Fizetésképtelenség alatt azt a helyzetet értjük, amikor egy adós cég nem képes megfizetni lejárt tartozását a hitelezőjének. A fizetésképtelenségi eljárás fogalma alá tartozik a felszámolási eljárás mellett a csődeljárás is. Ezen két eljárást gyakran összekeverik, ám lényeges különbség van aközött, hogy egy cég felszámolási eljárás, vagy csődeljárás alatt áll.
Ami a tényállást illeti, a bíróság megindította az adós felszámolását, a hitelező a 40 napos bejelentési határidő utolsó napján 17.59 perckor adta postára a hitelezőiigény-bejelentést tartalmazó levelét, mellyel egyidejűleg a felszámoló részére okirattal igazolta, hogy a számlavezető pénzintézetének ugyanezen a napon 16.50 perckor a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére átutalási megbízást adott. A felszámoló a hitelező igényét a határidőn túl benyújtott igények között vette nyilvántartásba. A hitelező a döntés ellen kifogással élt, mellyel szemben a felszámoló azzal védekezett, hogy a határidőben való nyilvántartásba vételhez nem elegendő a számlavezető pénzintézet részére a nyilvántartásba vételi díj tekintetében az átutalási megbízást kiadni, a díjat a 40 napos határidőn belül ténylegesen meg is kell fizetni a törvényszék Gazdasági Hivatalához. Az első- és a másodfokú eljárás Az elsőfokú bíróság elutasította a kifogást, és maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyilvántartásba vételi díjnak a 40 napos határidőn belül be is kell érkeznie a Gazdasági Hivatalhoz, nem elég, ha a határidő utolsó napján intézkedik az átutalás érdekében a hitelező. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú döntést. Már korábbi kúriai döntésben is megállapításra került, hogy a hitelezőiigény-bejelentésnek…
Ami a tényállást illeti, a bíróság a Cégközlönyben 2016. április 25-én közzétett végzésével megindította az adós felszámolását. B. 2016. október 24-én adott postára ajánlott küldeményként hitelezői igény-bejelentést, 3 600 000 Ft ki nem fizetett munkabérigényről. A kirendelt felszámoló az igényt nem vette nyilvántartásba. B. kifogást nyújtott be a felszámolóval szemben, mivel meglátása szerint törvényes határidőben adta postára hitelezői igény-bejelentését, ennek ellenére érdemi választ nem kapott. Kérte, hogy kötelezze a bíróság a felszámolót a hitelezői igény nyilvántartásba vételére. A felszámoló azzal érvelt, hogy a hitelezői igény-bejelentést B. a 180 napos jogvesztő határidőn túl nyújtotta be. A jogvesztő határidő 2016. október 22-én lejárt, a hitelezői igényt csak ezt követően adták postára. A 180 napos jogvesztő határidőn túl bejelentett követeléseket nem kell nyilvántartásba venni. Az első- és másodfokú eljárás Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a követelés a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, melyet B.-nek a jogvesztő határidőn belül be kellett volna jelentenie, erre azonban nem került sor. A másodfokú bíróság a döntést jóváhagyva hangsúlyozta, hogy a 180 napos igénybejelentési határidő anyagi jogi, azon belül jogvesztő határidőnek minősül. Az anyagi jogi határidők számítása során…
A szerzők alábbi írásukban a felszámolási kérelem alapjául szolgáló szerződés vitatásának problémáit elemzik.
Ami a tényállást illeti, a felperes pályázatot nyújtott be az új felszámolói névjegyzékbe való felvétele iránt, de mivel pályázata a 169. rangsorhelyet érte el, az új felszámolói névjegyzék keretszámába nem került be. A 2014. február 15-ig hatályos felszámolói névjegyzékből valamennyi felszámoló szervezet törlésre került, a törlés időpontja pedig megegyezett az új névjegyzék felállításának időpontjával. A folyamatban lévő eljárásokban nem kerültek felmentésre azok a vagyonfelügyelők és felszámolók, amelyek a pályázati keretszám miatt az új névjegyzékbe már nem nyertek felvételt. Ezen gazdálkodó szervezetekről a felszámolók névjegyzékét vezető szerv közhiteles hatósági nyilvántartást vezet ugyanolyan adattartalommal, mint a névjegyzékbe felvett felszámolókról és ellátja a szakmai beszámoltatásukkal, hatósági ellenőrzésükkel összefüggő feladatokat is. Az alperes a 2016. február 29-án törölte a felperest a folyamatban lévő ügyekben még eljáró felszámoló szervezetekről vezetett hatósági nyilvántartásból, mivel két éven belül legalább háromszor jogszabálysértés vagy mulasztás miatt csődeljárásban, felszámolási eljárásban, vagy helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásában eljáró bíróság jogerősen pénzbírsággal sújtotta. Mindezek alapján a felperest az eljáró bíróság felmentette a folyamatban lévő eljárásokból. A felperes vitatta a vele szemben 2015. november 14. napja óta két éven belül legalább háromszor történő pénzbírság…
Az alábbiakban a végrehajtási jogok sorsát tekintjük át a felszámolási eljárás közzétételére tekintettel.
