Az egyik vezető céginformációs szolgáltató nemrég közzétett adatai szerint 2020-ban valamivel kevesebb cég szűnt meg, és országosan a kényszertörlések száma is csökkent az előző évhez képest. Ugyanakkor a cégek megszűnéséhez vezető eljárások közül a kényszertörlések száma még így is kiemelkedően magas, a tavalyi évben csak Budapest 8845 ilyen eljárás indult.
Az OBH a „Bíróságok Díjfedezeti Letéti számláin kezelt hitelezői nyilvántartásba-vételi díjak kimutatása” elnevezéssel új adatbázist indított, ahol a kérdésre bárki választ kaphat.
Sok szó esik általánosságban a felszámolási eljárásokról, de csak ritkán vesszük górcső alá az egyszerűsített felszámolást. Pedig a felszámolási eljárások nem ki hányadát ilyen formában folytatják le. Nézzük meg, tényleg egyszerűbb-e ez az eljárási forma, és vannak-e a hitelezők érdekeit védő eljárási lehetőségek.
Ami a tényállást illeti, a bíróság megindította az adós felszámolását, a hitelező a 40 napos bejelentési határidő utolsó napján 17.59 perckor adta postára a hitelezőiigény-bejelentést tartalmazó levelét, mellyel egyidejűleg a felszámoló részére okirattal igazolta, hogy a számlavezető pénzintézetének ugyanezen a napon 16.50 perckor a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére átutalási megbízást adott. A felszámoló a hitelező igényét a határidőn túl benyújtott igények között vette nyilvántartásba. A hitelező a döntés ellen kifogással élt, mellyel szemben a felszámoló azzal védekezett, hogy a határidőben való nyilvántartásba vételhez nem elegendő a számlavezető pénzintézet részére a nyilvántartásba vételi díj tekintetében az átutalási megbízást kiadni, a díjat a 40 napos határidőn belül ténylegesen meg is kell fizetni a törvényszék Gazdasági Hivatalához. Az első- és a másodfokú eljárás Az elsőfokú bíróság elutasította a kifogást, és maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyilvántartásba vételi díjnak a 40 napos határidőn belül be is kell érkeznie a Gazdasági Hivatalhoz, nem elég, ha a határidő utolsó napján intézkedik az átutalás érdekében a hitelező. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú döntést. Már korábbi kúriai döntésben is megállapításra került, hogy a hitelezőiigény-bejelentésnek…
Ami a tényállást illeti, a bíróság a Cégközlönyben 2016. április 25-én közzétett végzésével megindította az adós felszámolását. B. 2016. október 24-én adott postára ajánlott küldeményként hitelezői igény-bejelentést, 3 600 000 Ft ki nem fizetett munkabérigényről. A kirendelt felszámoló az igényt nem vette nyilvántartásba. B. kifogást nyújtott be a felszámolóval szemben, mivel meglátása szerint törvényes határidőben adta postára hitelezői igény-bejelentését, ennek ellenére érdemi választ nem kapott. Kérte, hogy kötelezze a bíróság a felszámolót a hitelezői igény nyilvántartásba vételére. A felszámoló azzal érvelt, hogy a hitelezői igény-bejelentést B. a 180 napos jogvesztő határidőn túl nyújtotta be. A jogvesztő határidő 2016. október 22-én lejárt, a hitelezői igényt csak ezt követően adták postára. A 180 napos jogvesztő határidőn túl bejelentett követeléseket nem kell nyilvántartásba venni. Az első- és másodfokú eljárás Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a követelés a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, melyet B.-nek a jogvesztő határidőn belül be kellett volna jelentenie, erre azonban nem került sor. A másodfokú bíróság a döntést jóváhagyva hangsúlyozta, hogy a 180 napos igénybejelentési határidő anyagi jogi, azon belül jogvesztő határidőnek minősül. Az anyagi jogi határidők számítása során…
