Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkavállaló felelősségre vonásához jellemzően valamilyen vétkes magatartás, munkaviszonyból származó kötelezettség megszegése szükséges. Léteznek azonban olyan munkakörök, illetve feladatok, amelyek esetén a kárfelelősség megállapításához nem kell munkavállalói hiba. A pénzt, értéket, árukészletet kezelő munkavállaló a keletkezett hiányért helytállni tartozik, függetlenül attól, hogy a hiányt nem ő idézte elő. Ezen szigorú kárfelelősség érvényesítéséhez azonban meghatározott formai és tartalmi előfeltételeknek kell megfelelni és a kárt nem lehet automatikusan a munkabérből levonni. Az új Mt. által bevezetett munkavállalói biztosíték az ilyen jellegű kárigények érvényesítését hivatott elősegíteni.
A gyakorlati példa
Néhány évvel ezelőtt könnyek között mesélte az egyetemen a takarítónő, hogy a kar vezetősége egy olyan nyilatkozatot akar aláíratni vele, miszerint az előadótermekben elhelyezett táblák megőrzéséért felelősséget vállal. A szegény asszony a helyzetet azért találta különösen kétségbeejtőnek, mert a termek reggel fél nyolctól általában késő estig tárva nyitva álltak, és az épületben abban az időszakban igen csak elszaporodtak a lopások. Néhány nappal korábban például a férfimosdóból a mosdókagylók tűntek el teljesen észrevétlenül.
– Én megmondtam a rektor úrnak, hogy képtelenség napi huszonnégy órában a táblákat felügyelni – fakadt ki a takarító néni az éppen munkajogi vizsgára készülő hallgatótársaim előtt.
A felkészülésben és a sok áttanult éjszakában megfáradt hallgatók egyikétől azonban kisvártatva jött a megváltó ötlet. Nem azt tanultuk a megőrzési felelősségnél, hogy ahhoz a dolog munkavállaló általi kizárólagos őrizetben tartása kell?
A fenti példa nagyon jól érzékelteti, hogy a munkavállaló vétkességre tekintet nélküli kárfelelősségének hol vannak az ésszerű korlátai, mert bár a törvény lehetőséget ad a munkáltatónak arra, hogy a munkavállalóval – anélkül, hogy az konkrét hibát vétene – kárigényt érvényesítsen, ehhez azonban szigorú formai és tartalmi előfeltételeknek kell megfelelni, és a biztonságos őrzés érdekében a munkáltatónak is mindent meg kell tennie.
A megőrzési felelősség
A megőrzési felelősség olyan objektív – vétkességre tekintet nélküli – kárfelelősségi forma, amelynek lényege, hogy a munkavállaló a munkáltatótól visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dologban bekövetkezett hiányért teljes kárfelelősséggel tartozik. Ennek azonban lényeges előfeltétele, hogy a munkavállaló a dolgot jegyzék, vagy elismervény ellenében vegye át, vagyis az átadás-átvétel kétséget kizáróan bizonyítható legyen, valamint, hogy az adott dolog a munkavállaló kizárólagos őrizetében, használatában, kezelésében legyen (Mt. 180.§).
A fentiek hiányában a tárgyalt szigorú kártérítési alakzatról nem lehet szó. Az említett példában tehát a takarítónő nem felelhet az előadóban elhelyezett táblákért, hiszen azt nyilvánvalóan nem tarthatja kizárólagos őrizetében, azt nem viheti haza, nem zárhatja el, azok az egyetem épületébe bejutó személyek számára hozzáférhetők.
| Munkajogi kiskönyvtár 5.: A munkaviszony megszűnése és megszüntetése |
|---|
|
A kiadvány az új Ptk. hatálybalépésével módosult jogszabályi rendelkezésekre is felhívja a figyelmet, mellékleteként iratminták is segítik a jogalkalmazást. |
Gyakori, hogy a munkáltatók a munkavégzéshez különféle eszközöket biztosítanak a munkavállalóik részére. Ilyen tipikusan a céges telefon, laptop, céges autó, szerszámok stb. Sokszor előfordul, hogy a munkavállalók a kiadott eszközökkel pl. a munkaviszony végén nem tudnak elszámolni, vagy akár már a munkaviszony alatt a dolog eltűnését, megrongálódását jelentik be.
