Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Hatalmas, 25 milliárd forintos beruházással Magyarország többmillió évvel ezelőtti állat- és növényvilágát kívánja „életre kelteni” a budapesti állatkert. Nagy kérdés, hogy a világon is szinte párját ritkító úgynevezett biodóm az árához méltó súlyú tudományos hasznot hajt-e, és a kivitelezése, majd a fenntartása nem ró-e túlzott terhet a fővárosra.
Senkinek nem mondunk újdonságot azzal, hogy évmilliókkal ezelőtt Magyarország éghajlata, domborzata, élővilága messze nem úgy nézett ki, mint korunkban. Miközben manapság szenzációszámba megy, ha valamely szomszédos országból egy-egy medve vagy farkas kóborol át hozzánk, a földtörténeti múltban olyan állatok – köztük cápafélék, orrszarvúak, ormányosok – népesítették be a vidéket, amelyek ma már nemhogy hazánkban, de Európában sem őshonosak. Így csak távoli, jobbára trópusi éghajlatú területeken fordulnak elő, ráadásul ott sem eredeti formájukban maradtak fenn, hanem sok esetben csak kései megfelelőikről beszélhetünk.
Vízi szafari
A budapesti állatkert vezetése mindebből következően gondolt egy merészet, és kitalálta: jó volna megmutatni, milyen lehetett Magyarország tájainak állapota a miocén kor idején. A Pannon Park névre keresztelt, műfaja szerint biodómnak nevezett gigalétesítmény alapja egy hatalmas domb, melynek felületét afféle zöld tetőként részben növényzet, részben valamilyen fényáteresztő felület borítaná. A domb gyomrában pedig 17 ezer négyzetméteren szubtrópusi klíma fogadná a látogatókat az ősvadont idéző növényekkel és állatokkal, illetve az egykori pannon tengert idéző akváriummal.
A 30-40 méter magas, a terv megfogalmazása szerint „ökológiai élménypláza” 3-4 focipálya nagyságú területet foglalna magában, melyhez egy hatalmas szabadtéri kifutó is csatlakozna. Volna benne függőhíd, hajózható folyócska – Európa leghosszabb fedett téri vízi csatornája –, lehetőség nyílna vízi szafarira, a pannon tengert idéző akváriumban pedig búvárkodni is lehetne. Egy időben akár kétezer ember is elférne a létesítményben, melybe a pálmafán kívül olyan növényeket telepítenének mint a babér, a füge, a cédrus, különféle magnóliafélék és mediterrán fenyők. Az állatok közül például a krokodil, az orrszarvú, az akár féltucatnyi létszámúra bővített mini elefántcsorda, nagytestű ragadozók kapnának helyet, a mostaninál jóval bővebb és autentikusabb élettérben.
Persányi Miklós igazgató ezzel hatalmas fába vágta a fejszét, hiszen a beruházás legalább 25 milliárd forintba fog kerülni. Ebből százmilliót a fővárosi önkormányzat már meg is szavazott, s a pénz nagy részét európai uniós forrásból kívánják előteremteni. A tervek grandiózusak, sőt a bírálók a megalomán jelzőt sem érzik erősnek. Nem véletlen, hogy, bár Európában sok állatkert, szafaripark és arborétum igyekszik a kor követelményeinek megfelelően minél összetettebb élményt nyújtva becsalogatni a látogatókat, hasonló léptékű és műfajú biodóm földrészünkön csak Németországban, a Berlintől nem messzi Krausnickban, illetve Lipcsében, valamint Észak-Angliában található.
A Tropical Islands (Trópusi Szigetek) névre hallgató krausnicki létesítményt egy használaton kívüli repülőgéphangárban alakították ki. Európa legnagyobb „trópusi” üdülőhelye 2004-ben nyitotta meg kapuit, hogy otthont adjon a világ leghatalmasabb beltéri esőerdejének, homokos fövenyeknek, lagúnáknak, pálmafáknak, és más egzotikus növényeknek, állatoknak. A komplexum szállodát, luxussátrakat, bungalókat, szaunát és további kényeztető szolgáltatások egész sorát kínálja.
Hasonló elven működik az Éden Projekt az angliai Cornwall megyében található St Austell városa mellett. A két nagy részből álló biodómban a világ minden tájáról származó növényeket láthatunk; az egyikben trópusi, a másikban mediterrán klíma fogadja a látogatót. Európán kívül Szingapúrban működik ilyen létesítmény, de meg kell említeni a kanadai Montrealnak a műfajt 1992-ben megteremtő biodómját is, mely az amerikai földrész legszebb ökoszisztémáit gyűjti össze egy helyen. Itt a legzimankósabb télben is buja trópusi esőerdő, az évszakok változásával együtt változó képet mutató juharültetvény, és a Szent Lőrinc-öböl vagy éppen az északi és déli sarkvidéket idéző világ fogadja a vendégeket.
