Az egyszerűsített foglalkoztatás célja, hogy a rövid időtartamú, akár csak pár napos munkaviszonyt egyszerűbb adminisztrációs és közteher-fizetési kötelezettségek, valamint rugalmasabb munkajogi szabályok mellett lehessen teljesíteni. Ez a foglalkoztatási forma már három éve létezik, az alábbiakban a legfontosabb jellemzőket és a gyakorlatban legtöbbször felmerülő kérdéseket tekintjük át.
Cikksorozatunk célja, hogy részletes kritikai elemzéssel rávilágítson a munkaerő-kölcsönzés szabályozásának problematikus elemeire, és bemutassa, hogy milyen változásokra kell felkészülni mindazoknak, akik kölcsönzött munkaerőt foglalkoztatnak. Az utolsó részben a jogviszony megszünetetéséről szólunk.
Cikksorozatunk célja, hogy részletes kritikai elemzéssel rávilágítson a munkaerő-kölcsönzés szabályozásának problematikus elemeire, és bemutassa, hogy milyen változásokra kell felkészülni mindazoknak, akik kölcsönzött munkaerőt foglalkoztatnak.
Négyrészes cikksorozatunk célja, hogy részletes kritikai elemzéssel rávilágítson a munkaerő-kölcsönzés szabályozásának problematikus elemeire, és bemutassa, hogy milyen változásokra kell felkészülni mindazoknak, akik kölcsönzött munkaerőt foglalkoztatnak.
Tizenegy évvel a munkaerő-kölcsönzés első hazai szabályozása után az új Mt. (2012. évi I. törvény) hatálybalépésével lényegesen változott a kölcsönzés jogi környezete. Az évtizedes gyakorlat tapasztalatai mellett a szabályozás felülvizsgálatához útmutatásul szolgált a munkaerő-kölcsönzésről szóló uniós irányelv és egy alkotmánybírósági határozat is. Mindennek dacára – bár az új Mt.-vel a jogalkotó több régi problémát rendezett – a munkaerő-kölcsönzés hazai szabályozását máig nem tekinthetjük kiforrottnak, a jogintézményt több jogharmonizációs hiányosság, alkotmányos aggály és gyakorlati probléma is terheli.
Az új munka törvénykönyve számos olyan kérdést vet fel, amelyekre majd csak a bírói gyakorlat alapján, pár év múlva tudunk egyértelmű választ adni. Ez bosszantó lehet az itt és most döntési helyzetben lévő felek számára, ugyanakkor teljesen természetes, hogy az írott jogot a bírói gyakorlat is formálja, visszahat rá. Viszont az új Mt. számos ponton emel az írott jog rangjára olyan elveket, szabályokat, amelyeket korábban a bírói gyakorlat dolgozott ki. Az alábbiakban nézzünk néhány példát erre a kölcsönhatásra!
Érdemes áttekinteni, mi minősül távmunkának a munka törvénykönyve alapján – mivel egyre terjednek az otthoni munkavégzés formái – hiszen jogi értelemben nem minden távmunka, amit a munkavállaló nem a munkáltató szervezetében végez.
Aki augusztusban megy szabadságra, már az új szabályok szerint kapja távolléti díját. Már megjelent a Magyar Közlönyben a munka törvénykönyvét módosító törvényjavaslat, amely 2013. augusztus 1-jétől a távolléti díj számítás szabályait is érinti. Az új rendelkezéseket a 2013. augusztus 1-jét követően esedékessé váló távolléti díjra kell alkalmazni.
Akár a jövő félévi tandíjra, akár egy nyári fesztivál ottalvós jegyére való megkeresése a cél, a „diákszövetkezeteken” keresztül széles választéka érhető el a nyári munkáknak. A jogalkotó ráadásul gáláns közteher-kedvezményekkel a foglalkoztatókat is érdekeltté teszi a diákmunkások alkalmazásában.
Egyre elterjedtebb a gyakorlatban, hogy a munkáltató egyes juttatásokat csak azoknak a munkavállalóknak biztosít, akik egy adott időszakban (majdnem) minden munkanapot ledolgoztak. Például, a munkavállalók alapbérükön felül minden hónapban bruttó 20.000,- Ft jelenléti bónuszt kapnak, de csak akkor, ha az adott hónapban minden munkanapon dolgoznak. Jogi szempontból vajon kifogásolható ez a díjazási rendszer? Vélhetően igen.
