11 magyar tudós a klímatudomány 10 üzenetét küldi a világnak
A nyilvánosság számára küldenek figyelmeztetést, egyben javasolnak lehetséges megoldásokat az éghajlatváltozás enyhítése, a Föld élhető jövője érdekében.
A világon a 2023-as év számított a legmelegebbnek, de hamarosan 2024 lehet az új rekordesztendő. A változásokat Magyarországon is tapasztalhatjuk, hiszen a mérések kezdete, 1901 óta az idei nyár volt a legmelegebb. A HungaroMet számításai szerint a nyári középhőmérséklet 2,7 Celsius-fokkal haladta meg az 1991–2020 közötti évek országos átlagát, és 23,5 Celsius-fokra emelkedett. Június 1,8, július 3,0, augusztus 3,4 Celsius-fokkal lépte túl az 1991–2020-as évek átlagát. Magyarországon a múlt század elejétől 2023-ig 1,53 Celsius-fokkal nőtt az átlaghőmérséklet, a Földé pedig 1,5 Celsius-fokkal szárnyalta túl az 1850–1900-as, iparosodás előttiét. (Lásd Hőhullámok ideje című cikkünket is!)
Eközben a világon aszályok, erdőtüzek, fokozódó hurrikánok, heves esőzések, villámárvizek és árvizek tették elviselhetetlenné az életet. Európában a szeptemberi Boris-ciklon hatását a nagy dunai árvíz révén Magyarországon is éreztük.
A világ tudósai már hosszú évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a globális felmelegedéshez, a klímaváltozáshoz emberi cselekedetek is hozzájárulnak, melyeken változtatni kell. Magyar szakemberek, gondolkodók is közéjük tartoznak, és nem győzik erre felhívni a figyelmet.
Az üzenet hivatkozási pontként is szolgálhat a jövőért felelősséget vállalók számára (Fotók: Pexels.com)
Legutóbb a 2020-ban alakult Green Policy Center szakmai műhely szervezett háttérbeszélgetés-sorozatot a témakörben Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora és Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató, a CEU professzora, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) alelnöke vezetésével. E beszélgetések alapján született meg A klímatudomány 10 üzenete – Az élhető jövőért című nyilatkozat, melyet 2024. szeptember 27-én hoztak nyilvánosságra. (A nyilatkozat teljes terjedelmében itt található!)
A kezdeményezés elindítóinak célja, hogy a nyilvánosság világos és egyértelmű tájékoztatást, üzenetet kapjon a tudomány képviselőitől a környezeti állapotokról, veszélyeiről, valamint a lehetséges megoldásokról, intézkedési lehetőségekről. A nyilatkozattal egyetértő és azt kézjegyével ellátó tíz aláíró rögzít néhány olyan alapvetést, amely később hivatkozási pontként is szolgálhat a jövőért felelősséget vállalók számára. (Akár a felelősséget át nem érzők meggyőzése érdekében is.)
Íme a nyilatkozat aláírói (akiknek rövid portréja itt olvasható):
Bartholy Judit meteorológus, az ELTE egyetemi tanára, az MTA doktora, a földrajztudományok kandidátusa; Felsmann Balázs közgazdász, az MTA köztestületének tagja; Gelencsér András vegyészmérnök, a Pannon Egyetem rektora, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja; Haszpra László meteorológus, az ELTE, a Pannon Egyetem, a MATE egyetemi tanára, az MTA doktora; Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Corvinus Egyetem docense; Lakatos Mónika meteorológus, a HungaroMet éghajlati szakértője, az MTA köztestületének tagja; Mádlné Szőnyi Judit hidrogeológus, az ELTE egyetemi tanára, az MTA doktora; Pintér László agrárökológus, a CEU professzora; Sulyok Katalin jogász, biológus, az ELTE tanársegédje; Szathmáry Eörs Széchenyi-díjas evolúcióbiológus, az ELTE egyetemi tanára, az MTA rendes tagja; Ürge-Vorsatz Diána fizikus, a CEU professzora, az IPCC alelnöke.
Az éghajlatváltozásra adott eddigi válaszok még nem hoztak kellő változásokat
„Mi, a magyar klímatudományban és a kapcsolódó területeken tevékenykedő szakemberek, korunk hatalmas és egyre nagyobb problémát jelentő környezeti kihívásainak tudatában, felelősséget érezve a jelen és jövő generációk élhető létfeltételeinek biztosítására, látva, hogy az éghajlatváltozásra adott eddigi globális és hazai válaszok, habár mutatnak részeredményeket, összességében nem eredményeznek kellő változásokat, azzal a céllal, hogy elősegítsük a szükséges pozitív változások felgyorsítását, illetve elindítását, és, hogy tudásunkat és hitelességünket felhasználva hozzájáruljunk az érdemi társadalmi párbeszéd elindulásához, illetve magasabb cselekvési szintre emeléséhez, a klímaváltozással kapcsolatos kutatási eredmények alapján az alábbiakra szeretnénk felhívni a figyelmet a klímaváltozás hatásaival, illetve a problémák kezelési lehetőségeivel kapcsolatban.”