Alábbi cikkünkben a 2018/190–195. számú Magyar Közlönyök újdonságai közül válogattunk.
Ami a tényállást illeti, az adós felszámolását az adóhatóság hitelező kezdeményezte. Felszámolást elrendelő jogerős döntésében a bíróság az adóst arra kötelezte, hogy a hitelezőnek 80 000 Ft eljárási illetéket és 25 000 Ft közzétételi költségtérítést fizessen meg. A vezető tisztségviselő 120 000 Ft-ot adott át a felszámoló részére, melyből 100 000 Ft volt a céltartalék, 20 000 Ft pedig a pénzkészlet. A felszámoló ebből a 20 000 Ft-ot eljárási illetékként megfizette, a fennmaradó összeget irattározási, posta és adminisztrációs költsége kifizetésére fordította. A csődtörvény szabályai szerint [26. § (5) bekezdés] az adós a felszámolást elrendelő elsőfokú végzés kézhezvételét követően, a végzés jogerőre emelkedéséig köteles céltartalékot képezni a határozat meghozataláig felmerült eljárási illeték, közzétételi költségtérítés, valamint a hitelező jogi képviselőjének munkadíja és készkiadásai megfizetésére, az iratanyagának rendezésével, kezelésével, tárolásával és elhelyezésével, számláinak vezetésével összefüggő díjakkal, valamint a vagyontárgyai őrzésével, állagmegóvásával kapcsolatos legszükségesebb kiadások fedezetére. A hitelező szerint bár ez a rendelkezés nem tartalmaz kizárólagos felsorolást arra, hogy mely költségek élveznek elsőbbséget, de úgy vélte a csődtörvény szabályai szerint a felszámolási költségeket esedékességük sorrendjében kell kiegyenlíteni. Mivel a felszámolás kezdeményezésének a költségei a…
Ami a tényállást illeti, az alperes a társaság alapításától felszámolása 2012. január 27-i elrendeléséig önálló képviseletre jogosult ügyvezetője volt az adósnak, ami többször is kölcsönt nyújtott tagjainak. A felperesnek 2010. július 29-e és 2010. november 29-e között vált esedékessé követelése az adóssal szemben, azonban ebben az időben a tartozás kiegyenlítésére megfelelő likvid vagyon nem állt rendelkezésre. A felperes felszámolási eljárást indított az alperessel szemben, amit a bíróság jogerős végzésével, 2012. január 27-i kezdő időponttal rendelt el. A felszámolási eljárásban a felperes érvényesítette követelését. Az eljárást a bíróság 2014. április 3-án befejezetté nyilvánította, rendelkezett az adós megszüntetéséről és törléséről a cégjegyzékből, egyúttal az adósnak a felszámolási eljárás befejezésekor meglévő vagyona felosztásáról. A végzés 2014. április 26-án jogerőre emelkedett, az adós elleni felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat pedig 2015. január 15-én került közzétételre a Cégközlönyben. A felperes 2014. június 26-án benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, ezáltal az adós vagyona 44 176 000 Ft-tal csökkent, illetve a hitelezők követelésének…
A Csődtörvény egyértelműen fogalmaz: a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a sérelmet szenvedett fél, a hitelezői választmány, valamint a hitelezői képviselő a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnál a felszámolóval szemben kifogással élhet; azonban a jogszabálysértő intézkedésről való tudomásszerzés időpontja nem minden esetben ilyen egyértelmű.
