Egy katonajogász Afganisztánban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A véletlen pályaválasztásról, a katonai kiképzésről, jogászi és nyomozói feladatokról beszélgettünk dr. Hoffer Tamás századossal, a Nemzeti Támogató Elem afganisztáni jogi és igazgatási tisztjével

Melyik egyetemen végzett, milyen indíttatásból lett jogász?

Eredetileg asztalos vagyok, utána elvégeztem egy faipari technikumot, a faipari technikum után beadtam a jelentkezési lapomat a Soproni Erdőmérnöki Egyetemre, illetve Pécsre, a Jogtudományi Egyetemre. Édesanyámék kérték, hogy ne messzebb menjek tanulni, mint Pécs, hanem inkább Pécshez közelebb, így első helyen jelöltem meg a ­Pécsi ­Tudományegyetemet és második helyen a soproni erdőmérnökit. Az első helyen felvettek Pécsre, az erdőmérnöki egyetem ugrott, így lettem jogász Pécsen. 2003-ban végeztem HM-ösztöndíjjal. A HM-ösztön­díjat első év végén kötöttem meg, ­illetve kötötte meg velem a honvédség.

Ön kereste meg a HM-et, vagy a HM kereste meg Önt az ösztöndíj-lehetőséggel?

Az egyetem tanulmányi osztályáról hívtak fel, hogy lenne egy ilyen lehetőség, és a tanulmányi eredményeim alapján megfelelnék arra, hogy ösztöndíj-szerződést kössön velem a HM. Be kellett küldenem a leckekönyvemet, utána ennek alapján megkötötték velem a HM ösztöndíj-szerződést.

 

A szerződésben azt is vállalta, hogy hivatásos katona lesz?

A HM ösztöndíj-szerződésnek az volt a lényege, hogy ők a tanulmányi eredményem alapján adnak egy ösztöndíjat, de én ezért vállalom, hogy ahány évig ösztöndíjat kaptam, legalább annyi ideig a honvédségnél dolgozom. Hadnagyi rendfokozattal vonultam be.

 

Hogy történt ez: amikor elvégezte az egyetemet, volt egy kis szünet, vagy utána már egyből jött a behívó?

2003-ban, amikor végeztem, májusban volt a diplomaosztó, utána augusztusban volt egy összevonás Budapesten, ahol megtanították, hogyan kell felöltözni, hogyan kell viselkedni egyenruhában, hogy kell menetelni, vagy különböző vezényszavakra ténykedni, majd 2003. augusztus 20-án avattak tisztté a Parlament előtt a Kossuth téren. Utána egy három hónapos – kifejezetten a katonai végzettséggel nem rendelkezők számára tartott – kiképzésén vettem részt.

Fotó: dr. Bodolai László

 

A kiképzést hogy élte meg? Sok ­kolléga előfelvett egyetemistaként élte meg ezt a kiképzési időszakot, ahol történtek vicces és kevésbé vicces dolgok. Éreztettek valamilyen megkü­lönböztetést Önökkel mint diplomásokkal? Ugyanazokat a kiképzési feladatokat kapták, ugyanolyan kemények voltak Önökkel a tisztesek, mint a sorállományúakkal, már ha voltak még?

Sorállományúak akkor még biztos, hogy voltak. Én nem éreztem megkülönböztetést, nem voltak szerintem tekintettel arra, hogy mi honnan jöttünk. A kiképzést eléggé mókásnak tartottam, főleg, amikor olyan foglalkozási tárgykörök voltak, hogy gyalogsági harc harckocsi ellen, illetve hogy felszedés ellen biztosított aknát mégis hogy kell felszedni, mentesíteni. Megmosolyogtatta az embert, hogy esetleg őrá is ilyen feladatok várhatnak.

 

Az atomvillanás jobbról az megvolt még akkor vagy addigra már leszoktak erről az abszurd parancsról?

Nem, ezt nekünk nem kellett begyakorolni.

 

Akkor nem kellett ráfeküdnie sem atomvillanáskor a gépkarabélyra.

Nem, már nem.

Mikor véget ért a kiképzés, akkor esküt kellett tenni, vagy ez már előtte elvárás volt?

Maga a tisztavatás során az ember már ­egyszer ünnepélyesen esküt tesz augusztus 20.-án, de utána ezt egy papír formanyomtatvány jelleggel ki kell tölteni és alá kell írni. Tehát nem akkor, amikor ­letettük az ­esküt ünnepélyesen a Kossuth téren, ­hanem utána.

Véget ért a kiképzés, a munkahelyet parancs alapján határozták meg?

