Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkajogi kodifikáció a munkajogi kárfelelősség intézményét, de ezen belül is a munkáltató kárfelelősségének szabályait általánosságban újraalkotta. Több ponton eltérve a korábbi megfogalmazástól, és ezzel együtt a korábbi szabályoktól is.
A munkáltató kárfelelőssége vonatkozásban, – ebben nincs eltérés – a hatályos szabályozás is a teljes kártérítés elvét vallja, azzal hogy a munkáltató felelőssége úgynevezett objektív felelősség. A lényegi változások a kimentés körében jelennek meg. Egyrészt az előreláthatósági klauzula beépítésével, másrészt a működési kör, mint a kártérítést korábban alapvetően befolyásoló tényező az ellenőrzési körrel történő felváltásával.
Látszólag más szóhasználatról kell említést tennünk, azonban a jogalkotói szándék ettől lényegesen messzebbre mutató, hiszen a miniszteri indokolás kifejezetten arra utal, hogy a cél a bírói gyakorlatban kialakult rendkívül széleskörű munkáltatói kárfélősség szűkítése. Eléri-e a célját a jogalkotó azzal, hogy a működési kör intézményét az ellenérzési kör intézményével váltja fel? Ehhez először a működési kör fogalmát, illetve az ehhez kapcsolódó bírói gyakorlatot kell vizsgálat tárgyává tennünk.
Ahhoz hogy a bírói gyakorlat, illetve a jogintézmény érthetővé váljék, természetesen nem nélkülözhetjük az elméleti alapvetést. A kártérítés intézménye a polgári jognak, illetve a magánjognak egyik alapintézménye, hiszen a sérelmet szenvedett felet olyan helyzetbe kívánja hozni a jogalkotó, mint ha ez a sérelem nem következett volna be. Az, hogy a kártérítésnek mi az alapja, illetve, hogy ez a kártérítési felelősség miben korlátozott, vagy éppen miben korlátlan az természetesen már jogalkotási kérdés.
A munkajogi kártérítési felelősség szabályainál soha nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a munkaviszony egy úgynevezett függő jogviszony, amelyben a munkáltatót inkább a jogok, míg a munkavállalót inkább a kötelezettségek jellemzik, és az is megállapítható – éppen a fentiekből következően –, hogy a munkavállaló és a munkáltató az úgynevezett kárkötelmi helyzetekben sincs egyenlő pozícióban. Elég csak arra utalnunk, hogy az egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzés feltételeit a munkáltató köteles biztosítani.
A munkáltatói kárfelelősség újradefiniálása, azért jelent alapvető változást a munkajogi kárfelelősség rendszerében, mert már a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény is azt rögzítette, hogy a vállalat a dolgozónak a munkaviszony keretében okozott káráért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. Mentesül a vállalat a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
A működési körrel és az elháríthatatlansággal mint konjunktív kimentési feltételekkel részletesen foglalkozott a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) Munkaügyi Kollégiumának 29. számú állásfoglalása, amely a jogértelmezés egységességét hosszú időn keresztül biztosította. Az állásfoglalás nem csak a címben jelzett kérdést – a működési kör kérdését – értelmezte, segített annak a kérdésnek a megválaszolásában is, amely kérdések a kártérítés általános feltételeiként fogalmazhatók meg. Jelesül, mikor állapítható meg a munkáltató kártérítési felelőssége? A kártérítési felelősség megállapításához a magánjog rendszerében általánosságban négy feltételnek kell fennállni. Nevezetesen keletkezzen kár, legyen jogellenesség, felróhatóság, okozati összefüggés. A munkajogi kárfelelősség vonatkozásában ez a felsorolás kiegészül azzal, hogy a károkozó és a károsult között, a károkozás időpontjában munkaviszony álljon fenn.
Az a kérdés az új szabályozásban is alapvetően eldöntendő egy a munkavállalót ért káresemény kapcsán, hogy a károsodás a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett-e, avagy sem. Az állásfoglalás ebben a körben rámutat arra, hogy „a munkaviszonnyal összefüggésben” utalás egyrészt azt fejezi ki, hogy munkaviszonynak kell fennállnia, másrészt pedig azt, hogy a munkavállalót ért kárnak valamilyen formában összefüggésben kell állnia az általa létesített munkaviszonnyal. A munkaviszonyból folyó tevékenység és a károsodás között tehát összefüggésnek, kapcsolatnak kell lennie. Ez az összefüggés – mutat rá az állásfoglalás – fennáll a munkavégzéshez szükséges előkészítő tevékenységgel, a munkavégzéstől el nem választható személyi szükségletekkel, valamint a munka befejezésével együtt járó teendők végzése során keletkezett károsodások esetén is.
Kijelenthetjük, hogy ez a megfogalmazás és ez az értelmezés az új munkajogi szabályozási környezetben is irányadó lehet. Elég, ha csak a munkaidő törvényi definíciójára gondolunk, hiszen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 86. § (1) bekezdése szerint munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezésig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenyég tartama. Összességében azt mondhatjuk, hogy a „munkaviszonnyal összefüggésben” kifejezés fedi azt a tárgyi kört, amelybe tartozó károsodásért a munkáltató felel. Ezzel szemben a jelen szabályozás keretei között kell továbbá az ellenőrzési körrel, illetve korábban kellett a működési körrel foglalkoznunk.
