Ön zárt vagy éppen túlságosan nyitott fülekre talál az ügyvédi irodában?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikkünkben a szerzők a „négy fül négy száj” modellen keresztül mutatják be a kommunikáció meghatározó szerepét társas kapcsolatainkban.
Kommunikál(j)unk a fülünkkel is
Viszonylag egyértelmű tény, hogy társas kapcsolataink minőségét a kommunikációnk határozza meg. Ám nem elegendő csupán jól közölni valamit, számít az is, hogy miképpen fogadjuk be a kapott információt. A befogadó az üzenetet négy aspektusból mondhatja és hallhatja, ennek szemléltetésére egy egyszerű modellt mutatunk be, „négy fül, négy száj modellt”.
Vajon mit hall ki az üzenetből a befogadó az egyes „fülek” ismeretében?
Volt már olyan, hogy hangosan kimondta egy gondolatát, például, hogy kifogyott a nyomtatóból a patron, ma sem jut ideje a nyugodt ebédre, egyszerre lenne két tárgyalása stb. – és aki meghallotta azonnal reagált rá? Az ilyen kijelentésekre érkező reakció igen változatos lehet. Ott termett a kolléga, és már ki is cserélte a festékpatront, ami meglepte, hiszen nem is gondolt arra, hogy ezt más végezné el ön helyett. Szabadkozott a másik kolléga, hogy nem rá szignálta az irodavezető a feladatot, pedig ő is látja, hogy önre mennyi teher hárul, ugyanakkor nem szerette volna egyik feladatát sem leadni, pusztán sakkozott az idővel és megértésre vágyott.
Mégis hogy van az, hogy mondunk valamit, de aki hallja, befogadja, valami mást ért ki belőle, mint amit szeretnénk?
Ennek megértésében egy fantasztikus modell lesz a segítségünkre. Képzelje el, hogy mindenkinek 4 füle és 4 szája van – legalábbis a kommunikáció kifejezése és értelmezése szempontjából. Kezdjük előbb a 4 szájjal, ami talán egy hétköznapi példán keresztül könnyebben érthető lesz, és így magabiztosabban adaptálhatjuk azt az ügyvédi irodára.
Áll egy autó a piros lámpánál, amikor a lámpa átvált zöldre, az utas annyit mond „zöld”.
Mit mondhatott ön szerint? Milyen szándéka lehetett azzal az üzenettel, hogy „zöld”?
Amennyiben az utas
- a tartalmi üzenetközlő szájával mondta, akkor a mondanivalója valójában ennyi volt: észlelte, hogy zöldre váltott a lámpa, és ezt jelezte a vezetőnek,
- a kapcsolati üzenetközlő szájával mondta, akkor üzenete többlet információt is tartalmazott: például tudja, hogy a vezető el szokott ilyenkor gondolkozni és kettejük között van egy olyan hallgatólagos megállapodás, hogy ő jelzi a lámpa színének változását, tehát hatékonyan együttműködnek,
- az önkifejezést közlő szájával mondva, azzal gazdagodhat az üzenet tartalma, hogy lám-lám én már rég elindultam volna, mert figyelek a lámpára és mindig elsőre startolok a kereszteződésekből, és örülnék, ha ezt tudnád rólam (fontos, hogy magáról beszél, és nem elvárást fogalmaz meg a másik fél irányába!),
- a felszólítást közlő szájával mondva, egyértelműen a közlőnek volt egy olyan szándéka, hogy a vezető induljon már.
Ugyanez a példa a mindennapokban otthoni és irodai környezetben is számtalanszor előfordul, és elég sok félreértést eredményez. Mondunk egy rövid üzenetet, ugyanakkor a másik félnek a legritkább esetben van többletinformációja arról, hogy mi is a szándékunk. Ha az irodavezető a fénymásoló előtt állva kijelenti, hogy kifogyott a patron, a lelkes jelölt és titkárnő szalad is a tartalékért, hogy segítse a főnök munkáját. Valószínűsítik ugyanis, hogy a felszólítást közlő szájával mondta, még akkor is, ha nem tette hozzá, hogy kérlek, hozzatok egy újat. Szerencsés esetben mindenki számára ugyanazt az üzenetet hordozza a kimondott szó. Ugyanakkor az újonnan belépő titkárnő, aki nem feltétlenül ismeri a meglévő szokásokat, lehet, hogy nem reagál azonnal, mert tartalmi üzenetnek gondolja, és nem tudja, hogy kell patront cserélni. Egyszerűen hozzáteszi, hogy valószínűleg tegnap több ezer oldalt nyomtatott az iroda, így kiürült. Ilyenkor már elindulhat egy kellemetlen félreértés, hisz nem érkezik meg a patron.
A példák már előre vetítették, hogy igen, nemcsak négyféle száj van abból a szempontból, hogy milyen üzenetet kívánunk közvetíteni, de négyféle füllel is tudjuk ezeket az üzeneteket fogadni. Nézzük meg közelebbről, hogy melyek ezek.
