Kiküldetési szabályok: Magyarországról külföldre

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbiakban a magyarországi munkavállalók külföldi munkavégzésének lehetséges formái közül a kiküldetéssel foglalkozunk. Azaz, azzal az esettel, amikor a hazai munkáltató a munkavállalót gazdasági érdekből, ideiglenesen, a szokásos munkavégzési helyén kívül, Magyarországon kívül kötelezi munkavégzésre.
 

A szabályozás vázlatos ismertetéséhez is elengedhetetlen, hogy megkülönböztessük az EU-s tagállamokba történő kiküldetést (a továbbiakban: külföldi kiküldetés), az EU-n kívüli országokba történő kiküldetéstől (a továbbiakban: harmadik országba történő kiküldetés).

Külföldi kiküldetés

A kiküldetésben történő munkavégzés alapvető kereteit a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv (Posting irányelv) rögzíti. Az irányelv meghatározza azokat a fogadó állam joga szerinti kötelező szabályokat, amelyeket a kiküldött munkavállalókra alkalmazni kell, kiküldetésük során. Az irányelv célja annak biztosítása, hogy a munkáltató a kiküldött munkavállalók vonatkozásában betartsa a fogadó tagállam bizonyos védelmi szabályait. E szabályok a következőek:

• maximális munkaidő és minimális pihenőidő,
• minimális fizetett éves szabadság,
• minimális bérszint, beleértve a túlóradíjakat,
• munkavállalók rendelkezésre bocsátásának feltételei, különösen a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások esetében,
• munkahelyi biztonság, egészség és higiénia,
• védintézkedések a várandós vagy gyermekágyas nők, gyermekek és fiatalok munkaviszonyára vonatkozó szabályok
• férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód és más megkülönböztetést tiltó rendelkezések.

A minimális bérszint fogalmát mindig annak a tagállamnak a nemzeti jogszabályai és gyakorlata határozza meg, ahol a munkavállaló a kiküldetése során munkát végez (így például Németországban – általánosan érvényes minimálbér hiányában – az egyes ágazatokra kiterjedő hatályú bér-tarifaszerződések tartalmaznak ilyen szabályokat).

Labour Law Summit Sok Közép-Kelet Európai országban lépett hatályba új munkajogi kódex, valamint jelentős változásokon mentek keresztül a jogrendszerek. Tudjon meg többet a nemzetközi munkajogi helyzetről! Neves előadók érkeznek és résztvevők várhatóak Németországból, Ausztriából, az angolszász országokból, Csehországból, Szlovákiából, Romániából, Horvátországból és a Balti-államokból. Már lehet jelentkezni!

A kiküldetés társadalombiztosítási vonatkozásait az ún. szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló uniós rendeletek rögzítik. A területet korábban szabályozó 1408/71/EGK és 574/72/EGK rendeleteket felváltotta a 883/04/EK rendelet, valamint a végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendelet. (Az új rendeletek hatálya az uniós tagállamokra terjed ki; Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc tekintetében átmenetileg továbbra is a régi koordinációs rendeleteket kell alkalmazni. Ugyanez vonatkozik a folyamatban lévő ügyekre is. Az EU valamelyik tagállamában legálisan letelepedett, Közösségen belül mozgó harmadik országbeli állampolgárokra – az 1231/2010/EU rendelet alapján – 2011. január 1-jétől lehet a rendeleteket alkalmazni.)

A kiküldetés során a munkavállaló Magyarországon marad biztosított, és rá az alábbi szabályok vonatkoznak, feltéve, hogy a kiküldetés tartama a 24 hónapot nem haladja meg, és arra nem másik személy leváltása miatt kerül sor:

 

• Jogosult a természetbeni betegségi ellátásokra a fogadó államban, függetlenül attól, hogy lakóhelye hazánkban van, vagy sem. Jogosult továbbá az Európai Egészségbiztosítási Kártya kiváltására, amellyel a munkavégzés helye szerinti országban is igénybe vehetők az orvosilag szükségessé váló ellátások.
• Családi ellátásokat továbbra is Magyarországon kap.
• Munkanélkülivé válás esetén Magyarországon válik jogosulttá munkanélküli-ellátásokra. Abban az esetben azonban, ha lakóhelyükét áthelyezte a fogadó államba, úgy ott is igényelhet munkanélküli-ellátásokat.