A munkaviszonnyal való összefüggés vizsgálata azért szükséges, mert a kimentés szabályai csak olyan káreseményekkel kapcsolatosan alkalmazandók, illetve alkalmazhatók, amelyek munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett kárra vonatkoznak. A kimentés alapja tudniillik az, hogy a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett kár olyan okból következett be, amely nincs kapcsolatban, illetve nem volt kapcsolatban a munkáltató működésével, és azt nem is háríthatta el.
A jelenlegi szabályozás esetében pedig a munkáltatónak éppen azt kell bizonyítania, hogy a kárt ellenőrzési körön kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolni, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa, vagy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása idézte elő.
Az egyértelműen megállapítható, hogy az Mt. fenti szabálya párhuzamot mutat a 2013. évi V. törvénnyel, jelesül az új Polgári Törvénykönyv szerződésszegésen alapuló kártérítési felelősség alóli mentesülés szabályaival. Az új Polgári Törvénykönyv 6:142. §-a, úgy rendelkezik, hogy aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, hogy ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa.
Az Mt. munkáltatói felelősség alóli mentesülést biztosító rendelkezése azonban magyarázatra szorul, tekintettel arra, hogy az ellenőrzési kör definícióját sem a törvény nem határozza meg, sem a törvényhez fűzött miniszteri indokolás, amely pusztán annyit rögzít, hogy a működési kör fogalmát ellenőrzési kör fogalmával kívánja felváltani. Amennyiben szó szerinti értelmezést adunk az indokolás szövegének, akkor pusztán stiláris kérdéssé is szűkíthetnénk a problémát, azonban ahogyan arra utaltam nem erről van szó.
Mi is tehát az ellenőrzési kör? Mikor is állapíthatja meg a bíróság egy jogvitában azt, hogy a munkáltató mentesül a felelősség alól tekintve, hogy igazolta az Mt. 166. § (2) bekezdésében foglalt valamennyi feltétel meglétét. Mit tekintsünk tehát ellenőrzési körön kívül eső körülménynek? Az ellenőrzési kör az új Polgári Törvénykönyvben is megjelenő fogalmi elem. Így kiinduló pontként elfogadhatjuk az új Polgári Törvénykönyvhöz fűzött miniszteri indokolást, amely arra mutat rá, hogy az ellenőrzési körön kívüli az a szerződést szegő fél által nem befolyásolható körülmény, amelyre a fél nem képes hatást gyakorolni. Ezek közül a hatások közül is kiemeli az indokolás mindenekelőtt a vis maior hagyományos eseteit, de az ellenőrzési körön kívüli kategóriába sorolja a Polgári Törvénykönyvhöz fűzött indokolás bizonyos állami intézkedések meghozatalát, illetve a súlyos üzemzavart, valamint a szerződésszerű teljesítés lehetetlenné tévő radikális piaci változásokat.
Arra is rámutat azonban indokolás, hogy az ellenőrzési körön kívül eső oknak semmiképpen nem minősülhet a saját üzemi rend, szervezési, vagy egyéb zavara, a fél alkalmazottjainak magatartása, piaci, illetve a beszerzési nehézségek. A Polgári Törvénykönyv új szabályai a polgári jogi jogviszonyokban egyértelműen az objektív felelősség irányába tett lépésnek minősülnek.
A munkáltató kárfelelőssége vonatkozásban érdemi változás – megítélésem szerint – a bírói gyakorlatban, éppen a Polgári Törvénykönyvhöz fűzött indokolás értelmezési iránymutatása alapján nem várható.
Ha a Munka Törvénykönyve mentesülésre vonatkozó szabálytömegét vizsgáljuk, akkor több konjunktív feltétel együttes bizonyítását várja el a munkáltatóktól. Az első, a jelen cikkben, taglalt ellenőrzési kör hiánya, de ez csak és kizárólag olyan körülmény lehet, amellyel a munkáltatónak nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa [Mt. 166. § (2) bekezdés]. Ezen szabály értelmezése körében nem hagyható figyelmen kívül az MK. 29. számú, már hivatkozott állásfoglalás, amely a korábbi szabályozással kapcsolatosan végzi el az ítélkezési gyakorlat egységesítése érdekében a szükséges feladatokat. Rámutat az állásfoglalás, hogy általában a munkáltató működési köréhez tartoznak a feladatai ellátása során kifejtett tevékenységgel összefüggő személyi magatartásokból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából, működéséből eredő okok. Személyi magatartáson mindazon személyeknek a magatartását is érteni kell, akiknek jelenlétét a munkáltató lehetővé tette (saját és más munkáltató munkavállalói, hatósági kiküldöttek, üzletfelek, látogatók stb.).
| Munka törvénykönyve 2012-1992 |
|---|
|
Az új Mt. és a régi Mt. szövegét a jól ismert tükrös formába szerkesztettük. Naprakész segítséget nyújt munkajogászoknak, bíráknak, HR-eseknek, joghallgatóknak. |
Ez a megállapítás éppen az általam kifejtetteket támasztja alá, nevezetesen, hogy a jogalkotói szándék nem valósul meg teljes mértékben a működési kör fogalmának felváltásával. Az ítélkezési gyakorlatra vélhetően nem lesz olyan hatása a változásnak, mint amilyen hatást a jogalkotó várna.
Összességében elmondható, hogy a polgári jog egyértelműen az objektív felelősség irányába tett lépése a munkajogviszonyokban nem jelentheti és nem is jelenti az objektív munkáltatói felelősség enyhítését.
