Kármegosztás, a munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy munkaviszonyban kétségtelenül a munkáltató az anyagilag erősebb fél. Ez indokolhatja-e azonban azt, hogy a munkahelyen bekövetkező valamennyi kárt a nyakába varrjunk? A Munka Törvénykönyve a felek arányos teherviselésére törekszik, amely a munkavállalók felelősségteljes munkavégzését és gondos hozzáállását feltétlenül elősegíti. Fontos észben tartani, hogy a munkahelyen is felelősek vagyunk magunkért és kollégáinkért. Ez nem csak erkölcsi parancs, hanem jogszabályi követelmény is.

A munkajogi felelősség telepítésének a szempontjai

A tapasztalatok szerint a köztudatba mélyen beivódott az az elképzelés, hogy a munkahelyen bekövetkező anyagi károkért, balesetekért a munkáltató felel. Ez a hozzáállás következhet abból a szemléletből, hogy a munkáltató a tőkeerős fél, aki az üzleti kockázatokat vállalja. Ez alapján sokan természetesnek tartják, hogy ha baj történik, akkor annak a munkáltató viselje minden következményét.

Az kétségtelen, hogy a munkaviszonyban tipikusan nem mellérendelt szereplők állnak egymással szemben, hiszen a munkavállaló a megélhetése biztosítása érdekében vállal munkát a munkáltatónál, azért idejét, munkaerejét adja cserébe. A munkáltató ugyanakkor a piaci haszon érdekében tevékenykedik és élvezi a gazdálkodása minden előnyét, erre is figyelemmel köteles azonban az üzleti kockázatokat, az azokból származó hátrányokat is viselni, azt nem háríthatja a munkavállalókra.

A jog a fenti szempontrendszer, a jogviszony természetéből következő erőviszonyok figyelembevételével igyekszik a kárfelelősséget is telepíteni, illetve a felek között megosztani.

Nem lehet vitás ugyanis, hogy kifejezetten káros lenne a munkaviszony szereplőire nézve, amennyiben a felelősség viselése terén arányeltolódás lenne. A munkáltató korlátlan felelősségviselése a munkavállalók könnyelműségét eredményezhetné, míg az üzleti kockázatok munkavállalókra hárítása elviselhetetlen terheket jelentene, illetve a munkaviszonyt illetően a munkavállaló oldaláról érdekmúláshoz vezethetne.

Mit üzen az Mt. a munkavállalók számára?

A fenti egyensúlyra törekszik a kárfelelősség területén az Mt. azon előírása, miszerint a munkáltató nem köteles a munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett azon károk megtérítésére, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget [Mt. 167.§ (2) bek.].

A fenti törvényi előírás kétféle üzenetet hordoz a munkavállalók számára. Egyrészt azt, hogy kötelesek a rájuk, illetve a munkavégzésükre irányadó szabályokat betartani, munkájukat a szakma szabályai szerint és a munkáltatói utasításoknak megfelelően végezni. Hiba esetén ugyanis a személyi felelősségen túl a munkavállalók anyagi felelőssége is felmerül. Másfelől kifejezi a törvény azt az elvárást is, hogy a már bekövetkezett kár enyhítéséért a munkavállaló maga is köteles mindent megtenni.

Kármegosztás – a gyakorlati példa

A munkavállalót ért baleset miatti kár megosztásáról szól a Kúria BH2014. 2. 55. szám alatti eseti döntésée, amelyben nagyon tanulságos következtetéseket találhatunk a kármegosztás tekintetében.  A konkrét eset tényállása szerint a munkavállaló  – jelen ügy felperese – csőszerelőként dolgozott. A baleset felperest két acélgerenda emelése közben érte, amely munkafolyamatot a kollégájával közösen végzett. A baleset a gerendák szakszerűtlen emelése miatt, a tartóállvány megbillenése folytán következett be. A balesetben felperes nyílt bokatörést szenvedett.

