A bizalmatlanság hálójában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Jogászok, közgazdászok, a politika, a társadalom iránt érdeklők számára egyaránt izgalmas lehet A bizalmatlanság hálójában – A magyar beteg című továbbgondolkodásra késztető tanulmánykötet, mely egy kutatás és egy konferenciasorozat alapján született, s látlelet a mai magyar viszonyokról, a kiútkeresés igényével.


Az elmúlt bő évtizedben, de különösen az elmúlt években mind többekben fogalma­zódott meg ­Magyarországon, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. A többség először a magánéletében, majd munkahelyén, aztán kisebb közösségi, szakmai életében ­figyelt fel erre, majd ezek az élmények társultak mások érzéseivel, a társadalom jó ­részének közérzetével. A gazdasági, társa­dalmi, politikai, jogi ­ellentmondások rendszerszintű problémává tere­bélyesedtek. E ­viszonyok közepette született meg a ­TÁRKI Társadalomkutatási Intézet kutatása
2009-ben, A gazdasági felemelkedés tár­sadalmi-kulturális feltételei címmel, amely rávilágított arra, hogy a magyar társadalom érték- és normazavaros állapotban van, ­kevéssé kezdeményező, nemigen fogadja el a piacgazdaság okozta egyenlőtlenségeket, felemásan viszonyul a korrupcióhoz, bizalmatlan az intézményekkel és az egyes ember nem bízik meg a másikban. A kutatók vizsgálatuk tárgyává tették a magyar társadalom értékrendjét, és azt is elemezték, hogyan gátolja a gazdasági növekedést a magyar társadalom nagymértékű ­biza­lomhiánya.

 

A csapda

„A társadalmi bizalom alacsony szintje a gazdaságszabályozás és más közpoli­tikai beavatkozások iránti igényt erősíti, a szabályozás magas szintje pedig a maga részéről megnehezíti a bizalom kialakulását. Ezt a helyzetet technikai ér­telemben többszörös egyensúlynak, normatív hangsúllyal azonban akár csapdának is nevezhetjük.”

Részlet Cserne Péter: Társadalmi normák, jog, közpolitika című tanulmányából. A szerző jogász, közgazdász, a brit Hull Egyetem jogi karának oktatója, kutatási területe a jog és a politikaelmélet, a jog gazdasági elemzése.

A megállapításokból is kiolvasható elszo­morító helyzet, Felcsuti Péter közgazdásszal az élen, arra késztetett néhány szakembert, hogy célul tűzze ki: minél több emberrel megismertesse a kutatás eredményeit, következtetéseit, és minél több szakértő be­vonásával megoldást keressen a gondokra. Ezért is született meg egy egyetemeken ­zajló műhelykonferencia-sorozat, melynek egyik állomásaként 2011 őszén Debrecenben előadásokon és kerekasztal-beszélge­téseken találkoztak jogászok, közgazdászok és elemezték a rossz irányba forduló magyarországi folyamatokat. A szakértők helyzetleírásukat, elemzésüket, kiútkeresési ­elképzelésüket tanulmányok formájába is ­öntötték. E fontos összegzéseket szerkesztette most kötetbe Muraközy László, a Debreceni Egyetem közgazdaságtan tanszékének oktatója. A bizalmatlanság hálójában – A magyar beteg című, Corvina Kiadó által meg­jelentetett könyvben három jogász és három közgazdász munkája szerepel, akik nemcsak a közin­tézményeket, a demokratikus állam jogrendszerét ál­lították vizsgálódásuk középpontjába, hanem a társadalom főbb szereplőinek magatartását és motivációit is elemezték. Vállalatirányítók, vállal­kozók, államot irányító politikusok, jogalkotók, az államot „üzemeltető” bürokrácia, az államapparátus mind-mind részesei azoknak a folyamatoknak, amelyek összefüg­géseit kutatni, értelmezni, megérteni szükséges a továbblépés érdekében és remé­nyében – összegezhető tömören közös álláspontjuk. Munkájukban különös figyelmet kapott az állampolgár ­viszonya saját ­államához, a jogrendszerhez, s az a béní­tóan ható bizalmatlanság, amely átszövi az emberek mindennapi viszonyát a közin­téz­mé­nyek­hez, egymáshoz, s jellemzi az ­üzleti világot is.

Fékek és ellensúlyok

„Az alkotmányos fékek és ellensúlyok a bizalmatlanságot megtestesítő, a zsarnoki hatalom elkerülésére szolgáló in­tézményi megoldások. Az alkotmányos működés ugyanakkor az intézmények működtetőinek jóhiszemű kooperációját igényli, és végső soron a polgárok ­bizalmát feltételezi Ha csak a fékek működnek, akkor az állam működésképtelenné válik. Ha a fékek nem működnek, autoriter rezsim épülhet ki.”

