Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az új Ptk. március 15-i hatályba lépésével módosulnak az Mt. személyiségi joggal kapcsolatos rendelkezései is. Ettől kezdődően közvetlenül kell alkalmazni a Ptk. személyiségi jogokkal kapcsolatos szabályait és az ehhez kapcsolódó szankciórendszert.
A személyiségi jogok rendszerébe illeszkedik a munka világában kiemelt jelentőséggel bíró üzleti titokhoz való jog, valamint a know-how (védett ismeret) oltalma is, amelynek szabályait az Mt. hatálya alatt is alkalmazni kell. A munkáltatók szempontjából kétségtelenül üdvös változás ez, különös tekintettel arra, hogy a munkahelyet váltó munkavállalók – számos esetben elkerülhetetlenül – igen alapos információkkal rendelkeznek a munkáltató belső működéséről, folyamatairól.
Az új Ptk. alkalmazásában üzleti titok: a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek illetéktelenek által történő megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy nyilvánosságra hozatala a jogosult jogos pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekét sértené vagy veszélyeztetné, feltéve, hogy a titok megőrzésével kapcsolatban a vele jogszerűen rendelkező jogosultat felróhatóság nem terheli.
Az üzleti titok jogszabályi fogalmában a hatályos Ptk.-hoz képest két területen találhatunk újdonságot: egyrészt a jogalkotó kihangsúlyozza, hogy üzleti titoknak csak nem közismert, vagy nem könnyen hozzáférhető tény, adat stb. minősülhet.Másrészt, a titokban tartáshoz szükséges intézkedések kapcsán a jogszabály tételesen kimondja, hogy az üzleti titok megsértése csak akkor állapítható meg, ha a titok jogosultjának nem felróható az illetéktelen személyek általi hozzáférés. A felróhatóság munkajogi szempontból történő kizárása érdekében a munkáltatónak célszerű lehet az érintett munkavállalói kör munkavégzését írásbeli titokvédelmi szabályzattal pontosan körülírnia. Ezzel biztosítható, hogy a munkavállalók tisztában legyenek vele, milyen adatok, információk minősülnek üzleti titoknak, illetve know-how-nak.
Az üzleti titokkal azonos védelemben részesül az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása (védett ismeret), ha a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra. E védelemre nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki a védett ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő hasonló ismerethez
a) a jogosulttól független fejlesztéssel vagy
b) jogszerűen megszerzett termék vagy jogszerűen igénybevett szolgáltatás vizsgálata és elemzése útján
jutott hozzá.
| Munka törvénykönyve 2012-1992 |
|---|
|
Az új Mt. és a régi Mt. szövegét a jól ismert tükrös formába szerkesztettük. Naprakész segítséget nyújt munkajogászoknak, bíráknak, HR-eseknek, joghallgatóknak. |
E rendelkezés tehát védi a munkáltatónál kialakított, vagyoni értékkel bíró gyakorlatot (pl. munkaszervezési módszer, piaci stratégia). Így a munkahelyet váltó munkavállaló – jogszerűen – nem adhatja át ezeket az ismereteket az új munkáltató számára. Természetesen ez a polgári jogi szabály önmagában nem oldja meg a kérdéssel kapcsolatos leghangsúlyosabb problémát: a bizonyítás nehézségét. A jogsérelmet elszenvedő munkáltatónak kell ugyanis azt bizonyítania, hogy a tőle kilépett munkavállaló vállalati know-how-ról szerzett ismereteit az új munkáltató megismerte, hasznosította.
Ennek a jogszabályi rendelkezésnek az alkalmazása során is érvényesül a joggal való visszaélés alapelvi szintű tilalma, azaz a munkavállalóktól nem várható el alappal, hogy elfelejtsék az előző munkahelyükön bevált gyakorlatokat, megszerzett tapasztalatokat, csupán az, hogy a know-how szintjét elérő ismeretek ne kerüljenek átadásra.
Végezetül ki kell emelnünk, hogy az üzleti titok megsértésére nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki az üzleti titkot vagy a védett ismeretet harmadik személytől kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte meg.
