Külföldiek magyarországi kiküldetésének szabályai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben a külföldi munkavállalók magyarországi munkavégzésének lehetséges formái közül a kiküldetéssel foglalkozunk. Azzal az esettel, amikor a hazánkban nem honos munkáltató a munkavállalót gazdasági érdekből, ideiglenesen, a szokásos munkavégzési helyén kívül, Magyarországon kötelezi munkavégzésre.

A szabályozás vázlatos ismertetéséhez is elengedhetetlen, hogy megkülönböztessük az EU-s tagállamokból érkező munkavállalókat (a továbbiakban: külföldi munkavállaló), az EU-n kívüli országokból érkező munkavállalóktól (harmadik országbeli munkavállaló).

Külföldi munkavállalók magyarországi kiküldetése

A kiküldetésben történő munkavégzés alapvető kereteit a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv (Posting irányelv) rögzíti. Az irányelv meghatározza azokat a magyar jog szerinti kötelező szabályokat, amelyeket a kiküldött munkavállalókra alkalmazni kell, kiküldetésük során. Az irányelv célja annak biztosítása, hogy a munkáltató a kiküldött munkavállalók vonatkozásában betartsa a fogadó tagállam bizonyos védelmi szabályait. E szabályok a következőek:

• maximális munkaidő és minimális pihenőidő,
• minimális fizetett éves szabadság,
• minimális bérszint, beleértve a túlóradíjakat,
• munkavállalók rendelkezésre bocsátásának feltételei, különösen a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások esetében,
• munkahelyi biztonság, egészség és higiénia,
• védintézkedések a várandós vagy gyermekágyas nők, gyermekek és fiatalok munkaviszonyára vonatkozó szabályok
• férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód és más megkülönböztetést tiltó rendelkezések.

A kiküldetés társadalombiztosítási vonatkozásait az ún. szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló uniós rendeletek rögzítik. A területet korábban szabályozó 1408/71/EGK és 574/72/EGK rendeleteket felváltotta a 883/04/EK rendelet, valamint a végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendelet.

A külföldi kiküldetésben lévő munkavállalókra a következő feltételek vonatkoznak, feltéve, hogy a kiküldetés tartama a 24 hónapot nem haladja meg, és arra nem egy másik személy leváltása érdekében kerül sor:

• Továbbra is abban az államban rendelkeznek biztosítással, ahol rendes esetben alkalmazásban állnak, azaz a járulékokat is annak az államnak fizetik be.
• Jogosultak a természetbeni betegségi ellátásokra Magyarországon, függetlenül attól, hogy lakóhelyük hazánkban van, vagy sem. Jogosultak továbbá az Európai Egészségbiztosítási Kártya kiváltására, amellyel a munkavégzés helye szerinti országban is igénybe vehetők az orvosilag szükségessé váló ellátások.
• Családi ellátásokat abban a tagállamban kapnak, ahol eredetileg is biztosítással rendelkeztek, függetlenül attól, melyik tagállamban található családjuk lakóhelye.
• Munkanélkülivé válás esetén abban a tagállamban válnak jogosulttá munkanélküli-ellátásokra, ahol rendes alkalmazásban állnak. Abban az esetben azonban, ha lakóhelyüket áthelyezték Magyarországra, úgy hazánkban is igényelhetnek munkanélküli-ellátásokat.

Általánosságban elmondható, hogy az Európai Unió más tagállamában végzett munkáért, külföldi munkáltatótól kapott jövedelem a munkavégzés helye szerinti ország vonatkozó adójogszabályai szerint adózik. A részletszabályokat minden esetben a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények tartalmazzák, amelyek listája megtalálható a Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapján.

Labour Law Summit Sok Közép-Kelet Európai országban lépett hatályba új munkajogi kódex, valamint jelentős változásokon mentek keresztül a jogrendszerek. Tudjon meg többet a nemzetközi munkajogi helyzetről! Neves előadók érkeznek és résztvevők várhatóak Németországból, Ausztriából, az angolszász országokból, Csehországból, Szlovákiából, Romániából, Horvátországból és a Balti-államokból. Már lehet jelentkezni!

Az OECD Modellegyezmények alapján megkötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeink alapján a munkavégzés helye szerinti adózás alól csak egy általános kivétel létezik: a 183 napot nem meghaladó, kiküldetésben végzett munka, amennyiben az ezért járó ellenértéket olyan munkáltató fizeti, aki nem bír illetőséggel a munkavégzés helye szerinti tagállamban, és a díjazás költségét nem a munkáltató a munkavégzés helye szerinti tagállamban lévő telephelye viseli. Azaz, ha egy külföldi munkáltató rövid, 183 napnál nem hosszabb időszakra küld ki egy munkavállalót Magyarországra, és a kiküldetés költségeit nem terheli rá magyarországi telephelyére, a munkavállalónak a hazánkban kapott bér után is külföldön kell adót fizetnie.

Harmadik országbeli munkavállalók magyarországi kiküldetése

A harmadik országbeli munkavállalók magyarországi foglalkoztatására – ideérve a kiküldetést is – a 16/2010. (V. 13.) SZMM rendelet szabályait kell alkalmazni. A rendelet részletesen meghatározza a foglalkoztatás engedélyezésének menetét és feltételeit, valamint az engedélyezési eljárás alóli kivételeket is.
Főszabály szerint az ilyen munkavállalók Magyarországon nem válnak biztosítottá (és nem jogosultak semmilyen ellátásra), ha a kiküldetés időtartama nem éri el a két évet. A jogszabály azonban lehetőséget biztosít arra, hogy ilyen személyek társadalombiztosítási ellátására az 1997. évi LXXX. törvény rendelkezéseinek megfelelően megállapodást kössenek.

A harmadik országbeli munkavállalók kiküldetése során elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy a kiküldő ország és hazánk között van-e hatályos, kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény. Amennyiben igen, úgy az egyezmény szabályait kell alkalmazni, annak hiányában pedig kizárólag a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény rendelkezései alapján kell megállapítani az adófizetési kötelezettséget.

 

---