Nagyon lényeges, hogy ilyen esetekben a dolog eltűnését, megsemmisülését a dolog megrongálódásától el kell különítenünk. A megőrzési felelősség kapcsán ugyanis csak olyan esetekről beszélhetünk, amikor a dolog nincs meg, azzal a munkavállaló nem tud elszámolni, nem tudja visszaszolgáltatni. A dolog megrongálódása esetén a munkavállaló az általános kárfelelősségi szabályok szerint vonható felelősségre, vagyis csak akkor, ha a keletkezett kár tekintetében vétkesség terheli.
Lényeges továbbá, hogy önmagában az, hogy a munkáltató tulajdonát, vagy jogos birtokát képező dolog nincsen meg, nem jelenti automatikusan azt, hogy a munkavállaló a teljes kárért köteles helytállni. Egyes kivételes esetekben ugyanis a munkavállaló kimentheti magát. Ehhez azonban az szükséges, hogy bizonyítani tudja azt, hogy a hiány részéről elháríthatatlan ok következtében állt elő.
A vis maior típusú helyzetek jellemzően ilyen elháríthatatlan oknak minősülnek. Amennyiben például a munkavállaló a céges telefonnal azért nem tud elszámolni, mert a lakása leégett és a telefon odaveszett, vagy kirabolták és a telefont eltulajdonították tőle, és az említett körülményeket igazolni tudja, úgy a telefon értéket nem köteles a munkáltató felé megtéríteni.
Az olyan jellegű hivatkozások azonban, mint például a gyerek ráült, beleesett a fürdőkádba stb., a munkavállalót a kárfelelősség alól nem mentesítik.
Fontos megemlíteni, hogy a megőrzési felelősség kizárólag olyan dolgok vonatkozásában értelmezhető, amelyek a használat során nem használódnak el. Ebből következően tehát pl. a munkavállalónak átadott üzemanyag tekintetében megőrzési felelősségről nem beszélhetünk, hiszen azt a munkavállaló éppen azzal a céllal kapja, hogy a munkaköri feladatai teljesítése során azt felhasználja.
A megőrzési felelősség egy speciális formája a pénz- és értékkezelő felelőssége. Ez esetben ugyanis a munkavállaló felelősségre vonásához az nem szükséges, hogy a pénzt, értékpapírt, egyéb értéktárgyat jegyzék vagy elismervény ellenében vegye át, elegendő a pénz-, illetve értékkezelés ténye. Amennyiben a munkavállaló az átvett pénzzel, értékpapírral, értéktárggyal nem tud elszámolni, úgy a teljes hiányért köteles helytállni.
Kivételt képeznek természetesen ebben az esetben is azok a helyzetek, amikor a hiány a munkavállaló által elháríthatatlan ok (pl. bűncselekmény) következtében állt elő. Lényeges, hogy az ilyen esetekben alaposan vizsgálni kell azt, hogy a hivatkozott körülmény valóban elháríthatatlan volt-e és a munkavállaló kellő gondossággal járt-e el.
| 2014. június 17.: Karriermenedzsment tréning |
|---|
|
Egy szervezet sikerének elengedhetetlen feltétele a kulcsemberek, kiemelkedő tehetségek megtartása és motiválása, ezért fontos, hogy olyan perspektívát nyújtson nekik a munkáltató, mely megtartóerővel bír. Emellett nem feledkezhetünk meg a megfelelő utánpótlás biztosításáról sem. Egy hatékonyan működő rendszer egyszerre igényli az egyéni karriervágyak és a vállalati érdekek összeegyeztetését.
Jöjjön el 2014. június 17-én szakmai konferenciánkra!
Helyszín: Wolters Kluwer Kft. Előadóterme, 1117 Budapest Prielle Kornélia u. 21-35.
Bővebb információk és jelentkezés itt
|
A leltárfelelősség
A leltárfelelősség a megőrzési felelősségnek egy speciális alakzata, amelynek az a lényege, hogy a munkavállaló az általa értékesítésre, forgalmazásra, vagy kezelésre átvett anyagban, áruban ismeretlen okból bekövetkezett hiányért helytállni tartozik (Mt. 183.§).
