Pályaváltó jogászok: Jogászból coach – Interjú dr. Sárdi-Papp Rékával


Hogyan lesz egy jogászból coach szakember? Valóban olyan távol állna egymástól a két szakma? Mit gondol a jogászok kiégéséről immár coach szemszögből dr. Sárdi-Papp Réka, és mit javasol ennek elkerüléséhez? Pályaváltó jogászok interjúsorozatunk folytatódik.

Cikksorozatunkban olyan jogász végzettségű emberekkel beszélgetünk, akik a pályájuk egy szakaszán gondoltak egy merészet, és teljesen más irányban folytatták a karrierjüket. Ehhez új szakmát tanultak meg vagy új képességeket sajátítottak el, és belevágtak az ismeretlenbe azért, hogy doktori címüket hátrahagyva idegen területen próbálják ki magukat. Ma dr. Sárdi-Papp Rékával beszélgettünk, aki hosszabb jogászi karrier után lett coach.

Kezdjük az elején: mesélj kérlek röviden a közel másfél évtizedes jogászi pályádról – mivel foglalkoztál, milyen területeken dolgoztál?

dr. Sárdi-Papp Réka

Dr. Sárdi-Papp Réka

Polgári joggal kezdtem a pályafutásomat, pályakezdőként egy olyan ügyvédi irodában dolgoztam, ahol volt jogtudós, gazdasági szakember, volt bíró – tehát olyan szakmai közeg, ahol sokat tudtam tanulni. Rövid ideig foglalkoztam közbeszerzési joggal is, de ami engem mindig is nagyon érdekelt, az a fogyasztóvédelem volt. Ekkor találtam rá arra a lehetőségre, hogy megnézzem, hogyan is működik a fogyasztóvédelem belülről egy olyan szervnél, ahol országos hatáskörű ellenőrzéseket folytattunk. Ott rövid idő alatt, egy éven belül vezető lettem. Azt mondanám, hogy akkor kezdtem el coachinggal, vagy coaching jellegű vezetéssel foglalkozni, mert azt éreztem, hogy van egy mentalitásom, egy bizonyos pontig elegendő a vezetői feladatom ellátásához, de ahhoz, hogy hosszútávon és tudatosan jó vezető tudjak lenni, ahhoz tanulnom kell e téren is. Közben született két gyerekem, majd egy másik hivatalnál folytattam a fogyasztóvédelmi szakmai pályafutásom. Akkor már erősebben megjelent bennem, hogy érdekel a coaching, és a hivatal engedélyezte, hogy négy órás munkaidőben dolgozzak egy évig, ami mellett részt tudtam venni egy nagyon intenzív nemzetközileg akkreditált coach képzésen. Ezt követően a hivatalnál volt lehetőségem coach szemléletű irodavezető-helyettesként kipróbálni magam.

Hirtelen döntés volt, hogy márpedig coach leszel, vagy hosszabb idő alatt érett meg benned az az elhatározás, hogy váltani szeretnél?

Egy coach képzésen ültem, és ez igen romantikusan hangzik, de valós, hogy szerelem-érzés jelent meg bennem. Hazamentem, és mondtam a családomnak, hogy ha létezik ilyen érzés munka iránt, és ez még megmarad két hónapon keresztül, akkor most érkezett el a váltás ideje és fel fogok mondani. E mögött a döntés mögött már volt azért egy hosszútávú tanulás, hiszen öt éve tanultam különböző coaching módszertant és részben gyakoroltam a coach szakmát, tehát tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni.

Viszonylag hosszan, majdnem másfél évtizedig klasszikus jogi munkát végeztél. Ha visszagondolsz a 18 éves pályaválasztó énedre, hogyan jött a jogi pálya? Ott is érezted ezt az érzést, mint amit a coachinggal kapcsolatban elmondtál, vagy más oka volt?

A bátyám, aki öt évvel idősebb nálam, azt mondta, hogy ha még egyszer egyetemre menne, akkor jogot tanulna (én akkor matematika tagozatos gimnáziumba jártam egyébként), és ez a gondolat igen erősen hatott a pályaválasztásomra. Akkoriban nem volt konkrét elképzelésem, hogy mit szeretnék csinálni. Jártam egy pályaválasztó tanácsadónál is, ahol azt javasolták, hogy menjek pszichológiára, és én csak azt kérdeztem tőlük, hogy de jó leszek-e jogásznak is? Szerettem a jogi egyetemet, és nagyon hálás vagyok azért a tudásért és lelkesedésért, amit az ELTE-s tanáraimtól kaptam. Nem bizonytalanodtam el, sőt megerősödtem az egyetemi éveim alatt, úgy éreztem jó helyen vagyok.

