A szakszervezet érdekképviseleti munkáját számos törvényi jog biztosítja. Ám mi a teendő, ha a munkáltató nem tartja be ezeket a szabályokat? Mit tehet az érdekképviselet, ha a munkáltató nem hogy együttműködni nem kíván, de még a szakszervezet törvényben garantált jogait sem biztosítja?
Nem könnyű megítélni, hogy az a munkavállaló, akinek a munkaideje alatt alig vannak látványos, kézzelfogható teendői, vajon kemény szellemi munkát végez, vagy valóban lényegében semmit nem csinál. A munka törvénykönyve ismeri az ún. „készenléti jellegű munkakör” kategóriáját, amely éppen azon munkavállalói csoportokat foglalja magukban, akik jellemzően alacsony terhelés mellett végzik a munkájukat. A készenléti jellegű munkakörösök vonatkozásában a hosszabb munkaidővel illetve intenzívebb beosztásban való foglalkoztatás is lehetővé válik. Cikkünkben áttekintjük, hogy – a vonatkozó uniós szabályokat és a bírói gyakorlatot is figyelembe véve – kik minősíthetők készenléti jellegű munkakörben dolgozóknak, és milyen speciális szabályokat von maga után az ő foglalkoztatásuk.