Igen. Az első tiszti beosztásba az embert a honvéd vezérkari főnök helyezi, ebben a határozatban írja le, hogy pontosan milyen beosztásban fog dolgozni. Nekem az első ilyen beosztásom Pécsen a 101-es Zrínyi Miklós vegyes tüzérdandárnál volt, de a kiképzés alatt engem már áthelyeztek Kaposvárra, ­tehát elviekben Pécsen egyetlen napot sem dolgoztam. Az első munkámat Kaposváron kezdtem meg, ott a jogi és igazgatási főnökségen jogász tiszti beosztást láttam el.

 

Mit csinál egy katonajogász? Milyen feladatokkal, munkákkal találkozott először, és mi volt a továbblépés később? A szakmai gyakorlat végül is miből állt?

Természetesen mielőtt elkezdtem dolgozni, nyáron kellett menni gyakorlatra. Én a Honvédelmi Minisztériumhoz kerültem, így már volt némi rálátásom, hogy milyen munka fog várni. Az ugye természetes, hogy jogásztisztként a honvédségben mindig a munkáltató, a honvédség érdekeit kell képviselni. Előfordulhatnak itt akár a Honvédség sérelmére elkövetett bűncselekmények, akár a honvédség állományába tartozók által el­követett bűncselek­mények. A munkáltató és a munkavállalók közötti viszonyt a szolgálati törvény határozza meg. A jogszabály tartalmaz egy fegyelmi eljárás nevű jogintézményt, ami úgymond a munka törvénykönyvétől eltérően szabályozza, hogy milyen szankciókkal sújthatja a munkáltató a munkavállalót és milyen eljárás alapján. Ennek a betartatása, végrehajtása a feladatunk egy része. Ugyancsak jogi ügy a munkáltató és a munkavállaló közötti kártérítési felelősség, annak az érvényesítése – akár a mun­kavállaló okoz a munkáltatónak kárt, akár a munkáltató okoz kárt a munkavál­lalónak, mindkettőre volt már példa. Ezen­kívül ugye még a munkánk részét képezi a honvédséggel szerződéses viszonyban álló külön­böző civil cégekkel – attól függően, mi a szerződési értékhatár – a közbeszerzési eljárás lefolytatása – közbeszerzési értékhatár alatt sima beszerzések történnek –, és a nyertes féllel való szerződéskötés.

 

Említette, hogy fegyelmi biztosi, kvázi nyomozói jogkörrel is rendelkezik. Ez miből áll?

Van egy HM–IM együttes rendelet a parancsnok nyomozati jogköréről, mely szerint az állományil­letékes parancsnok nyomozati jogkörrel jár el. Ő a nyomozati jogkörét a jogásztisztjei útján gyakorolja. Ezt úgy kell elképzelni, hogy régebben a katonai ügyészségeknek hívott ügyészségeknél volt egy kijelölt területi katonai ügyész, ő tartotta velünk a kapcsolatot, és ha történt valamilyen bűncselekmény, valamilyen nyomozati cselekményt végre kellett haj­tani, ő kontrollálta a mi munkánkat, ővele lehetett konzultálni, hogy pontosan milyen bűncselekmény esetén mit csináljunk és ­hogyan.

 

Otthon is folytat ilyen nyomozásokat?

Folytatok otthon is, meg itt is, igen.

Említette, hogy ezenkívül katonai igazgatási feladatok is a munkájához tartoznak, szabályzatok, parancsok megfogalmazása.

Minden katonai szervezetnek van egy álta­lános működési rendje, illetve az ezt szabályozó ­intézkedések, parancsok – (a régiek úgy hívják, „százas parancs”). Ezek a napi élet szabályozására szolgálnak, szinte a leg­apróbb részletekig szabályozzák, hogy egy laktanyában mi történik, hogyan, mikor, és kinek mi a feladata. Ezenkívül van egy szervezeti és működési szabályzata is a laktanyának, ez a főbb részlegeket szabályozza, és ezenkívül – azt már a honvédelmi miniszter adja ki – minden katonai szervezetnek van egy alapító okirata, ennek a módosítását csak időnként kezdeményezzük, amikor látjuk, hogy a katonai szervezetnek a mű­ködési köre vagy a fel­adata változik.

Ezek a katonai szervezetek jogi személyként működnek?

Igen.

Úgy, hogy minden katonai szervezet kvázi önállóan eljárhat, jogokat gyakorolhat, keletkeztethet, szerződéseket köthet, és bíróság előtt is elfogadják a jogi személyi minőségét.

Igen. 

Peres eljárásban is képviseli a sereget?