A létező állat- és növényvilág bemutatásán túlmutató szándékkal készül a dél-koreai Yeongyang-Gun völgyei között több különleges biodóm: itt szabályozott körülmények között tervezik tanulmányozni a kihalóban lévő, veszélyeztetett állatfajokat. Az üvegkalitkákra emlékeztető építményre főként a madarak miatt van szükség, hogy zárt ökoszisztémában figyelhessék meg őket; a mesterséges patakokba és tavakba halakat és hüllőket fognak telepíteni, a kerítéssel ellátott erdőben pedig védett szarvasok és rókák lesznek.
Fűtés termálvízzel
Budapesten a helyigényes beruházást az teszi lehetővé, hogy az állatkert tavaly megkapta a megszűnt Vidámpark területének nagy részét. Ha minden igaz, három év múlva ezen a helyen fog állni az amorf formájú biodóm, melyre már egy pályázaton ki is választották a tervezőt, a Mérték Stúdiót. Persányi Miklós a tervekről szóló korábbi sajtótájékoztatón hangsúlyozta: a tapasztalatok szerint, ahol ilyen létesítmények jöttek létre, komoly vonzerővel rendelkeznek, és fellendítik a bel- és külföldről érkező turizmust. Az igazgató hivatkozott a biodómmá bővített lipcsei állatkertre, ahol a látogatószám a beruházás következtében félmillióval megemelkedett, és a várost Németország egyik idegenforgalmi központjává tette.
Mivel pedig a Városliget alatt termálforrás található, a létesítmény fűtését Persányi szerint természetes és olcsó módon lehetne megoldani. A tervek szerint ugyanis a Széchenyi-fürdő használt, 30 fokos medencevizét vezetnék be a biodómba, így – illetve az üvegházhatással felerősítve – biztosítva a szükséges hőmérsékletet. A projekt másik, vélhetően hamarabb, akár már 2016-ra megvalósuló eleme egy Disneyland-szerű mesepark, melyben az egykori Vidámpark egyes elemei – például a körhinta, a céllövölde, az elvarázsolt kastély, a barlangvasút – kelnének életre, a nosztalgia és persze a bevételtermelés jegyében. Emellett lennének itt állatsimogatók, madárkórház, lovarda és állatterápiás létesítmények, ami által, miként Persányi Miklós fogalmazott, az állatkert még inkább a főváros „biológiai szertárává” válhatna.
Kardfogú tigrisek?
A terv megvalósulására ugyanakkor még nem lehet mérget venni. A mesepark valószínűleg gond nélkül létrejöhet, a biodóm kialakítását azonban az anyagi forrás bizonytalansága hátráltatja, nem is beszélve arról, hogy a grandiózus beruházásról még nemigen folyt le a szükséges részletességű vita. Márpedig, ha arra gondolunk, hogy a városligeti múzeumi negyed ügye is milyen viszontagságos utat járt be az elképzelés megfogalmazása óta, könnyen lehet, hogy az állatkerti bővítés sem lesz sima menet.
Főleg, hogy a beruházásnak máris van bírálója, nem is akárkinek, mint Lányi András környezetvédőnek a személyében. Az Élőlánc Magyarországért Ökopárt elnökségi tagja nem ab ovo ellenzi Persányi elképzeléseit az állatok életterének tágítására; sőt mint a Magyar Nemzetben június elején írta, még a Vidám Park feláldozását sem tartotta nagy árnak azért, hogy „néhány négylábú társunk” tágasabb kifutóhoz jusson. „Annál nagyobb volt a csalódásom, amikor kiderült, hogy a lebontott vurstli helyén csak egy divatos, újmódi vurstli épül, valahol Disneyland és a Jurassic Park között, amelyben az állatoknak és növényeknek is jut persze komoly szerep: közönségcsalogató és bevételnövelő minőségükben” – írta. Lányi számon kérte, hogy a beruházáshoz miért nem készült költségelemzés és hatástanulmány, szerinte nem világos, miből lehet fenntartani a komplexumot, és megkérdőjelezte, hogy van-e értelme az ősi állat- és növényvilágra építeni a vállalkozást. „Kardfogú tigrisek, barlangi hiúzok, kisebb-nagyobb őshüllők szaladgálnak majd benne, ha jól értem. Mert ellenkező esetben, ha mégsem sikerülne erre az alkalomra feltámasztani a sajnálatos módon kihalt lényeket, ugyebár, nem marad hátra más, mint hogy mai trópusi vagy szubtrópusi állatokat, növényeket mutogassunk – az obligát dinócsontvázak árnyékában – azzal a felkiáltással, hogy valamikor ilyenek népesíthették be a Kárpát-medencét” – ironizált a terveken.
Az írói túlzás eszközeit is alkalmazó cikk persze valószínűleg csak egy csepp a (pannon) tengerben. A magyar közéletet ismerve azonban, amint élesbe fordul a helyzet, valószínűleg sokan mások is beszállnak a vitába. Ami, ha értelmes mederben marad, csak üdvös lehet, hiszen Budapestet hosszú időre meghatározó, nem kis költségvetésű, ráadásul közcélú létesítményről van szó.
Fotók:
https://www.tropical-islands.de/
https://en.wikipedia.org/wiki/Eden_Project#/media/File:Eden_Project_geodesic_domes_panorama.jpg
http://espacepourlavie.ca/en/about-biodome