A coaching nem is áll messze a fogyasztóvédelemtől, ha azt nézzük, hogy az is az embereknek való segítésről szól.

Igen, ez a segítés, támogatás nagyon közös szál, bármelyiket is nézzük. Azt a 15 évet, amit jogászként dolgoztam, élvezettel csináltam – szerettem a munkámat, és hasznosnak tartom mind a mai napig. Magamat nem is pályaváltó jogásznak tartom, sokkal inkább gondolom azt, hogy pályamódosító vagyok. Jelenleg coachként támogatom a jogászokat, jogász közösségeket.

Ez tudatos döntés a részedről, hogy szeretnél jogászokkal foglalkozni?

Jártam és járok szupervízióba, folyamatosan dolgozom magamon is, hogy hol találom meg magam a coach szakmán belül, és ott került szóba az, hogy hogyan használom azokat a képességeket és tulajdonságokat, amelyeket a jogászi szakmában megtanultam. Egyre inkább láttam, hogy hogyan tudok jól kapcsolódni a jogászokhoz. Azt tapasztaltam, hogy kevés jogász ismeri akár a business, akár a szervezetfejlesztő team coachingot mint támogató, fejlesztő eszközt, ezért elkezdtem tudatosabban megszólítani a jogászokat ezzel a témakörrel.

Egy kicsit tisztázzuk: nagyjából mindenkinek van egy képe a coachingról és néha ez kap egy pejoratív felhangot. Te mit mondanál, ki az a coach, mi az a coaching, milyen ágai vannak, és te melyiket képviseled?

A coaching valós tudáson és önismereti munkán alapuló üzleti és emberi kapcsolat, amely abban segít, hogy az ügyfél maga fogalmazza meg aktuális céljait, felelősséget vállaljon, és elköteleződjön azok megvalósítása mellett. Legyen szó üzleti vagy életmódra irányuló önismereti munkáról, a coaching során az ügyfél kérdések, beszélgetések segítségével megismeri a feldolgozni kívánt téma által érintett területen a saját működési módját, erősségeit, esetleges visszahúzó erőit, vakfoltjait. Számomra a coaching az ügyfél ÉNideje, egy lehetőség, hogy önmagával kapcsolatba tudjon lépni.

Fontosnak tartom elmondani, hogy business vagy life coaching kategorizálás – noha ez a megosztás nagyon elterjedt – nem teljesen valós. Ez a megkülönböztetés inkább arról szól, hogy az ügyfél egymaga vagy a munkáltatójával közösen határozza meg a témát, célt, amin a coaching folyamatban dolgozunk.

Sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy milyen coaching irányzatok vannak. Például a brief coaching egy sokkal rövidebb folyamatot takar: ha jön egy ügyfél, aki konkrétan tudja, hogy mi az a cél, amit szeretne elérni, pl. egy vezetői kinevezés, akkor ez egy cél- és eredményorientált folyamat. Ilyenkor azt nézzük át, hogy milyen eszközei vannak már meg, és mik a következő lépések ahhoz, hogy el is érje a célját. A gestalt coaching viszont egy pszichológiai irányzat, amit akkor használunk, ha például az ügyfél szeretne változni, változtatni, de még maga sem tudja pontosan, hogy miben, csak azt érzi, hogy valami nem komfortos. A coaching folyamat egyfajta magunkról való ismeretszerzés, az a fajta tudatosulás, amely már önmagában elindítja a jövőbeli cél elérését, a vágyott változás útján. Az ügyfél feltérképezi működési mintáit, hiedelmeit, esetleges vakfoltjait – nagy felismerés és energiát adó pillanat, amikor rálát arra, hogy miben is van. Amit én képviselek az sokkal inkább az ügyfél témájához és személyiségéhez illő megfelelő coaching módszer megválasztása.

Igaz az, hogy sajnos ma már nagyon könnyen hívhatja magát bárki coachnak, ebből adódhatnak negatív tapasztalatok. Azt tudom mondani, hogy mindenki meg tudja találni ma már azt, hogy ki az a coach szakember, akiben bizalma van és jól tudnak együttműködni. Nagyobb cégeknél kontrollpontot a nemzetközi akkreditáció jelent, például a PCC rövidítés azt jelenti, hogy az International Coach Federation szervezet standardjai szerint Professional Certified Coach szinten akkreditált coach vagyok.

Visszakanyarodva hozzád: elhatároztad, hogy coach leszel. Mi kell ehhez, hogyan kezdtél neki?

Elsőként egy olyan képzést választottam, ami 9 hónapig tartott, és heti rendszerességgel egy egész napot töltöttünk azzal, hogy különböző coaching eszközöket, módszereket tanultunk, egymáson gyakoroltunk, és visszajelzéseket adtunk. Szerintem ennyi idő kell ahhoz is, hogy ne csak megtanuljon az ember egy módszertant, hanem beinduljon egy folyamat, és saját magát is átformálja, más szemlélete legyen a hétköznapokban is.