Peres eljárásban zömében munkaügyi pe­reink vannak. Természetesen, mint minden munkáltatótól, tőlünk is válnak ki katonák, és ilyenkor vélt vagy valós sérelmeikkel munkaügyi bírósághoz fordulhatnak, de van példa arra is, hogy valaki munkaviszonya alatt fordul a bírósághoz, tehát nem feltétel, hogy ő akkor már ott is hagyja a munkáltatót. Ebben annyival tágabb a lehetőségünk, hogy a mi szolgálati törvényünk lehetővé teszi a szolgálati panasz intézményét, tehát először egy ilyen munkáltatói jogkörön belül, ha a munkavállaló vélt vagy valós sérelmét lehet orvosolni, akkor megpróbáljuk. Ha ez nem megy és itt, honvédségi berkeken belül mindenki úgy látja, hogy a munkavállalónak nincs igaza, akkor még biztosítva van a számára, hogy mun­kaügyi bírósághoz forduljon.

 

A honvédségnél a munkavállalók ugyanúgy munkaszerződést kötnek, mint máshol?

Nem. Itt a munkavállalón én a katonákat ­értem, tehát itt munkaszerződést nem kell elképzelni, bár a tartalmát tekintve tekinthetjük ezt munkaszerződésnek, de ennek az a neve, hogy határozat, és attól függően, hogy ki milyen rendfokozattal kerül be a honvédség rendszerébe, annak megfelelő szinten készítik el neki ezt a határozatot. ­Tehát mondjuk ha egy legénységi állo­mányú kerül be a honvédség rendszerébe, azzal a határozatot az állományilletékes ­parancsnok köti meg, de mondjuk egy tiszttel már, mint az én esetemben, a honvéd ­vezérkar főnöke. Tehát minden állománycsoporthoz más munkáltatói jogkörök tartoznak.

Most egy elég speciális helyen, a mazar-el-sharifi katonai bázis egyik közösségi helyiségében készítjük ezt az interjút. Hogy került Ön ebbe a misszióba? Milyen indíttatásból vállalta el? Kalandvágy?

Ebbe a táborba azért jöttem vissza, mert voltam már egyszer Afganisztánban, 2010-ben, Pol-e-Kumriban a Tartományi Újjáépítési Csoportban (PRT) – azt a munkát úgy érzem, már ismertem és átláttam. A jogi területnek ezt a részét – ahonnan több, Afganisztán területén lévő szervet látunk el és még összetettebb, még komplexebb munka fordulhat itt elő – is ki szerettem volna próbálni.

 

Mesél arról, hogy itt Afganisztánban milyen konkrét jogi munkával találkozik? Magyarországról így ezt elég nehéz elképzelni.

Leggyakoribbak talán a fegyelmi eljárások – a katonai élet eléggé részletesen szabá­lyozott otthon is, de itt a misszióban még inkább. Ezeket a szabályokat szinte mindenki meg tudja szegni, akár akarva, akár akaratlanul. Egy ilyen fegyelmi eljárásnak bárki áldozatául eshet. Gyakran előforduló esetek még a káreljárások. Itt ugye mindegyik katonát a honvédség látja el egyenruhával, kvázi munkaruhával, fegyverrel, felszerelésekkel. Ezeknek az értéke eléggé nagy, így amikor egy polgári jogi kifejezéssel élve, az ember ezeket felelős őrzésbe veszi, onnantól kezdve vigyáznia is kell rájuk. Ha ezeket a misszió végén nem fogja tudni visszaszolgáltatni sértetlen, jó állapotban a honvédségnek, ­akkor ő ezért kártérítési felelősséggel tar­tozik. Azt, hogy a kártérítési felelőssége miként áll meg, hogy gondatlan, szándékos, vagy leltárfelelősség, attól is függ, hogy ­milyen beosztásban van, mert itt is vannak raktárosok, őnáluk még itt, a hadszíntéren is biztosítva van, hogy van raktáruk, köt velük a munkáltató leltárfelelősségi megállapodást, a kizárólagos kezelés feltételei bizto­sítva vannak részükre, de ha ennek ellenére mégis hiányt „termelnek” a honvédségnek, akkor ez ellen a honvédség fellép, és ezt a hiányt érvényesíteni fogja.

 

Beruházásokkal kapcsolatos szerződések? Előbb a PRT-t (újjáépítési csoport) említette, ott elég komoly, majdnem civil jellegű munkafolyamatok is vannak. Ezekben is részt kellett venni?

