AB: sérült a bírói pályázatok esetében a jogorvoslathoz való jog

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és jövőbeli hatállyal megsemmisítette a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 21. § (4) bekezdésének „ha a nyertes pályázó esetében a bíróvá történő kinevezés e törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn, illetve ha a nyertes pályázó a pályázati kiírásban szereplő feltételeknek nem felel meg” szövegrésze, valamint a 21. § (6) bekezdésének „A bíró kinevezése esetén az elsőfokú szolgálati bíróság a bíróvá történő kinevezés feltételeinek meglétét a 4. § (1) bekezdés a), c), d), f), és g) pontjában, a 4. § (2) bekezdésében, valamint az 5. § (1) bekezdésében meghatározottak szempontjából vizsgálja. A bíró áthelyezése esetén az elsőfokú szolgálati bíróság kizárólag a pályázati feltételek teljesülését vizsgálja.” szövegrészét. A döntéshez különvéleményt csatolt Horváth Attila, Juhász Imre és Salamon László.

1. Az alapügy

Az eljárás alapjául szolgáló ügyekben az indítványozó azután fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy eredménytelenül pályázott az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnöke által kiírt bírói álláshely betöltésére, és a bírói pályázat eredményével összefüggésben benyújtott kifogásait a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nemperes eljárásban meghozott végzésével elutasította.

Az első ügyben az indítványozó járásbírósági bíróvá történő kinevezésére annak ellenére nem került sor, hogy a pontszámok alapján első helyre került a törvényszék bírói tanácsa által felállított rangsorban. A törvényszék elnöke ugyanis eltért a pályázati rangsortól a második helyezett pályázó javára. Az indítványozó szerint a nyertes pályázó a szakmai jártasság hiánya miatt az első három helyezett közé sem kerülhetett volna, így a javára jogszabályszerűen nem is lehetett volna eltérni a felállított rangsortól. Mindezek mellett a pályázati eljárás lefolytatása során elkövetett egyéb szabálytalanságokra is hivatkozott. A bíróság végzésében mindenekelőtt rögzítette, hogy a bírói pályázat eredményével szembeni jogorvoslat nem minősül a pályázati eljárás egészével szembeni jogorvoslatnak, abban kizárólag a Bjt. 4. § (1) bekezdés egyes pontjainak, (2) bekezdésének és 5. § (1) bekezdésének való megfelelés, valamint a pályázati kiírásban foglalt feltételek teljesítése – a szakmai jártasság kérdése – vizsgálható. A kérelmező pályázatának ismételt értékelésére nem kerülhet sor „sem a pályázati kiírás, sem más pályázatok relációjában”, ami azt jelenti, hogy a bírósági eljárásban nem mérlegelhető felül a bírói tanácsnak, a törvényszék elnökének, az OBH elnökének, valamint az OBT-nek a jogkörébe tartozó értékelés, illetve nem vizsgálhatók az e személyek/testületek eljárásával kapcsolatos felvetések.

A második ügyben az indítványozót második helyre rangsorolták a pályázat elbírálása során, álláspontja szerint azonban erre azért került sor, mert az objektív pontszámait hibásan, jogszabályba ütköző módon állapították meg, továbbá szerinte a pályázati eljárás lefolytatása során más szabálytalanságok is történtek. A harmadik ügyben – amelyben a bírói tanács harmadik helyre sorolta a pályázatok elbírálásakor – az indítványozó az eredménnyel szemben benyújtott kifogását alapvetően arra alapította, hogy a nyertes, a kiírt bírói álláshelyre áthelyezett pályázó nem rendelkezett megfelelő szakmai tapasztalattal, ezért nem felelt meg a pályázati kiírásban foglaltaknak, illetve a legalkalmasabb jelölt kritériumának. Sérelmezte emellett a saját pontszámát, és egyéb, a pályázati eljárás lefolytatásával összefüggő aggályokat is megfogalmazott. A negyedik ügyben az indítványozót harmadik helyre sorolta a bírói tanács, mivel azonban az első két helyre sorolt pályázó időközben sikerrel pályázott más bírói álláshelyre, a harmadik-ötödik helyre sorolt pályázókat kellett a rangsor első három helyezettjének tekinteni. Végül a rangsortól eltérően a második (az eredeti sorrend szerint negyedik) helyen rangsorolt pályázó bíróvá történő kinevezésére került sor.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott törvényi rendelkezéseknek megfelelően lefolytatott eljárás nem biztosít hatékony jogorvoslatot, mivel nem ad lehetőséget a teljes pályázati eljárás, illetve az abban résztvevők döntéseinek a bírósági felülvizsgálatára. A kifogásnak történő helyt adás esetében nem egyértelmű, hogy az OBH elnökének és a köztársasági elnöknek milyen intézkedést kell tennie a helyzet orvoslása érdekében, következésképpen tényleges jogorvoslat valójában nincs. A kifogás tárgyában az OBH elnökének igazgatási úton alárendelt bíróság és bíró dönt. A jogszabály továbbá nem biztosítja a pályázati iratanyag megismerhetőségét a kifogást előterjesztő félnek, illetve a nyilvánosságnak.