A kiküldetés során a munkavállaló járulékalapot képező jövedelmét – amennyiben adófizetési kötelezettsége nem Magyarországon keletkezik – a munkaszerződésében meghatározott alapbér szerint kell megállapítani. A kiküldetéshez továbbá szükség van az A1 jelű nyomtatvány Országos Egészségbiztosítási Pénztártól történő kiváltására, amellyel a fogadó állam hatóságai előtt a magyarországi biztosítási jogviszony fennállása igazolható.

Általánosságban elmondható, hogy az Európai Unió más tagállamában végzett munkáért, külföldi munkáltatótól kapott jövedelem a munkavégzés helye szerinti ország vonatkozó adójogszabályai szerint adózik. A részletszabályokat minden esetben a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények tartalmazzák, amelyek listája megtalálható a Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapján.

Az OECD Modellegyezmények alapján megkötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeink alapján a munkavégzés helye szerinti adózás alól csak egy általános kivétel létezik: a 183 napot nem meghaladó, kiküldetésben végzett munka, amennyiben az ezért járó ellenértéket olyan munkáltató fizeti, aki nem bír illetőséggel a munkavégzés helye szerinti tagállamban, és a díjazás költségét nem a munkáltató a munkavégzés helye szerinti tagállamban lévő telephelye viseli. Azaz, ha egy magyar munkáltató rövid, 183 napnál nem hosszabb időszakra küld ki egy munkavállalót külföldi államba, és a kiküldetés költségeit nem terheli rá a külföldi államban található telephelyére, a munkavállalónak a kinti munkáért kapott bér után is Magyarországon kell adót fizetnie.

Harmadik országba történő kiküldetés

Harmadik országba történő kiküldetések esetében az EU-s kiküldetésekhez hasonló általános szabályok nem vonatkoznak a munkavállalóra. A kiküldetés során különös jelentőséget kapnak a hazánk és a fogadó állam közötti egyezmények. A társadalombiztosításról és szociális ellátásokról szóló egyezményekről az Országos Egészségbiztosítási Pénztár honlapján találhat további információk.

Ha a magyarországi munkavállaló olyan államból részesül jövedelemben, amellyel hazánknak nincs a kettős adóztatás elkerüléséről szóló Egyezménye, akkor a jövedelem adóztatására mindkét állam jogosult. Azaz előfordulhat, hogy ilyen esetben ténylegesen kétszer kellene a jövedelem után az adót megfizetni. Ezt a méltánytalan helyzetet a magyar belső szabályok azonban a következők szerint orvosolják: ha az összevont adóalapba tartozó jövedelemből a külföldi államban is vonnak személyi jövedelemadót (és ez a magánszemély részére nem jár vissza), akkor a Magyarországon fizetendő személyi jövedelemadó összegét csökkenti a külföldön megfizetett adó 90 százaléka (legfeljebb a hazai jövedelemadó erejéig). Azaz, a külföldön megfizetett adó 90%-a beszámítható a hazai személyi jövedelemadóval szemben.

A külföldi kiküldetési napidíj

A külföldi kiküldetés helytől függetlenül az alábbi szabályok vonatkoznak a külföldi kiküldetési napidíj adóztatására: A külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel kapott belföldön adóztatható napidíj teljes összegéből levonható annak 30 százaléka, de legfeljebb a külföldön töltött napokra a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló Korm. rendelet szerinti napi 15 euró. 

A nemzetközi áru- és személyszállításban dolgozók – választásuk alapján – vagy napi 40 eurót vonhatnak le naponta az említett Korm. rendelet alapján a napidíjukból, vagy az előzőek szerint számolhatnak el költséget.

A külföldiek magyarországi kiküldetésének szabályairól itt olvashat.

---