Ezen szigorú kártérítési felelősség fennállásának lényeges előfeltétele, hogy a felek előzetesen, írásban leltárfelelősségi megállapodást kössenek egymással, az áru átadás-átvétele szabályszerűen történjen, és a hiány a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során kerüljön megállapításra (Mt.182.§ (2) bek.).
Hangsúlyozandó, hogy leltárfelelősségről kizárólag abban az esetben beszélhetünk, amennyiben a hiány ismeretlen okból állt elő. Amennyiben a hiány oka ismert – pl. az áru az üzletbe történő betörés során tűnt el – úgy a munkáltató az ilyen módon előállt kárt a munkavállalóktól nem követelheti.
Munkáltatói szempontból nagyon fontos, hogy a leltárfelelősségi megállapodások újabb és újabb leltári időszakokra való megkötését, illetve csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén valamely munkavállaló ki-/belépése kapcsán a megállapodás aktualizálását folyamatosan nyomon kell követni.
A gyakorlatban elterjedt megoldás, hogy a leltárfelelősségi megállapodást a munkáltatók a munkaszerződés részeként kezelik. Álláspontom szerint ugyanakkor szerencsésebb azt külön dokumentumba foglalni.
A leltárfelelősségi megállapodás megszűnik, amennyiben a munkavállaló a munkaköre megváltozása folytán a leltári készletet már nem kezeli (Mt. 184.§ (4) bek.). A megállapodást bármelyik fél felmondhatja. A munkavállaló a felmondás jogát csak a leltári időszak utolsó napjára szólóan gyakorolhatja. Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a felmondás csak a jognyilatkozatot tevő munkavállaló viszonylatában szünteti meg a megállapodást (Mt. 184.§ (5) bek.).
A felek a leltárfelelősségi megállapodásban a felelősség mértékét is rögzíthetik, a csoportos leltárfelelősségi megállapodásban például az egyes munkavállalókhoz kapcsolódóan százalékos mértékben is meghatározhatják, azzal, hogy egyetemleges felelősség nem köthető ki. A felek kifejezett rendelkezése hiányában a felelősség az alábbiak szerint alakul:
A leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel. Amennyiben a leltári készletet – a felelős munkavállaló hozzájárulásával – nem felelős munkavállaló is kezeli, a munkavállaló a hiányért legfeljebb hat havi távolléti díjának megfelelő összeggel felel.
Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók távolléti díjának hat havi együttes összegét (Mt. 186.§).
A munkavállalói biztosíték
A munkavállalói biztosíték intézményét az új Mt. vezette be. A jogintézmény lényege az, hogy a munkaköréből következően pénz vagy érték átvételével, kiadásával vagy az említett tevékenység ellenőrzésével rendszeresen foglalkozó munkavállalótól írásbeli megállapodás alapján – az esetleges munkáltatói kárigény érvényesítése céljából – biztosíték kérhető (Mt.189.§ (1) bek.).
A biztosíték maximális mértéke a munkavállaló egyhavi alapbérének összege (Mt.189.§ (2) bek.).
A munkáltató a biztosítékot legkésőbb annak átvételét követő munkanapon köteles az e célra elkülönített számlán elhelyezni és abból kielégítést csak a munkavállaló által okozott kár esetén, de ebben az esetben is csak jogerős fizetési felszólítás vagy bírósági határozat birtokában kereshet, a munkabérből való levonás szabályai szerint (Mt. 189.§ (5) bek.).
A munkáltató a biztosíték jegybanki alapkamattal növelt összegét haladéktalanul köteles a munkavállalónak visszafizetni, amennyiben a munkaköre megváltozása folytán pénz, érték átvételével, kiadásával, illetve ezek ellenőrzésével már nem foglalkozik rendszeresen, illetve amennyiben a munkaviszonya megszűnik (Mt. 189.§ (4) bek.).
A biztosíték felhasználása esetén a munkavállalóval újabb biztosíték adásáról szóló megállapodás köthető. A pótlás azonban a munkavállalónak nem automatikus kötelezettsége.
