„A mediáció típusú, erőszakmentességen alapuló megoldások támogatása a gyakorlati előnyök mellett fontos elvi jelentőséggel is bír. Hosszú távú hatást gyakorol a résztvevőkön kívül a széles közösségi, társadalmi viselkedési normákra, családi, kapcsolati és intézményes viselkedésre is.” – többek között ezzel ajánlják a szerzők kötetüket laikusoknak és szakmabelieknek egyaránt.
A szakértői rendszereket a mesterséges intelligencia felé vezető út egyik döntő lépésének tekinti az informatikai szakirodalom. Ám legfejlettebb változatai sem döntenek, csupán lehetőségeket kínálnak fel. Döntéselőkészítő szerepben jelennek meg, megkérdőjelezik a jogban hagyományosan kialakult tudásmonopóliumokat (kommentárok, felsőbb bírósági döntések, szakértők). Velük új fejezet kezdődött, mely út a digitális bíróságok és igazságszolgáltatás ideája felé vezet.
Az mediációval érintett ügycsoportok száma egyre nő, 2020-tól például a gyámhatóságoktól a bíróságokhoz kerülnek a kapcsolattartás végrehajtásával összefüggő ügyek.
A bírósági közvetítők szerint az eljárás során mindkét fél nyertese az ügynek, a mediáció idő- és költséghatékony, és elősegíti az elégedett ügyfél későbbi jogkövető magatartását is.
Nemcsak jó bírónak, hanem jó embernek is kell lennünk.” – a bűncselekmények áldozatainak közelgő világnapja alkalmából az OBH dr. Joó Attilával, a Szegedi Ítélőtábla tanácselnökével beszélgetett.
Még ha nem is születik megállapodás a bírósági közvetítés során, a mediációt követő tárgyalások valamelyikén a felek jó eséllyel egyezséget kötnek – ezt tapasztalják a bírósági közvetítők, akik szerint a közvetítői eljárás másfajta gondolkodásmódra készteti a feleket. Hat közvetítőt kérdeztünk a Magyar Igazságügyi Akadémia bírák és titkárok részére megtartott bírósági közvetítő képzésén.
A mediáció lényege, hogy az eltérő álláspontú, szembenálló felek vitájában egy kölcsönösen elfogadott és pártatlan harmadik fél segít feltárni a konfliktus okát, a megoldás mindenki számára elfogadható lehetőségét. Ez a harmadik fél, a mediátor nem dönt, hanem segít a megegyezésben. Még 2012-ben átfogó ombudsmani vizsgálat tekintette át a mediáció és más alternatív konfliktuskezelés alkalmazásának helyzetét és lehetőségeit a gyermekközpontú igazságszolgáltatásban. E hat év előtti vizsgálat óta számos jogszabályi változásra került sor, emellett nagy számban érkeznek a biztoshoz a különélő szülővel való kapcsolattartás szabályozását, végrehajtását érintő panaszok. Az egyedi vizsgálatok során is körvonalazódott, hogy e területen a gyermeki jogok fokozottan sérülhetnek. Ezért a biztos újabb, a békés megoldás lehetőségét előtérbe helyező gyermekvédelmi közvetítői eljárás gyakorlati alkalmazására fókuszáló átfogó vizsgálatot indított, amelynek központi kérdése az volt, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet megfelelő keretet nyújt-e a gyermekvédelmi közvetítői eljárás hatékony alkalmazásához. A biztos részletes tájékoztatást kért a megyei és fővárosi kormányhivataloktól, az érintett civil szervezetek vezetőitől. A válaszokból azt állapította meg, hogy az utóbbi években elenyésző számban rendeltek el gyermekvédelmi közvetítői eljárást: 2016-ban a jogerősen befejezett kapcsolattartási ügyek kevesebb, mint egytizedében kezdeményeztek mediációt. A kormányhivatalok ezt azzal indokolták, hogy a kompromisszumkészségre hajló feleknek a hatóság előtt nagy arányban sikerül megegyezniük. Az is kiderült, hogy a jelenlegi jogi környezet a bürokratikus eljárást erősíti, nem nyújt megfelelő keretet a mediációs eljárás hatékony alkalmazásához, ami így túl időigényes, anyagilag megterhelő, a mediátorok pedig a munkaidővel nehezen összeegyeztethető időpontokban állnak csak rendelkezésre. A szakemberhiány miatt az országos szintű, területi lefedettség nem megoldott: 2017-ben az Országos Szakértői Névjegyzék 288 szakértőjéből csak kilencen szerepelnek a „konfliktuskezelés, gyermekvédelmi közvetítés, mediáció” rovatban. A békés megoldást, a gyermeki jogok védelmét leginkább biztosító mediációs eljárások alkalmazására pedig épp a kapcsolattartások végrehajtására indított eljárásokban lenne leginkább szükség, ahol az elhúzódó, illetve az ismétlődően megindított gyámhatósági eljárások sok esetben a szülők közötti konfliktusok elmérgesedéséhez vezetnek. A gyermekvédelmi közvetítői eljárások bevett gyakorlattá válásának feltétele a jogszabályi környezet teljes belső összhangja. A biztos megállapította, hogy az ellentmondásos jogszabályi környezet akadályozza a gyermekvédelmi és a támogatott közvetítői eljárások megfelelő alkalmazását. A jelentés rámutat, hogy a mediáció eredményessége nagyrészt azon múlik, hogy ténylegesen sikerül-e elejét venni a felek közötti elhúzódó kapcsolattartási konfliktusoknak, minél hamarabb mediációra terelni az ügyet. Így indokolt már az alapellátás, illetve a családsegítés folyamatában hangsúlyosabbá tenni a közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségét, már a családgondozás folyamatába beépíteni azt. A jelentés kitér arra, hogy például a kapcsolattartás végrehajtására vonatkozó gyámhatósági eljárás előfeltétele lehetne – mintegy első lépésként – egy mediációs megbeszélésen való részvétel. A biztos megállapította, hogy a közvetítők képzési rendszerében jelenleg nem vagy csak esetleges módon jelennek meg a gyermekjogi ismeretek.
A bírósági mediációhoz a jogi tudáson túl nagy szükség van élettapasztalatra is Hegedűs Ákos bíró, bírósági közvetítő szerint.
