Egy brit ügyvédi iroda csoportos pert indított az Amazon ellen, amelyben a cég sofőrjei összesen 140 millió fontot követelnek, mert nem munkavállalóként, hanem önálló vállalkozóként alkalmazták őket.
A Magyar Közlönyben megjelent intézkedés több mint 170 ezer közszolgálatban foglalkoztatottat érint.
Szabadságra jogosító időszakok jelentősen túlmutatnak a ténylegesen munkában töltött periódusokon. Számos olyan távolléti idő is szabadságra jogosítónak számít, amelyre a munkáltatónak még munkabért sem kell fizetnie. Cikkünkben részletesen áttekintjük a szabadságra jogosító időszakokat.
Ami a tényállást illeti, a felperes 2014 decemberében, a keresőképtelen állomány végét követően igénybe kívánta venni évi rendes szabadságát, hogy a karácsonyi ünnepeket immár gyógyultan családjával és unokáival tölthesse. Munkáltatója azonban a munka törvénykönyve (Mt.) értelmében (115. §), mivel éves betegszabadsága meghaladta a harminc napot, időarányosan 2013-ban négy, 2014-ben pedig 27 napot vont le az éves szabadságából. Az alapvető jogok biztosának 2014. novemberi jelentésében megállapította, hogy az Mt. azon rendelkezése visszásságot valósít meg, mely szerint a szabadság megállapítása szempontjából naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség minősül csak munkában töltött időnek. Meglátása szerint ez a rendelkezés sérti az Alaptörvényben meghatározott éves fizetett szabadsághoz fűződő jogot [XVII. cikk (4) bekezdés]. Ráadásul a szabályozás nem áll összhangban a 2003/88/EK irányelvvel, valamint nem tesz eleget maradéktalanul a nemzetközi szerződésekből adódó követelményeknek sem. A szabály 2015. január 1-jei hatállyal módosult. Az indokolás szerint azért, mert az Európa Parlament és Tanács 2003/88/EK irányelvnek a fizetett szabadságra vonatkozó rendelkezései nem teszik lehetővé, hogy az irányelv szerinti éves minimális szabadság azért csökkenjen, mert a munkavállaló az év egy részében keresőképtelen volt. 2015. január 1-től a keresőképtelenség…
