EUB: Fűtésköltség közös tulajdonú épületrészben
A szerző az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a társasházi ingatlanban található lakások tulajdonosait terhelő, a közös tulajdonú épületrészek fűtési költségeinek kérdését rendezi.
A szerző az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a társasházi ingatlanban található lakások tulajdonosait terhelő, a közös tulajdonú épületrészek fűtési költségeinek kérdését rendezi.
Az EP nagy többséggel elfogadott határozatban kritizált az új törvényt. Megállapította, hogy a 7. cikk megsértése miatti eljárás elindulása óta Lengyelországban tovább romlott a jogállamiság helyzete. A képviselők egyúttal állásfoglalásra és az EB-vel történő együttműködésre szólították fel Varsót.
A német bíróságok elkezdték megrajzolni a digitális társadalom jogi átalakulásának térképét,[1] határozottan kiállva a jogi folytonosság elve mellett. Úgy tűnik, a fogyasztó Európa-szerte alkalmazott fogalmát a digitális társadalom alapjaiban kérdőjelezte meg, ám ennek ellenére a bírói gyakorlat – ragaszkodva a jogi stabilitáshoz – nem tud a hagyományostól eltérő fogalmi tartalmat lehívni.
A szerző az alábbi cikkében az Európai Unió Bíróságának a Zubair Haqbin és a Federaal Agentschap voor de opvang van asielzoekers-ügyben[1] született ítéletét elemzi, mely az afgán állampolgárságú, kísérő nélküli kiskorú nemzetközi védelem iránti kérelméről szól.
A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja áttekintette a Földtörvény ügyében született EUB döntéseket és összefoglalta annak az eu-s joggal való összhangjában született döntéseket.
A GDPR a piaci igényekre reagálva bővítette szabályozási spektrumát, ezzel segíti az adatkezelőket, hiszen megfelelőségi határozat hiányában a GDPR 46. cikke biztosít további lehetőségeket, amelyek alkalmazásával maguk az egyes adatkezelők érhetik el, hogy az adattovábbítás jogszerű legyen.
Várhatóan az Európai Unió Bírósága sem fog pontot tenni a Horvátország és Szlovénia közötti évtizedes határvita végére. A bíróság főtanácsnoka szerint hiányzik az uniós hatáskör.
A határokon átívelő öröklési eljárásokban elsődleges a joghatóság kérdése, amit az Európai Parlament és a Tanács 2015-ben hatályba lépett Öröklési Rendelete rendezi, ám az örökhagyó személy szokásos tartózkodási helyének meghatározásához már nem ad egyértelmű eligazítást.
A szerző alábbi cikkében a nyilvánosság döntéshozatalban való részvételét elemzi a projektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata kapcsán. Mindezt az Európai Unió Bíróságának az Alain Flausch és társai kontra Ypourgos Perivallontos kai Energeias és társai ügyében[1] született ítélete alapján.
Az EUB döntése szerint a jogorvoslat, ill. a fikció megdöntésének lehetőségével kellő mértékben érvényesülnek a büntetőjog alkotmányos elvei, így az objektív felelősség elve összhangban áll az Európai Alapjogi Chartával, ezért az azon alapuló határozatokat végre kell hajtani.