Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A végrehajtási eljárásban kétféle befejezettséget különböztetünk meg: az ügyvitelit és az érdemit.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 52. § a)-g) pontjaiban nevesíti azokat az okokat, amelyek miatt a végrehajtási eljárás szünetel. Végrehajtási eljárás során két befejezettséget különböztetünk meg: az egyik, amikor a végrehajtási eljárás ügyvitelileg nyer befejezettséget, a másik, amikor érdemileg fejeződik be az eljárás. Az előbbiek részletes kifejtése előtt el kell határolnunk a szünetelés intézményét, valamint a felfüggesztést.
Szünetelés kontra felfüggesztés
A felfüggesztést a bíróság, akkor rendelheti el, amikor a végrehajtási eljárással vagy a végrehajtás alapjául szolgáló okirattal probléma van. Ennek a problémának (aggálynak) a feloldásához szükséges a szünetelés intézménye, tekintettel arra, hogy ezeknek az aggályoknak az elbírálásához általában hosszabb időre van szükség. Ezzel szemben a szünetelést nem a bíróság, hanem a végrehajtó állapítja meg. A szünetelés joghatását kiváltó okok objektív körülmények, melyek fennállása esetében szünetel a végrehajtási eljárás, mondhatni meghiúsítják azt. A szünetelés jogkövetkezménye, hogy eljárási cselekményeket nem foganatosíthatnak a szünetelő ügyben, ellentétben a felfüggesztéssel, ahol a bíróság az egész eljárás vagy bizonyos vagyontárgyak vonatkozásában rendeli el a felfüggesztést és így a felfüggesztéssel érintett vagyontárgyat leszámítva folytatódhat a végrehajtási eljárás. Ha a szünetelés okafogyottá vált, akkor a végrehajtást folytatni kell. A végrehajtó a szünetelésről kiállít egy díjjegyzéket, valamint egy jegyzőkönyvet, amelyben megjelöli a szünetelés okát. Ezeket a dokumentumokat megküldi a feleknek.
Ügyviteli befejezettség
Az ügyviteli befejezettséget taxatíve felsorolja a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I.17.) IM rendelet (Vüsz.) 34. §-a. A Vüsz. 34. § b) pontjában szabályozza az ügyviteli befejezettségek között a szünetelést. Más néven bármelyik szünetelési ok [Vht. 52. § a)-g)] egyben ügyviteli befejezettség. Mindazonáltal fordítva ez nem igaz. Tipikus példa erre a Vüsz. 34. § e) pontja alapján, amikor a végrehajtási ügy ügyviteli befejezettséget nyer, ilyenkor a kiadott végrehajtói letiltást a munkáltató (járandóságot folyósító szerv) írásban előjegyzi és más intézkedésre nincs szükség vagy lehetőség. A végrehajtó kiállítja a díjjegyzéket és a jegyzőkönyvet az ügyviteli befejezettségről, tehát az ügy érdemileg befejezett, de nem szünetel.
Érdemes a Vüsz. 34. e) pontjában meghatározott esetben néhány szót szólni a végrehajtási jog elévülésével kapcsolatban. A végrehajtó a Vüsz. 34. e)-re hivatkozva a jegyzőkönyvében megállapítja az ügyviteli befejezettséget és arról kiállít egy díjjegyzéket. Ezt követően tipikus példa, hogy az előjegyzett végrehajtói letiltást évekkel később tudja a munkáltató/járandóságot folyósító szerv foganatosítani. Az adós ezekben az esetekben arra hivatkozik, hogy vele szemben a végrehajtási jog elévült. A Legfelsőbb Bíróság egy felülvizsgálat eljárás[1] során foglalt állást e kérdésben, megállapítva, hogy a végrehajtási jog nem szünetel, hanem nyugszik addig, amíg az előjegyzésbe vett letiltást foganatba nem veszik, azaz a letiltás előjegyzése során nem tud elévülni a végrehajtási jog.
