A-ha: Meglepő dokumentumfilm a sztárzenekarról


Már a magyar mozik is vetítik azt a 2021-ben készült őszinte alkotást, mely a világhírű norvég zenekar gondoktól sem mentes történetét meséli el.

Nem bírták már egymást elviselni, ezért útjaik a kilencvenes években egy időre szétváltak – vallják be a zenészek: Pål Waaktaar gitáros, Magne Furuholmen billentyűs és Morten Harket énekes, az A-ha – A film (A-ha – The Movie) című dokumentumfilmben. A 2021-es, tanulságokkal teli új alkotás hamar eljutott a magyar mozikba. Akik szerették, szeretik az együttest, azok is sok újdonságot tudhatnak meg tagjairól, de azok számára is érdekes, akik érdeklődnek a popiparról, annak hátteréről, és arról, hogy a tehetség mellett még mire van szükség a hírnévhez.

A-ha – Pål Waaktaar gitáros, Magne Furuholmen billentyűs

Pål Waaktaar gitáros, Magne Furuholmen billentyűs (Fotók: Pannonia Entertainment)

Pål és Magne szinte együtt nőttek fel Oslóban. Amatőrként zenélgettek, de már akkor arról álmodoztak, hogy világhírű popcsapat tagjai lesznek. Hamar rájöttek, hogy ehhez Londonon át vezet az út. Először 1981-ben, húszévesen kezdtek megismerkedni a várossal, pezsgő zenei kultúrájával, feszes életritmusával, mely nagyban különbözött a norvégtól. Ekkor még csalódottan költöztek vissza a szülőkhöz, de 1983-ban, már kiegészülve Mortennel, a több oktávot is könnyedén és tisztán kiéneklő énekessel, újra felkerekedtek az angol világvárosba. Próbáltak, komponáltak, kapcsolatokat kerestek – és olykor éheztek. Nehéz ismertségre szert tenni, norvégként pedig még nehezebb befutni. Érezték, hogy van egy jó szerzeményük a kezükben, ám a sikernek sok összetevője van.

A-ha – Morten Harket énekes

Morten Harket énekes

A Thomas Robsahm és Aslaug Holm rendezre film viszonylag hosszan ábrázolja e kezdeti időszakot, melyek talán fontosabbak is voltak, mint a későbbi évtizedek sikeres és kevésbé átütő periódusai turnékkal, lemezkészítéssel. Londonban csak úgy futhatsz be, ha van egy lemezkiadód, és van producered. Nagy nehezen meglett mindkettő, és rögzítették a stúdióban ezt a bizonyos első dalt. Take on Me lett a címe, amely egy korábbi kompozíciójuk átdolgozása volt. Norvégiában sikert aratott 1984-ben, de az angolszáz elismerés még váratott magára.

A-ha – A fiatal hármas

A sikeres trió

A kiadó és a producer javaslatára szerződtették Steve Barron filmrendezőt, aki korábban már készített klipeket, többek között Madonna, Rod Stewart, Michael Jackson dalaira. Barron formabontó videoklipet gyártott, melyben az animáció keveredett a valódi felvételekkel. A történet szerint egy képregényt lapozgató lányt behúz a grafika, s a zenész főszereplők mellett immáron a lány is főhőssé válik. 1985 a Music Television (MTV) fénykora, melynek videóit sok tízmilliónyian nézik, és egy-egy jó klip az egekbe emelhet egy számot. Különösen, ha az érdekes, izgalmas, világszínvonalú, pláne, ha még a szerzemény és az előadás is egyedi hangvételű, jó hangszerelésű, dallamos, játékos. Mindez szerencsésen együtt állt, így a norvég fiúk berobbantak, meghódítva az angol és az amerikai sikerlistákat. A popvilág az A-ha nevétől lett hangos, s a fiúk máris elérték céljukat: egy csapásra világhírűek lettek. (A Take on Me a popműfaj ikonikus darabja lett, még ma is áradozik róla a szakma, így Ed Sheeran és James Blunt is. A YouTube-on a videoklipet e sorok írásakor már egymilliárd 355 millió 607 ezren látták!)

Szerették az emberek az első nagylemezüket (Hunting High and Low), és rajongtak koncertjeikért. 1986-ban, ausztráliai nyitánnyal kezdték meg világkörüli turnéjukat. A film alkotói remek felvételeket találtak már e korszakból is, és szerencsére a későbbi időszakokból is. Koncertrészleteket láthatunk, s a csaknem másfél órás mű erőssége, hogy a stúdiókban, a munkával töltött hosszú órákról is maradtak fenn mozgóképek. Megszólalnak családtagok és alkotótársak: feleségek és producerek. A legfontosabbak azonban a zenészek vallomásai, ahogy ők visszaemlékeznek a múltra.

A-ha – Hárman, stúdióban

Stúdióban

Őszintén mesélik el, mi okozott feszültséget közöttük, miért gondolták úgy, hogy jobb, ha egy időre elválnak útjaik. Jó néhány A-ha-albumot és -koncertturnét követően Magne például hazatért Norvégiába, és a festészetnek élt, melyben úgy érezte, korlátok nélkül tudja kifejezni magát. A zenekarban hiába írt sok szerzeményt, szerinte Pål erőszakossága miatt háttérbe szorult. Az énekes Morten is úgy gondolta, jobb, ha inkább szólólemezeket ad ki. Több mosolyszünet, majd újra találkozás követték egymást, és újabb albumok is születtek, mígnem 2009-ben döntöttek úgy, hogy végleg befejezik a közös munkát. De előtte még egy világkörüli búcsúturnéra indultak (Ending On A High Note címmel). Ennek egyik állomása volt Budapest, 2010 júliusában. Harminc évük legsikeresebb popdalait, balladáit játszották el, melyek közül többnek a részlete felcsendül a dokumentumfilmben is: The Living Daylights (az 1987-es Halálos rémületben – című James Bond-darab főcímdala), Stay on These Roads, The Sun Always Shines On TV, Cry Wolf, Manhattan Skyline, Summer Moved On, Take on Me.

A-ha – Zenekari fotózás

Fotózáson

A búcsú azonban mégsem volt végső búcsú. Öt évvel később, 2015-ben ismét összeálltak az MTV felkérésre, egy unplugged koncertre, néhány év múlva pedig szimfonikus zenekarral léptek fel. Bármennyire is nem kedvelik egymást a hatvanéves kor körül járó „fúk”, a zene összetartja őket. Ezt ki is mondják ebben az árnyoldalakat is bemutató dokumentumfilmben.

Az egészestés alkotás Magyarországon először a CineFest programjában pergett 2021 szeptemberében, Miskolcon. Budapesten október 14-étől, országos moziforgalmazásban október 21-étől látható a Pannonia Entertainment forgalmazásában.

Az A-ha – A film előzetese itt látható.

A-ha – A zenekar ma

Az A-ha ma


Kapcsolódó cikkek

2021. november 12.

Élőben a Met és a Bolsoj előadásai

Valós időben láthatjuk New Yorkból és Moszkvából a világszínvonalú opera- és balettprodukciókat az Uránia Nemzeti Filmszínházban.