Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Bár a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással minden autótulajdonos találkozik, sokan még sincsenek tisztában annak részletszabályaival. Pedig sokszor igen nehéz megállapítani, hogy mikor térít a biztosító, és mikor nem. Jelen cikkben is egy olyan esetet ismertetünk, ahol elsőre nem lehet egyértelműen eldönteni a felelősség kérdéskörét.
Képzeljük el a következő szituációt. Éjszaka egy parkolóban egy órák óta álló gépjármű kigyullad, ennek következtében pedig a tűz átterjed a mellette parkoló gépjárműre is, komoly károkat okozva ezzel. A helyszínre kiérkező tűzoltóság a tűzeseti hatósági bizonyítványban a tűz keletkezésének okát ismeretlenként jelöli meg, ám tűzvizsgálati eljárást nem folytat le.
Az utóbb károsodott gépjármű – amelyre a tűz átterjedt – Casco-biztosítója megtéríti a tulajdonosnak a kárt, ő azonban igényt nyújt be a másik – az először kigyulladt – gépjármű kötelező felelősségbiztosítójával szemben, mondván: a kárt az ő biztosítottjuk okozta, az ő gépjárművéről terjedt át a tűz a másik gépjárműre, így az ő biztosítottjuk, mint fokozott veszéllyel járó tevékenységet (gépjármű-üzemeltetés) folytató köteles megtéríteni az e tevékenységéből eredő kárt.
Ám az alábbi jogszabályi rendelkezések értelmében a kötelező gépjármű-felelősségbiztosító nem kötelezhető a kár megtérítésére. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 12. § rendelkezése szerint ugyanis a biztosítás kiterjed a felelősség kérdésének vizsgálatára, és azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben megjelölt gépjármű üzemeltetése során okozott károk miatt támasztanak. Azaz a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapján csak akkor köteles téríteni a felelősségbiztosító, ha a kárt a biztosított gépjármű üzemeltetése során okozzák.
Tehát a fentiek értelmében a felelősség eldöntése elsősorban ama jogkérdés megválaszolásán múlik, hogy a bekövetkezett kár az először kigyulladó gépjármű üzemeltetése során keletkezett-e.
Csakhogy a gépjármű üzemeltetéséről nem szól konkrét jogszabályi definíció. A már említett 2009-es LXII. törvény sem határozza meg, hogy pontosan mi is minősül a gépjármű üzemeltetésének. Így elsősorban a bírósági gyakorlatot kell kiindulási pontnak tekinteni, mely egyöntetűen a veszélyes üzemi jelleg fennállásával azonosítja az üzemeltetés fogalmát. Tehát ha egy gépjármű veszélyes üzemnek minősül, akkor üzemeltetés alatt áll.
A gépjármű veszélyes üzemi jellegének fennállása, illetve annak megszűnése körében pedig az alábbi két döntésre hivatkoznak a leggyakrabban a joggyakorlatban.
Az EBH 2007.16.92. számú eseti döntés szerint a gépjármű üzemeltetése és ezúttal a tevékenység fokozott veszélyes jellege akkor szűnik meg, amikor azt szabályszerűen leállítják, azaz elvégzik mindazt a tevékenységet, amely a teljes üzemen kívüli állapot létrehozásához elengedhetetlen és megszűnik a gépkocsinak az emberi irányítás alatt tartása.
A másik, leggyakrabban hivatkozott döntés (BH2005.54.) pedig negatív oldalról közelíti meg a kérdést, amikor így fogalmaz: „Az emberi hatás átmeneti megszűnése a gépjármű veszélyes üzemi jellegét nem szünteti meg, ha annak a rövid időre történt megállítása a közúton, a továbbhaladás szándékával történt, és ezért elmaradt a teljes üzemen kívüli állapot létrehozása. Az így történt leállással a gépjárműnek nem szűnik meg a közúti forgalomban való részvétele, a fokozott védelmet igénylő veszélyessége”.
Tekintettel arra, hogy a fenti esetben az először kigyulladó gépjármű szándékosan, a továbbhaladás szándéka nélkül, leállított motorral, azaz a teljes üzemen kívüli állapot létrehozásával várakozott már több órája, így a kár bekövetkeztekor – a tűz keletkezésekor – a gépjárműnek megszűnt az emberi irányítás alatt tartása, azaz megszűnt a veszélyes üzemi jellege és üzemen kívüli állapotban volt. Ennek értelmében pedig a felelősségbiztosító nem kötelezhető a kár megtérítésére.
A cikk szerzője dr. Szabó Andrea partner ügyvéd, közbeszerzési tanácsadó és dr. Sokolowski András ügyvédjelölt. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
