felnőttképzés, nyelvi képzés), az együttműködő közösség által a tagjai részére adómentesen nyújtott szolgáltatások, valamint az adómentes ingatlanértékesítés. Figyeljünk oda, hogy ezekről adatot is kell szolgáltatni az év második felétől!
Változások a számlabefogadói oldalon
Júliustól a befogadott számlákról beadandó összesítő jelentéseknél is kikerül a jogszabályból a 100.000 forintos értékhatár. A számlabefogadóknak azonban továbbra is csak a levonással érintett számlákról kell adatot szolgáltatni. Nem terjed ki tehát az adatszolgáltatási kötelezettség azokra a számlákra, amelyek nem áfás ügyletekről lettek kiállítva (pl. adómentes ingatlanértékesítésről szóló számla); továbbá azokra sem, amelyeknél az ügylet ugyan áfás, de az adóalanynak nincs levonási joga, vagy azzal nem kíván élni.
Lényeges különbség a számlakibocsátói adatszolgáltatáshoz képest, hogy a befogadói oldalon az új szabályok alkalmazása szempontjából nem a számla kibocsátásának időpontja mérvadó, hanem az, hogy mikor élünk a levonási jogunkkal. Ha a 2020. június 30. napját magában foglaló időszakban (havi bevalló a 2020. júniusi; negyedéves bevalló a 2020. II. negyedéves; éves bevalló a 2020. évi bevallásban), akkor még a régi szabályok szerint kell eljárni, vagyis még a 100.000 forintos értékhatárra kell figyelemmel lennünk; a későbbi időszakokra vonatkozó bevallásoknál viszont már értékhatár nélkül minden olyan számláról adatot kell szolgáltatni, amelynek alapján áfa-levonást érvényesítünk.
Így például ha a partnerünk 2020. június 10-én kibocsát felénk egy 27.000 Ft áfa-tartalmú számlát, és mi az áfát a 2020. júniusi bevallásban helyezzük levonásba, akkor nem kell feltüntetnünk a számla adatait az M-lapon; ha viszont csak a 2020. júliusi bevallásban élünk a levonási jogunkkal, akkor már szerepeltetnünk kell a számla adatait az összesítő jelentésben.
A jogalkotó a számla befogadójánál is csak a számla és a számlával egy tekintet alá eső okirat tekintetében ír elő információszolgáltatási kötelezettséget, ezért egyéb bizonylatokról (pl. nyugta, felvásárlási jegy, számviteli bizonylat) a befogadónak sem kell adatot adnia a NAV felé.
Az M-lapon a számlában feltüntetett adóalapról és áthárított adó összegről kell nyilatkozni, tehát a számla teljes adóalapját és áfa-tartalmát fel kell tüntetnünk akkor is, ha az áfának csak egy részét helyezzük levonásba (pl. telefon- és internetszámláknál 30%-ot, bérelt személygépkocsinál az 50%-os diktált levonási hányadot stb.).
Az összesítő jelentésben fel kell tüntetni a teljesítési időpontot, annak hiányában a számla kibocsátásának keltét is. E körben főleg a több országban jelen lévő cégcsoportok magyar tagjainál szokott problémaként jelentkezni, hogy a cégcsoport-szinten alkalmazott vállalatirányítási rendszer nem az Áfa tv. szerinti, hanem a számviteli teljesítési időpontot tartalmazza és emeli be az áfa-analitikába, és a befogadott számla kelte sem mindig jelenik meg az analitika adatai között. Erre vonatkozóan célszerű lehet egy átvilágítást végeztetni még a módosítások hatályba lépését megelőzően, hiszen a nem megfelelő adatok ismételten hibás adatszolgáltatást fognak eredményezni, ami mulasztási bírság kiszabásához vezethet. Előfordulhat, hogy a cégnek még a hiba felderítését követően sem sikerül elérnie a cégcsoportnál, hogy a magyar adókötelezettségek teljesítéséhez szükséges struktúrában álljanak rendelkezésére az adatok, azonban egyrészről rövid távon egy revízió esetén az adóhatóság a cég javára értékelheti, hogy megpróbálta biztosítani a jogszerű működést, másrészről hosszabb távon az átvilágítás eredményére támaszkodva kialakíthatnak egy a magyar jogszabályi előírásoknak is megfelelő megoldást.
