Korrupciót lát? Jelentse! – mire jó a whistleblowing?

Szerző: Hanyu Henrietta
Dátum: 2014. február 7.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Tavaly év végén vélhetőleg hatósági alkalmazottak által támogatott, nagy összegre irányuló, szervezett adócsalások gyanújától volt hangos a sajtó. Nem sokkal a botrány kirobbanása előtt fogadta el az Országgyűlés a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvényt, amely 2014. január 1-jétől egyebekben egy újfajta jelentési rendszer működtetését nyitja meg a magánszférában működő munkáltatók számára. Mit várhatunk a rendszer bevezetésétől? Vajon sikerül általa a korrupciót visszaszorítani? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre keressük a válaszokat jelen írásunkban.


Mi is az a whistleblowing?

Ha a kifejezést szó szerint akarnánk lefordítani, az annyit tesz: sípot fújni, amely a lényegét tekintve nem is áll annyira távol a jogi szóhasználattól. A kifejezés alatt ugyanis jogi összefüggésben közérdekű bejelentőt kell érteni, aki – gyakorlatilag saját személyes érdekeit félretéve – olyan kérdésekben kongatja meg a vészharangokat, amelyekben össztársadalmi érdekeket sértő, jellemzően például korrupciós cselekmények történnek.

Az intézmény történetileg az angolszász jogrendszerben gyökerezik, hagyománya egészen a 19. századra nyúlik vissza. Az Egyesült Államokban ugyanis már ekkor felismerték, hogy a korrupció folytán elfolyó pénzek milyen hátrányos gazdasági folyamatokat indítanak el. Hamar ráébredtek, hogy az átláthatóság, elszámoltathatóság a sikeres gazdaság záloga, a visszaélések feltárása pedig elemi érdek.

Az angolszász gyökerek

A jogintézmény Egyesült Királyságban való meghonosodása valamelyest más – elsősorban a munka világát érintő – felismerésekre vezethető vissza. Súlyos munkahelyi balesetek nyomán fogalmazódott meg az a megállapítás, hogy a problémák munkavállalók általi korábbi jelzése esetén a tragédiák elkerülhetőek lettek volna.

Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban tehát – a fenti tapasztalatok mentén – a közérdekű bejelentéshez nagyon pozitív értékek kapcsolódnak, amely alapján nem lehet vitás, hogy a rendszer működtetése előnyös, a bejelentők védelme pedig állami eszközökkel támogatandó.

A magyar előzmények

Magyarországon ugyanakkor a bejelentések negatív képzettársításokat indíthatnak el, sokakat a volt szocialista rendszerben működtetett besúgói hálózatokra emlékeztethetnek, amelyhez pozitív értékek aligha kapcsolhatók. A jogintézmény magyar jogba való átültetése tehát már ebből kifolyólag is igen nagy kihívás.

A közérdekű bejelentéseket hazánkban korábban a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény szabályozta, kétségtelenül még a szocialista berendezkedés által megkívánt érdekek, illetve privilegizált értékek mentén.

A fenti törvényt az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor a 2004. évi XXIX. törvény (ún. csatlakozási törvény) helyezte hatályon kívül.

Ezt követően a tárgyalt témakört szabályozó törvényre egészen 2009-ig kellett várni. Ekkor fogadta el ugyanis az Országgyűlés a tisztességes eljárás védelméről szóló 2009. évi CLXIII. törvényt, amely a bejelentések kivizsgálására egy önálló hivatal (Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal) felállítását tűzte ki célul, amely azonban egészen a törvény 2013-as hatályon kívül helyezéséig nem valósult meg, így a rendszer gyakorlatilag működésképtelen volt.

A Parlament 2013 októberében fogadta el a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló – a jogintézményt nagymértékben új alapokra helyező – 2013. évi CLXV. törvényt, amely a rendszer magánszférában való, munkáltatók általi működtetését is lehetővé teszi és támogatja.

A munkáltatói visszaélés-bejelentési rendszer működtetésének szabályai

A konkrét szabályok részletezése előtt fontos azt tisztázni, hogy a rendszer – jóllehet a kifejezés alapján akár erre a következtetésre is lehetne jutni – nem a munkáltatók által megvalósított visszaélések bejelentésére, hanem – éppen ellenkezőleg – a munkáltató által előre meghatározott, közérdeket vagy nyomós magánérdeket védő magatartási szabályok munkavállalók általi megsértésének a bejelentésére szolgál.