Igen, pontosan. Itt az jelenti a kihívást, hogy a honvédség a szabályokhoz ragaszkodva még itt a hadszíntéren is próbálja betartani, illetve betartatni azokat a magyar specifikumokat, amelyeket nem biztos, hogy itt a hadszíntéren is be lehet. Például, ha egy autójavíttatási szerződést akarunk kötni civil afgán vállalkozókkal, és mondjuk a közbeszerzési értékhatár alatt vagyunk, akkor is követelmény, hogy három céget megkeressünk a pályázati ajánlatunkkal. Honnan legyen nekünk egy ilyen zárt táboron belül ­információnk arról, hogy milyen cégeket keressünk meg? Ez már egy kihívás. Ezt túl­lépve megkeressük a pályázókat. Tovább szűkíti a kört, hogy azért Afganisztánban nem annyira jól beszélik még az angolt, nem annyira elterjedt, így nehéz olyat találni, ­akinek van vállalkozása, angolul is beszél és a pályázati kiírás feltételeinek megfelelve esetleg még a formai követelményeket is be tudja tartani. A következő kérdés, hogyan tud esetleg megvalósulni egy ilyen színpa­dias jelenet, hogy beérkeznek esetleg a pályázatok postán, de a pályázatok bontását hogy lehet itt, a hadszíntéren elképzelni? ­Érkezett Omartól, Jusziftól meg akárkitől egy ilyen pályázat, és akkor leülünk, illetve akár ők is bejöhetnek? Ez így sajnos nem működik. Úgy működik, hogy interneten megküldi mindenki az ajánlatát, az interneten beér­kezett ajánlatokat az erre kijelölt bizottság értékeli és az értékelés alapján értesítjük a nyertes pályázót szintén e-mailben. Amit lehet, próbálunk így megvalósítani.

 

Milyen tartalmi feltételei vannak egy ilyen szerződésnek? Nyilván magyar jog szerint kötik ezeket, de milyen részletezettséggel? Előfordulhat-e, hogy az afgán fél azt mondja, hogy ez neki túl bonyolult és egyszerűsíteni kell?

Nem, erre még nem volt példa. A szerződésekben természetesen le van szögezve, hogy a magyar jogot érvényesítjük, vita esetén a Fővárosi Törvényszéket kötjük ki, hogy ő az illetékes – először ezen én is mosolyogtam, de elrettentésnek talán jó. Példa még nem volt egyébként arra, hogy valaki megtámadott volna egy szerződést.

 

Más jogvita volt már szerződés alapján, mondjuk, ha a teljesítés nem volt meg­felelő?

Ha a teljesítés nem megfelelő, akkor álta­lában a szerződésekben felmondási feltételek vannak fel­sorolva. Én úgy szoktam megírni, hogy ezek nem kizárólagos feltételek, hanem kvázi bármilyen okkal felmondhatom a szerződést. Van benne felmondási idő ugyanúgy, legfeljebb kevesebb. Ilyenkor megint ki kell írnunk egy beszerzési eljárást, hogy például arra találjunk embert, hogy a jövőben ki szereljen nekünk.

 

A szerződések rendszere ugye attól mű­ködik, attól jó, hogy ki tud kényszeríteni olyan dolgokat valamilyen mechanizmussal, amit egyébként a másik fél nem akar.

Olyan kikényszerítési mechanizmus van, hogyha nem úgy teljesít, ahogy mi azt elvárjuk, akkor a felmondást megelőzően lehe­tősége van ezt pótolni. Vagy ha valaki azt ­vállalja, hogy havonta háromszáz dollárért üzemelteti az aggregátort és a karbantartási munkálatokat elvégzi, és ennek nem tesz úgymond százszázalékosan eleget, akkor öt–tíz–tizenöt százalékkal csökkenthetjük ezt az összeget.

 

És ezt nem szokták vitatni?

Erre még nem volt példa az én ismereteim szerint.

Akkor nem jogi, inkább becsületbeli megállapodások ezek.

Igen, nekik ez a pénz itt nagy összeg. Őnekik is jól felfogott érdekük az, hogy próbálják minél jobban elvégezni a munkát. Amíg itt van a nemzetközi haderő, addig ez jó be­vétel.

Háborús környezetben vagyunk. Önnek ­ezzel kapcsolatban volt-e már konkrét ­tapasztalata? Került már éles helyzetbe elsősorban mint katona, nem mint jogász? A feladatába tartozna ilyen is?

Nem kerültem még ilyen helyzetbe. Insallah.

 

Ha az interjút olvasva az ügyvéd ­kollégák közül valaki úgy döntene, hogy itthon túl kötött a praxisa, és a sereg kötelékében szeretné tovább folytatni a munkáját, érdekelné is egy ilyen misszióban való részvétel, kihívást szeretne, olyan feladatokat mint az Öné, ­akkor hova fordulhatna?

A honvédségnek vannak toborzóirodái, mindenképp ott érdemes kezdeni. Ehhez társul még egy egészségügyi és egy fizikai felmérés, ha ezeken megfelel, elvileg állományba vehetik.

És a család mit szól ehhez? Hobbik?

Van feleségem, szintén katona, humántiszt Kaposváron, az ő rendfokozata főhadnagy. Van két lányom, ők kisajátították maguknak a vezérezredesi rendfokozatot. Egyikük iskolás, most lesz hétéves, a kisebbik ovis. Próbálok minél több időt a kislá­nyaimmal tölteni, velük játszani. Szóval a család a hobbim.

Az interjú az Ügyvédvilág 2013. februári számban jelent meg.

---