Az alábbi cikk az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Reiner Grafe, Jürgen Pohle kontra Südbrandenburger Nahverkehrs GmbH, OSL Bus GmbH-ügyben[1] született, és a közbeszerzési eljárás utáni vállalkozás-átruházást és az azzal érintett munkavállalói érdekeket veszi górcső alá.
A szerző az Európai Unió Bírósága (EUB) Nagytanácsának ítéletét elemzi, mely a Recorded Artists Actors Performers Ltd.. kontra Phonographic Performance (Ireland) Ltd, és társai ügyében[1] született, és az előadóművészek hangfelvétel-előállítókkal megosztott, egyszeri, méltányos díjazáshoz való jogának korlátozhatóságáról szól.
Nem tagadható meg a héa visszaigénylése arra hivatkozással, hogy az adózó nem folytatta le a megfelelő kiviteli vámeljárást, ha a termék kivitele igazolt.
Az EUB kiemelte, hogy a nemzeti bíróság kötelessége, hogy belső jogának egészére figyelemmel tegyen meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a fogyasztó védelmet élvezzen azon különösen hátrányos következményekkel szemben, amelyeket a kölcsönszerződés megszüntetése válthat ki.
Az egyik tagállamban kiállított A1 és E101 igazolás a másik tagállam bíróságait kizárólag a szociális biztonság területén köti.
A szerző az ajánlattevővel szembeni bírság alkalmazhatóságának kérdését veszi górcső alá a közbeszerzési szerződések jogsértő módosítása esetén.
A szoftverrel ellátott elektronikai termékek importja esetén fennálló vám kérdését vette górcső alá az Európai Unió Bíróságának ítélete, mely a BMV és a müncheni fővámhivatal ügyében[1] született.
A vevő elállási jogának kérdéskörét vizsgálta a fogyasztói hitelmegállapodás vonatkozásában az Európai Unió Bírósága a J. C. kontra a Kreissparkasse Saarlouis-ügyben[1] született ítéletében.
Az EUB szerint közérdek az elérhető árú bérlakások biztosítása a metropoliszok belvárosaiban. Az ítélet szerint a legitim cél a rövidtávú kiadások korlátozásánál enyhébb eszközzel nem érhető el, tehát a tevékenység korlátozása „lehet arányos, ha egy település bérlakáspiacán vészhelyzet van”.
A szerző az Európai Unió Bíróságának az L. E. kontra Transportes Aéreos Portugueses SA-ügyben hozott ítéletét[1] elemzi, mely a légi járat – egyik utas erőszakos magatartása miatti – késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanításról rendelkezik.