A bíróságok az eljárás során a munkavállaló terhére értékelték egyrészt azt, hogy a baleseti jegyzőkönyvben a hibáját elismerte. A bíróság szerint a felperes az érintett munkafolyamat tekintetében kellő munkatapasztalatot szerzett ahhoz, hogy a tényállás szerint végzett emelés balesetveszélyét felismerje. Az alperesi munkáltató terhére volt ugyanakkor értékelendő az a körülmény, hogy a felperest nem részesítette kellően részletes elméleti és gyakorlati oktatásban.

Az új Ptk. és az Mt. együttes alkalmazása
2014. december 16. Dr. Berke Gyula, Dr. Pál Lajos, Tálné Dr. Molnár Erika Ízelító a tematikából: Megtámadhatóság és semmisség, több alanyú munkaviszonyok, a sérelemdíj és a munkajogi kárfelelősségi szabályok, általános szerződési feltételek szabályainak alkalmazása a munkajogban Bővebb információ és jelentkezés >>

Lényeges továbbá, hogy a munkáltató hátrányára értékelte a bíróság a felperes kollégájának a kötelezettségszegését, aki a balesetveszélyt maga is észlelhette volna és erről a felperes tájékoztathatta volna. A munkatárs nem megfelelő munkavégzése tehát – a Kúria által jelen ítéletben kifejtettek szerint – a kármegosztás során a munkáltató terhére értékelendő.

Munkavállalói oldalon tehát minimum kármegosztásra vezethet, ha a munkavállaló a munkáját nem a szakma szabályai szerint, a munkáltató általi oktatásokon elhangzottak, belső szabályzatokban rögzítettek szerint látja el. Másfelől azonban az ilyen típusú perekben a bíróságok részéről mindig értékelésre kerül az a körülmény, hogy a szabályokról a munkavállalók kellő tájékoztatást kaptak-e, az irányadó előírásokat megismerhették-e, a követelmények betartását, védőfelszerelés használatát a munkáltató megkövetelte-e. Az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása ugyanis ugyancsak a munkáltató hátrányára értékelendő.

A munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége

A jelenleg hatályos Mt.-ben – a korábbi szabályozással ellentétben – egyértelműen megjelenik a munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége, amely előírás a jogalkotó azon elvárását fejezi ki a munkavállaló felé, hogy a körülményekhez képest neki is mindent meg kell tennie a káresemény folytán előállt helyzet orvoslása érdekében, és nem várhatja azt tétlenül, hogy a munkáltató majd a teljes kárt megtéríti.

A fentiekből következik, hogy amennyiben a munkavállaló például az egészségi problémáival nem fordul kellő időben orvoshoz, nem követi az orvos utasításait, nem vesz igénybe társadalombiztosítási ellátást, annak ellenére, hogy arra egyébként jogosult lenne, vagy a megmaradt munkaképességéhez mérten nem helyezkedik el, a teljes kárnak csak egy részét – a tb ellátással, illetve az elérhető jövedelemmel csökkentett összegét – érvényesítheti a munkáltatóval szemben.

Ide kapcsolódóan megemlítendő, hogy a kárenyhítési kötelezettség, mint elvárás a munkáltató általi jogellenes munkaviszony megszüntetés tekintetében is megjelenik. Korábban – 2012. július 1. előtti jogviszony megszüntetések esetén – a munkáltatók kénytelenek voltak elfogadni, hogy az akár évekig is tartó munkaügyi per végén az elmaradt munkabért teljes egészében meg kellett fizetni. Amennyiben ugyanis a munkavállaló nem helyezkedett el, az elmaradt munkabér teljes összegére igényt támaszthatott.

A bíróságok vizsgálódása e körben a jövedelem szerzés tényére, igazolására korlátozódott. Jelenleg azonban a munkavállalónak már azt is igazolnia kell, hogy az álláskeresés érdekében mindent megtett, illetve -tesz, az igénybe vehető ellátás folyósítása érdekében eljárt. Ellenkező esetben ugyanis, pernyertessége esetén  csak csökkentett – az állami ellátások, illetve az adott piaci viszonyok között elérhető jövedelem levonása utáni – összeget érvényesítheti a volt munkáltatójával szemben, a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeként.

---