A másik szempontom az volt, hogy nemzetközileg akkreditált legyen – ezt mind magam, mind a leendő ügyfeleim miatt fontosnak tartottam. Ez egyébként egy általános coach képzés volt, nem akartam rögtön szakosodni.

Utána tanultam brief coachingot, foglalkoztam gyerekekkel is – benne voltam egy nagyszabású karitatív munkában: a kecskeméti Piarista gimnáziumban coacholtunk gyerekeket, amiről aztán a Forbes is cikkezett, hogy milyen szép eredményeket lehet elérni ezzel a módszerrel. Ezután hosszabban tanultam a gestalt irányzatot is – ezek mind egyéni coaching módszertanok voltak.

Tavaly fejeztem be egy szervezetfejlesztési team coaching képzést azért, mert van, amikor az egész csapattal, a teljes ügyvédi irodával szükséges dolgozni hosszútávú eredmény elérése érdekében.

Lassan 4 éve dolgozol önállóan coachként, ha nem számítjuk hozzá a részmunkaidős gyakorlatodat. Mik voltak a kezdeti nehézségek a pályaváltásod során?

A részmunkaidős coaching idején csak pro bono, karitatív munkafolyamatokat tudtam vállalni a főállásom és a család mellett.

A nagy nehézség az a váltás volt, amikor az alkalmazotti létből vállalkozóvá váltam. A technikai nehézségek (pl. könyvelés) mellett a másik kihívás a sales tevékenység, tehát az, hogy hogyan szerzem meg az első 50 olyan ügyfelemet, akik tovább ajánlanak.

Kihívás azt is megtalálni, hogy miben mérem a saját sikerem – pl. ügyfélajánlás, visszajelzések – mi az, aminél tudom, hogy jó úton járok.

Az elején nehézség volt az is, hogy egyedül dolgoztam, de ma már nagyon keveset dolgozom valójában egyedül: különböző projektekben vannak coach társaim. Nagyon izgalmas ötletek törnek így utat maguknak – a jogászokkal való coachingot például Baksa Henivel csinálom, akivel mi már több, mint öt éve „képződünk” együtt. Mások az erősségeink, és ezek és a tudásunk összeadódik, sokat tudunk inspirálódni egymásból.

Hogyan látod: a jogászi szakmában többen stresszesek, mint máshol? Vagy ez így nem igaz, és átlagosan pont ugyanannyi stresszes ember van? A jogász ügyfeleidnél van valamilyen trend, ami kirajzolódik?

Egy nagyon nehezített pályán dolgoznak a jogászok. A stressz nem megjelenik, hanem sok esetben folyamatosan jelen van a jogászok életében, ez ami igazán nehézzé teszi a mindennapjaikat. Ami jellemző, és most nagyon divatosnak hangzik, de igaz, hogy a kiégés sokkal jobban veszélyezteti a jogászokat, mint sok más szakmát. Már maga az egyetem edz arra, hogy akár, mint egy élsportolónál, tudom, hogy én még erre és erre is képes vagyok, ha több energiát teszek bele, akkor pedig gyorsabban jutok el a célomhoz. Csak nincs a jogászok mellett egy edző, aki figyelmeztet, hogy jó, erre a versenyre készülünk, de utána pihenés van és vigyáz arra, hogy ne eddzük túl magunkat. Ezt tartanám központi kérdésnek a jogászoknál, hogy legyen figyelme arra is, hogy hol tud megállni pihenni, saját magára figyelni, miközben van egy folyamatos feszítés, hiszen hiába zárul egy megbízás, folyamatban van kettő másik, és ebben a körforgásban nehéz pihenőidőt találni.

A kiégésről valóban egyre többet beszélnek – szerinted ez is lehet egy oka, következménye, hogy sokan elhagyják a jogászi pályát, vagy legalábbis gondolkoznak ebben?

Az biztos, hogy nagy segítség lenne időről időre – ahogy egy gépjárműt is elviszünk szervízbe – ha végiggondolnák – akár segítséggel –, hogy melyik az a részük, ami erősebben igénybe van véve.

Ha ez rendszeresen megtörténne, akkor nem biztos, hogy elérkezne az a pont, amikor azt mondja egy jogász, hogy bármit csinálok, csak ezt nem, nem azért, mert nem bírom, hanem mert nem akarom a terhét.