Így szól a bevezető, majd a kiáltvány 10 pontban foglalja össze a legfőbb üzeneteket. Íme a legfontosabb részletek, melyek motiválhatják az olvasót, hogy a teljes szöveget is elolvassák, és javasolják másoknak is.
1. Szembe kell nézni a problémákkal
„Az emberi civilizáció alapja a Föld bioszférájának működése és a Föld által biztosított véges erőforrások léte, amelybe beletartozik az éghajlati rendszer most veszélybe került stabilitása is. A bioszféra pusztításáért, az erőforrások kimerítéséért, és a már most érzékelhető és egyre súlyosabbá váló éghajlati változásokért elsősorban az emberi tevékenység a felelős, amely minden korábbinál nagyobb léptéket ölt, és mértéke folyamatosan növekszik.”
2. Az éghajlatváltozás negatív hatásai már most érzékelhetők és súlyosbodni fognak
„Becslések szerint 2050-re az emberiség egyharmadának jelenleg otthont adó területek »élhetetlenné« válhatnak az éghajlatváltozás hatásai miatt, de a Föld valamennyi régióját érintik a negatív változások.”
3. Alkalmazkodás vagy kibocsátás-csökkentés helyett alkalmazkodás ÉS kibocsátás-csökkentés most azonnal
„Nem lehet bármekkora mértékű felmelegedéshez alkalmazkodni, az egyén, illetve a társadalom alkalmazkodóképességének korlátai vannak… A környezet pusztítását, az erőforrások felélését, az energiafelhasználást és az üvegházhatású gázok kibocsátását rövidtávú, érdemi intézkedésekkel csökkenteni kell, és el kell érni, hogy azok koncentrációja ne növekedjen tovább (klímasemlegesség), ugyanis azok a légkörben felhalmozódnak, egyes fajtáik évszázadokig is megmaradnak, folyamatosan kifejtve felmelegítő hatásukat.”
4. A legtöbbet a legtehetősebbek tehetik
„A világ országai és régiói között, valamint országokon, régiókon belül is óriási egyenlőtlenségek vannak e tekintetben is. De ha hazánkra tekintünk, a magyarok szegényebb felének környezeti lábnyoma kevesebb, mint fele a világátlagnak, a legtehetősebb egy százaléké viszont annak sokszorosa. Ráadásul a jobb anyagi helyzetben levőknek – legyenek azok országok, gazdasági szereplők vagy egyének – több lehetőségük van a cselekvésre.”
5. A különböző cselekvéseknek egymást erősíteniük kell
„Fontos, hogy a klímaváltozás mérséklése, illetve a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás ne újabb környezeti problémák előidézésével történjen meg, különben a klímaválság megoldása során csak más területeken idézünk elő nagyobb bajt; például az ökológiai válság súlyosbodását, a természeti erőforrások kimerítését, vagy az élelmiszertermelés ellehetetlenülését.”
6. Természeti stabilitás nélkül nincs jövőnk
„Ha nem őrizzük meg aktívan, és nem növeljük a természetes ökoszisztémákkal borított területeinket, sokkal nehezebb lesz a kibocsátások jelentős csökkentése és bolygónk élhetőségének fenntartása.”
7. Értékeljük a környezeti erőforrásainkat!
„Olyan szabályokra van szükség, amelyek a termelés és a fogyasztás minden vonatkozásában átláthatóvá és számszerűsíthetővé teszik az energia- és anyagigényt, és az ezek termelésével, használatával és a keletkező hulladék kezelésével kapcsolatos környezeti terhelést és az ebből fakadó költségeket.”
8. Jóllétet a jólét helyett
„A környezeti problémáink okait a globális gazdaság működésben kell keresni, így megoldásokat is annak rendszerszintű átalakításában fogunk találni… Meg kell haladnunk az önmagáért való gazdasági növekedésre épülő szemléletünket. A gazdaság valódi célja az kell legyen, hogy biztosítsa a »jó életet« mindenki számára Földünk természetes megújulóképességén belül.
9. A kibocsátáscsökkentés lehetetlen szolidaritás nélkül
„A klímaválság kezelése során fontos, hogy ne idézzünk elő további társadalmi problémákat, illetve ne súlyosbítsuk a már fennálló egyenlőtlenségeket.”
10. A közös cselekvés hajtóerővé változtathatja a klímaszorongást
„Mind az éghajlatváltozás tagadása vagy kisebbítése, mind a felelőtlenül fenyegető és tehetetlenséget sugalmazó üzenetek reményvesztettséget, visszavonulást, tétlenséget okoznak. Minden embernek van módja tenni egy élhetőbb jövőért, hiszen mindenki számos társadalmi szerepében befolyásolja a jövőt; fogyasztóként, választópolgárként, példaképként, befektetőként, munkájában vagy bármilyen egyéb közösségben, másokra is ható tevékenységén keresztül. A megoldásban való sokrétű részesedésünk felismerése a klímaszorongást pozitív, közös cselekvéssé változtathatja.”