Fontos továbbá azt is leszögezni, hogy a rendszer működtetése a munkáltatók számára lehetőség és nem kötelezettség. Amennyiben azonban a működtetés mellett döntenek (ez jelenleg elsősorban külföldi tulajdonban álló társaságokra jellemző), úgy kötelesek a törvényi – elsősorban adatvédelmi célú – szabályokat betartani. Ez utóbbi elmulasztása esetén a munkáltató bírsággal sújtható.

A rendszer lényege valójában egy alternatív – a hivatalos szervezeti hierarchiából következő útvonaltól eltérő – jelentési rendszer kiépítése, amely a jóhiszemű bejelentők védelmével a munkahelyeken elkövetett visszaélések hatékonyabb feltárását célozza.

A törvény a rendszer működtetéséhez kapcsolódóan a munkáltatót személyes adatok kezelésére hatalmazza fel, azzal a korlátozással, hogy különleges adatok (pl. politikai véleményre, szexuális irányultságra stb. vonatkozó adatok) nem kezelhetők.

A munkáltató az adatkezelést köteles a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság által vezetett adatvédelmi nyilvántartás számára bejelenteni, valamint a honlapján a rendszerre vonatkozóan magyar nyelvű részletes tájékoztatót közzétenni.

Bejelentő a munkáltató munkavállalója, valamint a foglalkoztatói szervezettel szerződéses viszonyban álló, illetve általában olyan személy lehet, akinek a bejelentés megtételéhez, illetve az annak tárgyát képező magatartás orvoslásához méltányolható jogos érdeke fűződik.

A bejelentés anonim módon is megtehető, illetve a törvény a bejelentő védelme érdekében akként rendelkezik, hogy a rendszert úgy kell kialakítani, hogy a bejelentő személyét a bejelentést kivizsgálókon kívül más ne ismerje meg.

A munkáltató a bejelentések fogadásával ún. bejelentővédelmi ügyvédet is megbízhat. Ez utóbbi lehetőség a német mintán alapszik és abból a feltevésből indul ki, hogy egy külsős ügyvédhez, akit a hivatása titoktartásra kötelez, és akitől jogi támogatásra is számíthat a bejelentő, vélhetőleg nagyobb bizalommal fordulnak a munkavállalók, illetve egyéb érintett személyek.

A bejelentővédelmi ügyvéddel szemben a törvény megkívánja, hogy a megbízó gazdasági társasággal munkaviszonyban, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban sem a megbízási szerződés megkötésekor, sem az azt megelőző öt éven belül ne álljon.

A bejelentővédelmi ügyvéd e tevékenységére tekintettel a megbízó kivételével mástól javadalmazást, vagy más előnyt nem fogadhat el. Ezen minőségét köteles továbbá a területileg illetékes ügyvédi kamara felé bejelenteni, amely tényt, illetve az ügyvéd elérhetőségeit a kamara a honlapján köteles közzétenni.

A bejelentővédelmi ügyvéd elsődleges feladata a bejelentések fogadása, a bejelentő számára jogi tanácsadás, illetve a bejelentéshez kapcsolódóan megfelelő tájékoztatás nyújtása, a bejelentő anonimitásának a biztosítása. A vizsgálatban az ügyvéd csak a megbízó kifejezett rendelkezése esetén vesz részt.

A munkáltatónak a kivizsgálásra 30 napot biztosít a törvény, amely határidőtől csak különösen indokolt esetben lehet eltérni. A vizsgálat időtartama a három hónapot nem haladhatja meg.

Amennyiben a bejelentés megalapozott, úgy a cselekmény jellegétől és súlyától függően – a kivizsgálás eredményeképpen – munkáltatói intézkedés alkalmazható, vagy feljelentés tehető.

A rendszer működtetésének gyakorlati aspektusai

A fenti szabályok ismeretében joggal merülhet fel a kérdés, hogy milyen gyakorlati szempontok szólnak a rendszer bevezetése mellett és összességében mennyiben várható ettől a munkahelyeken elkövetett visszaélések, gazdasági bűncselekmények hatékonyabb feltárása, illetve visszaszorulása.