Részlet Tóth Gábor Attila: Bizalom és bizonytalanság egyensúlya az alkotmányos struktúrában című tanulmányából. A szerző alkotmányjogász, a Debreceni Egyetem docense, a Rajk László Szakkollégium oktatója. Alkotmányelméleti és összehasonlító alkotmányjogi témákban folytat kutatásokat.

A kutatás megállapításai, gondolatai sok szempontból referenciává váltak, és bár a kelleténél lassabban, de átszivárogtak az ­értelmiségi közbeszédbe: politológusok, szociológusok, újságírók hivatkoznak rá – fo­galmazott Felcsuti Péter, a vizsgálati eredmények továbbgondolója, aki 2012 novemberében, a könyv megjelenése alkalmából rendezett beszélgetésen a szerzők többsé­gének jelenlétében mutatta be a tanulmánykötetet Budapesten, a Rózsavölgyi Szalonban. Felcsuti úgy látja, a bizalmat­lanság lassítja, és egyben drágítja a gazda­sági fejlődést, gyengíti a civil szférát, és formálissá teszi a demokráciát. A társadalom bizalma minimális a közintézményekben, amelyeknek éppen az lenne a feladatuk, hogy működésükkel mintát adjanak a demokrácia működéséből.

*

A kötetben Cserne Péter jogász tanulmányában a jogelméleti és a joggazdaságtani megfontolásokat kapcsolja össze. A jog­rendszerek és a növekedés kapcsolata egy­értelmű, a tulajdon, a szerződések biztonsága, a szabályozás rendszere szüksé­gessé ­teszi az intézményeket – fogalmazza meg. Foglalkozik a jog és a társadalmi normák közötti összefüggésekkel, és érdekes felvetése a közpolitika jelentősége „a jogon túl”, vagyis amikor olyan szabályozást választanak, amely nem függ a jogkövetési készségtől (például fekvőrendőr haszná­lata a sebes­ségkorlátozáshoz stb.)

Fleck Zoltán jogász a magyar jogállami ke­reteket elemezve arra keresi a választ, mi ­lehetett a bizalomvesztés oka, és mi lehet ebből a kiút. Úgy gondolja, csak a demok­ratikus és jogállami intézmények képesek biztosítani azokat a társadalmi feltételeket, amelyek elősegítik a hatékonyságot, ­garantálják a szabályok legitimitását.

Muraközy László közgazdász történelmi ­távlatokba helyezi a mai korszakot, hiszen a közép-kelet-európai térség felzárkózási szándéka a nyugat-európai berendezke­déshez, életminőséghez évszázados törekvés. Magyarországon bő két évtizeddel a rendszerváltozás után a lemaradás, a hanyatlás jelei mutatkoznak, s a kutató ennek okait keresi a formális (állam, jogrendszer), és informális (szokások, hagyományok, kulturális háttér) intézményrendszer hálójában. A kibontakozást a spontán és tudatos intézményrombolás helyett az intézményépítésben látja, a stabil és kiszámítható ­törvényekben, az azokat betartó és betar­tató, átlátható államban, a hiteles, szabálykövető elitben, melyhez – teszi hozzá – hosszú távú szemlélet is szükséges lenne a közgondolkodásban.

Tóth Gábor Attila alkotmányjogász ta­nulmányában azt elemzi, miként írhatók le és elemezhetők a modern alkotmányjogi ­jelenségek a bizalom és bizalmatlanság fogalompár segítségével. A dolgozat aktua­litását egyben az is adja, hogy a politikai és jogi intézmények iránti bizalom éppen ­akkor süllyedt a mélypontra, amikor pedig az alaptörvény és a hozzá kapcsolódó tör­vények elfogadásával új intézményi struk­túra jött létre a magyar jogrendszerben. A romló gazdasági környezetben ráadásul újabb bizalmatlansági faktor jelent meg: a magyar állam kiszámíthatóságában és a magyar jogbiztonságban rendült meg a bizalma megannyi külföldi és hazai gazdasági szereplőnek.

Chikán Attila közgazdász a vállalatot ál­lítja tanulmánya középpontjába, és azt ­járja körül, hogy az üzleti szféra kulcssze­replői miként tudják érvényesíteni érdekeiket, vagyis hogyan tudnak egyszerre elő­állítani profitot és fogyasztói elégedett­séget. Olyan környezetben, amelyben a versenyképességre jelentős hatással van az intézményrendszer és a gazdaságpolitika, továbbá befolyásolják a társadalmi normák. A tudós megállapítása szerint Magyarországon a versenyképességet ma akadályozza a bizalomhiány, márpedig egy bizalomhiányos gazdaság helyből drágábban működik, s versenyhátrányt jelent a bizalom magasabb szintjén lévő más nemzetgazdasá­gokkal szemben. Az egyetemi tanár, volt gazdasági miniszter támpontokat ad, mit kellene tenni a bizalom növeléséhez kormányzati politikában, az üzleti életben, az egyén és a gazdaság kapcsolatrendszerében. Egyben felhívja a figyelmet: „hozzá kellene kezdeni a változtatás folyamatához, mert különben hosszú távon igen nagy bajba kerülünk”.