Számla korrekciója (módosítás, érvénytelenítés) esetén az eredeti számla adatairól – sorszám, teljesítési idő, adóalap, áfa – is adatot kell szolgáltatni. Automatizált rendszer alkalmazása esetén figyelni kell arra, hogy a rendszer ezeket az adatokat is beemelje; manuális kitöltésnél az azt végzőnek kell kikeresnie a szükséges információkat. Ehhez segítséget nyújthat a NAV online számla rendszer automatizált lekérdezése.
Előlegfizetés esetén a befogadói oldalon is rögzítette a jogalkotó, hogy a végszámla tekintetében az előleg figyelembevételével adódó különbözetet kell feltüntetni az M-lapon.
Pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany által kibocsátott vagy befogadott számla esetén, habár az egyes megfizetett részletek vonatkozásában külön-külön keletkezik meg a levonási jog, az összesítő jelentésben csak egyszer kell szerepeltetni a számlát, mégpedig annak a bevallásnak az M-lapján, amelyben első alkalommal kerül sor a számla alapján levonási jog érvényesítésére.
A kibocsátónál már volt arról szó, hogy, mivel a partner adószámának feltüntetése júliustól a számla kötelező adata lesz, ha ez lemarad, a számla nem minősül majd szabályszerűen kibocsátottnak. Ennek alapján a NAV akár a számla befogadójának levonási jogát is elvitathatja. Átmeneti szabályként rögzítette azonban a jogalkotó, hogy a a 2020. július 1-jét megelőzően, de 2020. június 30-át követő teljesítési időponttal kibocsátott, kiállított, 100.000 forintot el nem érő áthárított adót tartalmazó számla alapján – ha az az egyéb jogszabályi feltételeknek megfelel – akkor is gyakorolható a levonási jog, ha a vevő, igénybe vevő belföldi adószámának első nyolc számjegye nem szerepel rajta.
A befogadó oldalán az értékesítő adószámának első nyolc számjegye is fontos információ, mivel az összesítő jelentésben a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany adószámának, csoportos adóalanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyéről adatot kell szolgáltatni.
A júliustól kibővülő adatszolgáltatásra való felkészülésnek ezért mind a vevői, mind a szállítói törzsadatokat célszerű ellenőrizni. Számlabefogadóként a kibocsátó adószámának ellenőrzése egyébként is javasolt az egyes számlák áfa-tartalmának levonása előtt, az üzleti partnert ellenőrző eljárás részeként.
Úgyszintén ajánlatos a számlabefogadóknak arra is figyelmet fordítaniuk, hogy adómentes ügyletről befogadott számviteli bizonylat helyett az új szabályok alapján nem számlát kellett volna-e kibocsátania az értékesítőnek. Áfa-levonás ugyan ekkor értelemszerűen nem merül fel, azonban költséget csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad elszámolni, márpedig kötelező számlakibocsátás esetén a számla helyett kiállított számviteli bizonylat nem tekinthető szabályszerűnek.
A számla késedelmes kiállítása a befogadó oldalán nem hordoz kockázatot, mivel a levonási jog keletkezését nem befolyásolja az, hogy a számla határidőben lett-e kiállítva. A levonási jog gyakorlásának ugyanakkor tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, ezért a késve kiállított számla tekintetében a befogadó legkorábban csak akkor gyakorolhatja a levonási jogát, amikor a számlát kézhez kapja. (Minthogy viszont a levonási joga már az eredeti időszakban megnyílt, dönthet úgy is, hogy önellenőrzéssel „visszateszi” a levonható áfát arra az időszakra.)
Összegezve: a 2020. július 1-jétől hatályba lépő módosítások mind a számlakiállítók, mind a számlabefogadók részéről odafigyelést igényelnek, ezért aki eddig még nem tette meg, most már mindenképpen készüljön fel a változásokra, hiszen már csak rövid idő van hátra azok hatályba lépéséig.