A tartalmi-fül
Igen, kifogyott a patron, így szokott ez lenni, ha sokat nyomtatunk egy-egy nagy beadvány beadásakor. Sok befogadó egyoldalúan csak ezt a fülét használja a kommunikációban. Nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, tapasztalatok szerint a férfiaknál vagy intellektuális beállítódású egyéneknél figyelhető meg gyakran ez a jelenség, amikor partneri és felnőtt kommunikációt feltételezve azt gondolja a fogadó, ha szüksége van valamire a másiknak, majd mondja, kéri.
Például halljuk, hogy társunk azt mondja: „Úgy innék egy kávét!”, és kedvesen megtámogatjuk: „Tarts 2 perc szünetet és igyál egyet, ha fáradt vagy”. Még udvariasnak és odafigyelőnek is gondolhatjuk magunkat, ugyanakkor, ha a másik fél a kapcsolati szájával mondta, akkor lehet elmulasztottuk azt az információt, hogy a társaságunkra vágyik, rég beszélgettünk és érdekli, mi van a munkáinkkal. Az is lehet, hogy jól esett volna, ha azt mondjuk: „Ilyenkor szoktam magamnak is főzni, hozok neked is egyet”.
Kapcsolati fül
Más befogadókra ezzel szemben éppen a kapcsolati fül túlzott érzékenysége jellemző, és a kapcsolati szemszögből semleges üzeneteket, cselekvéseket túlságosan saját személyükre vonatkoztatják, mindent magukra vesznek. Ha valaki dühös, akkor bűntudatot éreznek, ha figyel rájuk valaki, akkor ezt kritikus mustrálásnak érzik, ha pedig nem figyel, akkor elutasításként élik meg.
Például „Már megint későn tudok hazaindulni, olyan sok a munkám” mondatot a velem egy irodában ülő jelölt értelmezheti úgy, hogy a mentorom úgy érzi, nem készítettem megfelelő minőségű anyagot elő a számára és most neheztel rám, ez bizonyára nem lesz így hosszú távú együttműködés. Pedig az is lehetséges, hogy a közlés hátterében csak annyi állt, hogy ma sem lesz túl sok időt a gyerekeivel otthon, mert elég izgalmas és bonyolult az előtte fekvő jogi kérdés, amire éppen a jelölt anyaga hívta fel a figyelmét, amiből azt látja, sokat dolgozott vele és tud gondolkodni.
Az önkifejezési fül
Ha ez eddig követhető volt és kezd kicsit felháborodni, hogy mégis hogyan lehet mindezt követni, akkor csavarunk még egyet az üzenetek értelmezésének lehetőségein. Az önkifejezési füllel hallgató valamennyi üzenetet saját magára, saját személyiségére vetít. A kifogyott a patron semleges üzenete számára azt az üzenetet is hordozhatja, ha éppen jobb lábbal kelt fel: na igen, én vagyok, aki mindig figyel arra, hogy legyen patron, ha bal lábbal: nem hiszem, hogy lassan szakvizsgázott ügyvédként még mindig én cserélem a patront a főnöknek és nem tudok kiállni azért, hogy ez nekem kellemetlen. Az üzenetet saját fókuszából értelmezi, nem neheztel a másikra.
A felszólító fül
Ez a fül különösen azoknál a befogadóknál fejlett, akik meg akarnak felelni mások elvárásainak. Az ilyen emberek érzékeny antennával lesik a másik elvárásait, és igyekeznek megfelelni azoknak. Ez a jelenség elsősorban az adminisztratív segítőknél és alacsonyabb pozíciókban dolgozóknál figyelhető meg. Felnőttkorban a felszólító fül túlműködésének az lehet a következménye, hogy a kommunikáció klisék, szerepek mentén zajlik, és az egyén mintegy automataként viselkedik.
Visszatérve az előző példához, amikor a kolléga egy „kifogyott a nyomtatóból a tinta” mondatra azonnal elszalad és szerez egyet, annak ellenére, hogy nem gondoltuk, hogy ez az ő feladata lenne.
Összegezve:
Tartalmi szinten az üzenet színtiszta tartalmának megértésre törekszünk.
Kapcsolati szinten igyekszünk felmérni, mit üzen ez a kommunikációban résztvevők kapcsolatáról.
A felszólító aspektust tekintve mérlegelendő, mit tegyen, érezzen, gondoljon a másik közléseit hallva.
Az önkifejezési fül esetében pedig meg kell fejtenie, hogy mi zajlik a befogadó félben az üzenet hatására.
Fentiekből is látszik, hogy társas kapcsolataink minőségét jelentős mértékben befolyásolják kommunikációs képességeink. Sok esetben hozott minták alapján működünk, mégis a kulcs a tudatosságban és a nyitottságban rejlik. Ha tudjuk, hogy a másik fél üzenete nem egyértelmű, vagy egy kollégánk rendszeresen másként értelmezi az üzeneteinket, üljünk le és egyeztessük, hogyan ne legyen félreértés. Az, aki fejlődni akar, fejlődni is fog. Akár saját maga, akár szakember segítségével. Egy jó kommunikáció alapjaiban változtatja meg a mindennapjainkat, és minőségi változást eredményez.