 2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette annak vizsgálatát, hogy a Bjt. 21. § (6) bekezdése által meghatározott kritériumok szerinti bírói felülvizsgálat kielégíti-e a tényleges és hatékony, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében elismert jogorvoslathoz való jog követelményét. Figyelemmel arra, hogy e kérdés eldöntésétől függ az is, hogy az indítványozó kifogását elbíráló végzések mennyiben állnak összhangban az Alaptörvénnyel, így az ügyben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye is felmerült.

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt a bírói pályázatok elbírálására vonatkozó, az indítványozó bírói pályázatának elbírálásakor hatályos törvényi szabályozás (Bjt. 7-21. §) és a kapcsolódó előírások releváns elemeit tekintette át. Ezt követően felidézte, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. Ehhez képest az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése a bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés elleni jogorvoslat jogát biztosítja. E megfogalmazás feltételezi, hogy az adott ügyben már hoztak egy bírósági, hatósági vagy más közigazgatási döntést. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való jog alapvetően a másodfokú döntéshez – fellebbezéshez – való jogot jelenti. Ennek „lényegi tartalma azt követeli meg a jogalkotótól, hogy a hatóságok vagy bíróságok érdemi, ügydöntő határozatai tekintetében tegye lehetővé a valamely más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét olyan döntés meghozataláért, amely képes a sérelmezett döntést felülvizsgálni, és a sérelem megállapítása esetén a döntésre visszaható módon a sérelmet orvosolni.

A testület határozatában kifejtette, hogy az a szabályozás, amely kizárja a bírósághoz fordulást abban a tekintetben, hogy a bírói álláshelyre pályázók pontszámának a megállapítása és az ezen alapuló rangsor felállítása, illetve a pályázati eljárás lefolytatása megfelelt-e a kifejezetten a jogszabályban rögzített előírásoknak, sérti az Alaptörvényben foglalt jogorvoslathoz való jog követelményét. Az a tény, hogy a támadott rendelkezés kizárja a vesztes pályázókkal szembeni, az eljárás végeredményére potenciálisan kiható eljárási szabálytalanságra alapított kifogást, a vesztes pályázók tekintetében a bírósághoz fordulás jogának, a bírósági úthoz, a bíróság általi döntéshez való jognak a korlátozásának minősül.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy alkotmányjogi szempontból nem tekinthető problematikusnak a kiválasztási eljárásba épített szubjektív elemek és a mérlegelés lehetősége (például a bírói tanács szubjektív pontszámai vagy a rangsorfordítás lehetősége), ezzel szemben aggályos, hogy a kiválasztási eljárás kimenetele szempontjából döntő jelentőségű pontszámítás jogszabályban rögzített, mérlegelést nem igénylő elemeinek (így a vesztes pályázó saját pontszámai tekintetében) nincs semmilyen kontrollja. Az Alkotmánybíróság ezért a támadott jogszabályi rendelkezések 2021. szeptember 30-i hatállyal történő részleges megsemmisítéséről döntött.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó volt.

---