Érdemi befejezettség
Az ügyviteli befejezettségi okokhoz hasonlóan a Vüsz. 33. §-a határozza meg az érdemi befejezési okokat. Gyakorlati példa az érdemi befejezettségre, hogy a zálogjogosulti bekapcsolódással érintett ügyeket a Vüsz. 33. § b) alapján zárja le a végrehajtó, tekintettel arra, hogy az alapügyben a végrehajthatói okirat a zálogtárgy értékesítésére vonatkozott. Abban az esetben, ha zálogtárgy értékesítése megtörtént, azonban a zálogjogosult becsatlakozással érintett összes követelése nem térült meg, a becsatlakozással indult végrehajtásban az adós kizárólag az érintett vagyontárggyal felelt a tartozásért. Ilyenkor a hitelezőnek, mint korábbi jelzálogjogosultnak lehetősége nyílik a fennmaradó összegre újabb végrehajtási eljárást kezdeményezni, most már az adós teljes vagyonára. A becsatlakozott ügyet a végrehajtó a Vüsz. 33. i) pontjára hivatkozva fogja lezárni. Gyakorta előforduló eset a vállalati követeléskezelés során, hogy a végrehajtási ügyet a felszámolás megindítása miatt a Vüsz. 33. c) bekezdése alapján megszünteti. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ki viseli a végrehajtási költségeket. A Legfelsőbb Bíróság[i] megállapította, hogy a Vht. 34. § (5) bekezdését ebben az esetben nem alkalmazhatja a végrehajtó, tekintettel arra, hogy ez csak akkor lehetséges, amikor az adós közvetlenül a végrehajtást kérőnek (és nem a végrehajtó kezeihez) fizette meg a végrehajtás alá vont követelést. Tekintettel arra, hogy felszámolási eljárást kezdeményeztek és végrehajtásra vonatkozó jogszabályok kifejezetten nem rendelkeznek a költségek viseléséről, ilyen esetben az a következtetés vonható le, hogy a költségviselésnek a főszabálya érvényesül, azaz nem a végrehajtást kérő, hanem az adós köteles a végrehajtási eljárás befejeződésekor[ii] kiállított díjjegyzékben felszámított összeg megfizetésére. A díjjegyzékben megjelölt végrehajtási költséget a jogerőre emelkedést követően a felszámolási eljárásban érvényesítheti a végrehajtó, mint hitelezői igényt.
A követeléskezelés során sokszor felmerül a végrehajtást kérő oldalon a kérdés, hogy a követelést a végrehajtó a Vüsz. melyik pontja alapján zárja le. Az érdemi befejezések közül a legideálisabb eset a Vüsz. 33. b) pontja, mivel az adós a végrehajtóhoz teljesített, így végrehajtási költség biztosan nem marad megfizetetlenül az ügyben.
Az ügyviteli befejezéseknél érdemes odafigyelni, hogy a követelés elévülhet-e vagy sem (gondoljunk csak a fentiekben kifejtett Vüsz. 34. e) esetére). Hibás végrehajtást kérői gyakorlat az, amikor a követelést a Vht.52. § d) bekezdés alapján kiállított díjjegyzékkel és jegyzőkönyvvel szünetelteti a végrehajtó és a végrehajtást kérő leírja a behajthatatlanságra tekintettel a követelést. Ezekben az esetekben előfordulhat az, hogy az adós 5 év elteltével a végrehajtási jog elévülésére hivatkozik. Az elévült ügyben nagy valószínűséggel maradt megfizetetlen végrehajtási költség, amit a végrehajtást kérőnek kell megfizetnie (munkadíj, költségátalány, készkiadás, általános költségátalány).
A cikk szerzője dr. Molnár Gergő partner ügyvéd és dr. Juhász Gábor Ügyvédjelölt. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
Lábjegyzetek:
[1] BTD2008.108. számon közzétett eseti döntés
[i] BH2006. 405.
[ii] Legf. Bír. Pfv. I. 21.657/2005. sz