Nekem mindig sikerélmény az, amikor jogász kollégák jönnek, mert azon kezdenek el gondolkodni, hogy asztalos lesz, vagy nyit egy pékséget. Ilyenkor van, hogy feltérképezzük, hogy mi az, amit meg tudna élni az új áhított szakmájában és a jelenlegiben nem. Gyakran kirajzolódik az az igény, hogy olyan munkát szeretne végezni, aminek a végén egy kézzel fogható produktum van, vagy hogy konkrétan lezárul a folyamat, egy nagy pont van a munkaidő végén.

Azt tapasztalom, hogy a legtöbb jogász nagyon szereti a szakmáját, csak van, amin változtatni szeretne, és mivel nem tudja hogyan lehet ez másként csinálni, nem áll rendelkezésére más eszköz, ezért vált. Nem szeretném leegyszerűsíteni a kérdést, ezek nem rövid coaching folyamatok, amikor az ügyfél újraszerződik saját magával, hogy hogyan szeretné jogi pályáját a továbbiakban folytatni.

A technológiai kényszer a jogi szakmában is egyre jelentősebb, már nem elég csak a jogi tudás. Coachként mit mondanál, milyen megküzdési stratégiák a legfontosabbak, hogyan lehet ezt megugrani?

Még ha nehézségek árán is, de az idősebb generációs jogászok is megtanulták kezelni a technológia nagy részét, tehát már nem az van, hogy a fiatal ügyvédjelölt ért csak ezekhez – nyilván persze itt lehet eltérő szintekről beszélni.

Én egy másik részét látom nehézségnek: egyre több online dolog tudja megszakítani a munkafolyamatokat. Elvárássá vált, hogy az ügyfelek egyszerre tudják elérni az ügyvédet emailben, LinkedInen, Messengeren, Viberen, stb. Ehhez jön az, hogy hogyan zárja le, hogy ne jöjjenek a sípoló üzenetek – és akkor itt a dilemma, hogy megtehetem-e azt jogászként, hogy kikapcsolom a telefonomat a hétvégén, és nem figyelem az emaileket? Megtehetem-e azt, hogy digitális detoxikációba vonulok egy napra, két napra, vagy rendszeresen minden este. Ezt a részét látom inkább problémásnak, hogy hihetetlenül sok információt ad a technológia, de a kérdés az, hogy mennyire van nálam ennek a szabályozója, hogy én ezt most éppen szeretném kihasználni, vagy van-e olyan, hogy azt tudom mondani, hogy határt szabok neki.

Mik a távlati terveid? Milyen irányba szeretnél elmenni?

Idei évben az International Coach Federation Magyar Tagozata a Coach Szakmáért Díjra jelölt a jogászok irányában végzett coach tevékenységem elismeréseként. Ezt a munkát szeretném tovább folytatni, business és szervezetfejlesztő team coaching eszköztárával támogatni a jogász közösségek hatékony munkavégzését.

Jelenleg azon dolgozom, hogy legyen lehetőségük a jogi egyetemeken fakultáció keretében foglalkozni a joghallgatóknak olyan témákkal, mint pl. szakmai önismeret, konfliktuskezelés, delegálás és visszajelzés, nemet mondás eszköztára. A kurzus keretében megfogalmazhatják maguk számára, hogy hogyan lesznek a saját maguk és a környezetük számára hiteles jogászok, melyek azok az alapvető értékek, amelyek mentén jogászként szeretnének dolgozni. Főleg az a célom, hogy ez intézményi keretek között valósuljon meg, azért, hogy ennek a hozzáférése ne attól függjön, hogy valakinek van-e pénzügyi kerete rá, vagy nincs. A másik nagy célom ezzel összefüggésben pedig már a végzett fiatal jogászok, az ügyvédjelöltek mentorálása coachként, hogy kialakuljon, megmaradjon bennük az az igény, hogy odafigyeljenek a belső hangjukra, igényeikre, és ennek ismeretében döntsék el egy adott helyzetben, hogy van energiájuk még többet beletenni a szakmai karrierjükbe, vagy kicsit visszalépnek azért, hogy ne égjenek ki, mert szeretnének hosszú távon ebben a szakmában maradni.

Olvassa el pályaváltó sorozatunk korábbi részeit is:

Jogászból szoftverfejlesztő

Jogászból UX designer

Jogászból stand-upos és idegenvezető

Dr. Sárdi-Papp Réka és Baksa Henriett szakmai coaching cikkeit a Jogászvilágon olvashatják.


Kapcsolódó cikkek

2021. május 11.

Delegálás mint áldásos vezetői eszköz

Következő írásaikban a szerzők a hagyományos vezetői eszköztár két igazán fontos és megkerülhetetlen elemét járják körbe, melyek lehetősége és igénye az ügyvédi iroda méretőtől függetlenül a vezető mindennapi munkájában szükségszerűen jelen van.