Munkaügyi és tb-nyilvántartás, adatszolgáltatás 2014

Bizonytalan az új szabályok alkalmazásában? Értesüljön az újdonságokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak Farkasné Gondos Krisztina OEP osztályvezetőnek, dr. Kártyás Gábor munkajogásznak és dr. Kovács Ferenc adószakértőnek – jöjjön el 2014. március 20-án szakmai konferenciánkra

Ízelítő a tematikából:

  • A bejelentési szabályok módosulásai
  • A bevallások változásai, különös tekintettel a járulékbevallásokra
  • Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség
  • A munkaidő-nyilvántartás törvényi követelményei
  • A szabadság és egyéb távollétek kezelése a nyilvántartásban

Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90.

Bővebb információk és jelentkezés itt

Meglátásom szerint a visszaélés-bejelentési rendszer működtetésétől elsősorban azoknál a munkáltatóknál lehet eredményt várni, amelyeknél az alá-fölérendeltségi viszonyokat nagyon szigorúan kezelik, ebből kifolyólag a munkavállalóknak nincs valós lehetőségük arra, hogy a problémáikat, aggályaikat a hivatalos útvonaltól eltérően jelezzék.

Az új rendszer hatékonyságát befolyásoló lényeges tényező, hogy a munkavállalók mennyiben bíznak a bejelentőt megillető védelem valós voltában. Ebből a szempontból aggályos lehet, hogy a kivizsgálás a munkáltató szervezeti keretei között történik. A bejelentővédelmi ügyvéd rendszerbe való bekapcsolása esetén az ügyvéd munkáltató általi díjazása is beállítható akként, hogy az a potenciális bejelentőt elbizonytalanítsa az őt megillető jogok megfelelő védelme felől.

Az alkalmazottakban aggályokat kelthet továbbá az is, hogy az anonimitás biztosítása ellenére a bejelentő sok esetben a tények által beazonosítható. A vizsgálat alá vont személy ugyanis ismerheti, hogy valamely információhoz kinek van hozzáférése, rálátása a kollegák közül.

A rendszer hatékonyságát komolyan befolyásoló tényező továbbá, hogy a munkáltatók a házon belüli jogellenes cselekményekhez hogyan viszonyulnak. Megfigyelhető ugyanis egy olyan jelenség, hogy a munkáltatók a kényes helyzeteket és különösen azokat az eseteket, amikor bűncselekmény gyanúja felmerülhet, igyekeznek házon belül tartani és lehetőség szerint a hatóságok bevonása nélkül megoldani. Ezen cselekmények napvilágra kerülése ugyanis üzletileg káros lehet a számukra, kedvezőtlen piaci megítélésüket eredményezheti és ez a működésüket, bevételeiket komolyan veszélyeztetheti.

A fentiek alapján elképzelhető tehát, hogy a bejelentés és a vizsgálat lefolytatása után – valós jogsértés ellenére – elmarad a cselekmény megfelelő szankcionálása, amely a bejelentő számára feltétlenül rossz üzenet.

Nem zárható ki ugyanakkor az sem, hogy a rendszer bevezetése egyes munkahelyeken – főleg a kezdetekben – nagy mennyiségű alaptalan bejelentést fog generálni. A munkavállalók a rendszerről való hiányos információk esetén, illetve a rosszhiszemű bejelentővel szemben alkalmazható szankciók ismeretének hiányában – abszolút védelmet feltételezve – a rendszert a haragosaikkal szembeni megtorlásra használhatják. Fontos tehát, hogy a munkavállalók az alaptalan bejelentéshez fűződő következményekről is teljeskörű felvilágítást kapjanak.

Forrás: Mi az a whistleblowing? (Interjú Földes Ádámmal és dr. Burai Petrával. Megjelent: 2010. február 16. és 2011. január 14.; k-monitor.hu)

Kapcsolódó cikkek:


TV-ben közvetítik a kiemelt brit büntetőügyeket
2020. január 21.

TV-ben közvetítik a kiemelt brit büntetőügyeket

A brit igazságügyi minisztérium bejelentette, hogy az angliai és walesi nagy horderejű bűnügyeket – ideértve a gyilkosságokat, nemi erőszakot és más súlyos bűncselekményeket is – a brit média útján, online fogják közvetíteni.