Győrffy Dóra közgazdász azt vizsgálja, mi ­lehetett az oka annak, hogy Magyarország egy évtized alatt a közép-európai régió egyik mintaországából sereghajtóvá vált. Megállapítása szerint ebben az országot ­jellemző bizalmatlanság nagy szerepet játszik. Márpedig ilyen környezetben az együttműködés maximum törekvés és semmi­képpen nem kényszer. Az általános bizalmat és ezzel a kiszámíthatóságot szolgálják a társadalom intézményei, vagyis írott és ­íratlan szabályai. Ha nincs jó kormányzás, vagyis ha az állam működését átszövi a korrupció, a törvény előtt vannak egyenlőbbek, a közszolgáltatások az egyenlőtlen­ségek növekedéséhez járulnak hozzá, akkor e bizalom nem erősödhet, az intézmények nem tudják betölteni szerepüket, vagyis hogy összehangolják a társadalom tagjainak cselekvését.

*

A könyvbemutató moderátora a Rózsa­völgyi Szalonban feltette a jelenlévő szerzőknek a kérdést: vajon mi lehet az oka, hogy a TÁRKI-kutatás, a megrendezett műhelykonferenciák, viták, ellenére a magyar politikusok ingerküszöbét még nem lépte át ez a téma?

Tóth István György kutatásvezető szerint háromféle politikus van: az egyik csoport tagjai a bizalmatlanság jelenséget problémának élik meg, elismerik, hogy az országra ráférne egy bizonyosfajta modernizáció és levonják a következtetéseket. A másik csoport a helyzetet egyfajta piaci résnek éli meg, ennek megfelelően kell viselkedni, mert így tudunk sikereket elérni – vallják –, de nem feltétlenül akarnak változtatni. A harmadik pedig egyáltalán nem foglal­kozik általános, nagy ívű gondolatokkal.

Bizalomhiány

„Ma Magyarországon a társadalom valamennyi szintjén, valamennyi releváns kapcsolatrendszerben a versenyképes­séget jelentősen akadályozó bizalom­hiány van.”

Részlet Chikán Attila: Bizalom és verseny­képesség című tanulmányából. A szerző közgazdász, a Világgazdaságtan Intézet versenyké­pesség-kutató Központjának igazgatója, a Rajk László Szakkollégium elnöke.

Fleck Zoltán szerint a politikusoknak ér­dekükben áll fenntartani a jelenlegi hely­zetet, mert a hatalomgyakorlás szempont­jából rövid távon így a kényelmesebb. Egy ­bizalommal teli társadalomban ugyanis ­folyamatosan konszenzusokat kell kötni, ­érvelni, tárgyalni, vitatkozni kell. A mai politikusok többsége nem ismeri fel, hogy egy bizalom övezte társadalom irányítása hosszabb távon sokkal könnyebb és jobban megéri.

Győrffy Dóra úgy véli, pénzügyi válság ­idején a bizalomra alapuló döntéshozatal ­luxusnak tűnik: ilyen időszakokban a dön­téseket szinte azonnal kell meghozni. A po­litikusok úgy gondolják, a tűzoltáshoz az erő alkalmazása sokkal hasznosabb, mint más módszer. A bizalomra épülő eljárásokban a döntések érintettjeitől kikérik mások véleményét, az egyet nem értőket is partnernek tekintik, anélkül, hogy ­kizárnák a közös­ségből. Úgy tűnik, mintha a válságkezelés lenne az akadálya a bizalom kialakításának, de erőalapú politizálással hosszú távú el­kép­ze­lé­seket nagyon nehéz megvalósítani – erősítette meg Fleck Zoltán szavait.

Az ördögi kör

„Ott, ahol bíznak az intézményekben, és a szabálykövetés természetes, a si­kerhez a közvélekedésben a tudás és a szorgalom vezet. Ha a siker képzetéhez a korrupció és a szabályszegés kötődik, és »mások is így csinálják« alapon az egyén belső korlátok nélkül lép túl a ­szabályokon, megerősödik az ördögi kör a kiterjedt szabálykerülés, az általános bizonytalanság és a rövid távú gondol­kodás között.”

Részlet Győrffy Dóra: Bizalmatlanság és gazdaságpolitika. Hajlamok és ellenszerek című tanulmányából. A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem habi­litált egyetemi docense, kutatási terü­lete a gazdaságpolitika.

