Kilépnek-e a tengerészek a schengeni térségből?
A szerző alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra J. és társai-ügyben[1] született.
A szerző alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid kontra J. és társai-ügyben[1] született.
A szerző az alábbi írásában az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a T. K. kontra Asociaţia de Proprietari bloc M5A‑ScaraA-ügyben[1] született és a lakóépületek közös helységeibe telepített videomegfigyelő rendszerek és az adatkezelés kapcsolatának kérdéskörét vizsgálta.
Az EUB szerint ellentétes a tényleges érvényesülés és az adósemlegesség elvével, ha az adóhatóság csak a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizet az adózónak a jogszerűtlenül visszatartott Áfa összege után.
A munkavállaló öregségi nyugdíjjogosultságára megállapított életkorról szól az A. T. kontra Pensionsversicherungsanstalt-ügyben született, az Európai Unió Bírósága által hozott ítélet[1].
Az EUB döntése értelmében nem minősül a külföldi tulajdonban lévő kiskereskedelmi vállalkozások hátrányos megkülönböztetésének a progresszív kiskereskedelmi különadó alkalmazása.
Az EUB-nak arról kellett döntenie, hogy joga van-e az ismeretlen helyen tartózkodó terheltnek ügyvédet megbízni, ha vele szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, de még nem fogták el.
Az EUB aránytalannak minősítette a magyar szankciórendszert, amely alapján azon szolgáltatóval szemben, amely nem tett eleget bejelentkezési kötelezettségének néhány nap alatt, mindössze egyetlen napos időközökkel összesen 1 milliárd Ft‑os bírságot lehet kiszabni.
Bár a schengeni határellenőrzési kódex nem határozza meg a közrend fogalmát azonban (27) preambulumbekezdése kimondja, hogy „a közrend fogalma alapján előfeltétel, hogy a társadalom valamely alapvető érdekét fenyegető valódi, tényleges és kellően súlyos veszélyről legyen szó”.
A szerző az alábbi cikkében az Európai Unió Bíróságának a Zubair Haqbin és a Federaal Agentschap voor de opvang van asielzoekers-ügyben[1] született ítéletét elemzi, mely az afgán állampolgárságú, kísérő nélküli kiskorú nemzetközi védelem iránti kérelméről szól.