Tóth Gábor Attila úgy látja, hogy 2010 előtt az alkotmányos intézményrendszer nem ­töltötte be feladatát, és a politikai ellenségeskedés odáig fajult, hogy már szinte nem lehetett törvényeket alkotni. A magyar társadalomban az a nézet vált uralkodóvá, hogy szükség van egy hatékony kormányra, amely úrrá lesz ezen a bénultságon, s akkor lesz igazán működőképes, ha nem béklyózzák meg az alkotmány kétharmados szabályai, nem akadályozzák meg az alkotmányos fékek. Erre hibás reakció lett a válasz, és napjainkban a másik végletet látjuk: ­fékek nélkül működik az alkotmányos intézményrendszer, és a bizalmatlanság semmivel sem ke­vesebb, mint volt korában. Fék is, gáz is kell a jól ­működő intézményrendszerhez, ezt kellene felismernie a politikusoknak – tette hozzá az alkotmányjogász.

Muraközy László azt hangsúlyozza, hogy az elmúlt tíz–tizenkét évben egyre inkább a hitre épülő, ösztönökre, érzelmekre ható ­politizálás folyik. A hit ­pedig keveredik a ­bizalommal. A bizalmatlanságot pedig a ­félelem szüli, és egyre inkább ebbe az ­irányba visz a politikai élet, minden oldalon. Az egész intézményrendszer válságban van – véli, személyelvű a politizálás, mely külső és belső ellenségképre épít. Nemcsak erre a magyar kormányzatra, de a mostanira ­különösen jellemző, hogy összekeverednek a szerepek: a piac államosítása folyik, ­il­letve az állam nem engedi szorításából a ­piacot. Márpedig a versenyszektorban az ­állam csak rossz tulajdonos lehet. Még súlyosabb, hogy az állam ­piacosítása folyik, ­ráadásul bizonyos érdekcsoportoknak már nem egyszerűen foglya. „A karizmatikus vezérelvűség több ezer éve létezik. Ha a vezér nem ad a híveinek, megfoszthatják a ka­rizmájától, magyarul, ha nincs zsákmány, gond lesz a végén.” Márpedig ebben a közegben a politikusnak nem érdeke, hogy bizalmatlanságról, bizalomról beszéljen, gondolkodjon.

A jogállam kultúra

„A jogállam szociológiai értelme, hogy túltekint az intézményeken, az állami (formális) joghoz képest a nem állami (informális) normákat, attitűdöket, hiteket és gyakorlatokat, az államhoz, ha­talomhoz fűződő viszonyulásokat is számba veszi. Ebben az értelemben a jogállam nem intézményrendszer, hanem kultúra.”

Részlet Fleck Zoltán: Bizalom és közintézmények című tanulmányából. A szerző jogász, szociológus, egyetemi tanár. Rendszeresen vesz részt hazai és nem­zetközi kutatásokban, kutatási területe többek között a jogalkalmazó intézmények működése.

A kutatók bizalma mindenesetre töretlen. Legalábbis abban, hogy együttgondolkodásuk, és talán ez a kötet is hozzájárulhat ahhoz, hogy felvetett kérdéseikről tár­sadalmi vita bontakozzon ki, s annak hatása elérjen a politikusokhoz, a jogalkotókhoz, a jogalkalmazókhoz, az üzleti élet fősze­replőihez, az intézményrendszerek működtetőihez, használóihoz. Ha pedig így lesz, már abban is bízhatnak, hogy nem fog so­káig vergődni a társadalom a bizalmatlanság hálójában.

Az állami gondoskodás igénye

„A rendszerváltás megrázkódtatásai, a valódi piaci verseny körülményei sokakat szembefordítottak az új rendszerrel. Tovább élt, fennmaradt, öröklődött az állami gondoskodás igénye, a mélyre­ható paternalizmus. És ez visszahatott magára az új gazdasági és politikai ­rendszerre, másképpen, mint a sorstársaknál, ahol sokkal nyomorúságosabbak voltak a szocializmus évtizedei.”

Részlet Muraközy László: A hanyatlás anatómiája című tanulmányából. A szerző közgazdász, a Debreceni Egyetem közgazdaságtan tanszékének egyetemi ok­tatója. Kutatási területe a gazdaságpolitika, a szocialista gazdaságok története, a rendszerváltás utáni magyar és térségbeli országok gazdaságának története.

A cikk az Ügyvédvilág 2013. februári számában jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 22.

Bécs egyre közelebb

Legalábbis vasúton, hiszen két és fél óra alatt lehet eljutni Budapestről az osztrák fővárosba egy magántársasággal, hamarosan naponta négyszer is.