A hamisítás jelene


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A világ legtöbb országában ma már nem vitatott, hogy a hamisítás bűncselekmény, és ezért ennek szabályai sok ország büntető törvénykönyvében fellelhetőek. Az importjuk azonban nemzetközi szinten büntetőjogi értelemben még nem szabályozott, annak ellenére, hogy a hamis áruk nagy többsége import áruból származik.


Kemendy Viktória
1983-ban született, Budapesten. Az érettségi után az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán kezdte el felsőfokú tanulmányait, de Japánban, császári ösztöndíjasként folytatta az egyetemet, és ott is szerzett diplomát 2008-ban, illetve 2010-ben. Először a Nagoya University Jogi Karán végzett, és szerzett BA fokozatot, majd ugyanitt felvételt nyert a Nagoya University, Japán Graduate School of International Development felsőoktatási intézménybe, és másoddiplomaként mesteri fokozatot szerzett a Nemzetközi Fejlesztésen belül, a „Jog és Közigazgatás Főszakirány”-ból, valamint a Gazdasági Fejlesztési Politikák és Menedzsment, Társadalmi és Kulturális Változás, Békeépítés mellékszakirányokból. Több nyelven beszél anyanyelvi szinten (angol, japán, német), de a francia nyelvterületen is otthonosan mozog. Hobbija a sport és a zene: 9 évig teniszezett, 6 évig zongorázott, 4 évig fagottozott, de a kamarazenével is évekig foglalkozott.

A hamisítás olyan globális probléma, amely az elmúlt évtizedekben csillagászati magaslatokba szökött. Az IACC szerint (Hamisítás Elleni Nemzetközi Koalíció /International Anti-Counterfeiting Coalition) 1982-ben a hamisításnak köszönhető pénzügyi kiesés 5,5 milliárd USD volt. Most a hamisítás okozta globális károkat 500–600 milliárd USD-ra becsülik, attól függően, hogy melyik szervezet adataira támaszkodunk. Amennyiben az IACC adatait vesszük, a kiesés a 21. században 600 milliárd USD, ez megegyezik 150 gazdaság éves GDP-jével.

Bár a számok magukért beszélnek, a hamisítási jelenség természetéből fakadóan nehéz megbízható, hivatalos és teljes körű adatokhoz hozzájutni a nemzetközi szervezetektől, amelyek teljes körűen lefedik a hamisítási ipart. Ezek a szervezetek: a Nemzetközi Védjegy Szervezet (International Trademark Association/ INTA), a Világ Vám Szervezet (World Customs Organization/WCO), az IACC vagy akár a Gazdasági Együttműködésért és Fejlesztésért nevű szervezet (Organization for Economic Cooperation and Development/OECD). Ez arra enged következtetni, hogy a valóság sokkal rosszabb, mint amire a hozzáférhető adatok indikálnak.

A hamisításon belül a védjegyek témaköre nagyon fontos, mivel az Európai Unióba való belépésünkkor elkapott hamis termékek közül 2002-ben azok 80%-a sértett védjegyeket, míg a szerzői jogok mindössze 6%-ukban sérültek.

Ugyanakkor a hamisításnak nem kizárólag gazdasági következményei vannak. Általában olyan dolgok szoktak elhangozni, hogy a fejlett országok jogos bevételtől esnek el a szellemi tulajdonjogok megsértésének következményeként. Vannak társadalmi következmények is, főleg a fejlődő, de a fejlett országokban is, és ezekről sem szabad megfeledkeznünk. Mivel a hamisítás mindig illegális tevékenység, és a termékek gyártása általában eldugott, rejtett helyeken zajlik, ahol a hivatalos ellenőrző szervek nem találnak rájuk, így nem kell megfelelniük semmilyen biztonsági vagy minőségi előírásoknak, az ilyen szervezetek dolgozói számára a munkavállalói jogok gyakorlatilag nem léteznek. A hamisítás hat a fejlett és fejlődő országokra egyaránt. Az INTA adatai szerint a hamisítást néha transznacionális bűntényként tartják számon, és ennek nehéz a feltérképezése, hiszen sok esetben, több országban követik el: az előkészítő munkálatok jelentős része máshol megy végbe, és sokszor kapcsolódik a több országban fellépő szervezett bűnözői csoportokhoz is.

Ezen okok miatt hatékonyabban járunk el, ha a nemzetközi megoldási kísérleteket vesszük számba, hogy ne csak a szellemi tulajdonjogokkal bírók számára legyenek biztosítva a jogorvoslati lehetőségek. Jelenleg is folyamatban van egy multinacionális gazdasági egyezmény, amely a hamisításprobléma megoldásainak jogi forradalmasítása lenne. Ennek a neve: Hamisítás Elleni Kereskedelmi Egyezmény (Anti-Counterfeiting Trade Agreement/ACTA).

Kemendy Viktória fő profilja éppen a hamisítással kapcsolatos kérdések elemzése. Még csak 28 éves, de olyan aktív és kalandos életút áll mögötte, amit az idősebbek is megirigyelhetnek. Több nyelven beszél anyanyelvi szinten, köztük japánul is. Ez persze nem csoda az ő esetében, hiszen pár hónapja tért vissza Japánból, ahol majdnem 10 évet töltött.

 

Miért lenne szükség egy ilyen Hamisítás Elleni Kereskedelmi Egyezményre?

Kemendy Viktória: Hogy megértsük a javasolt Hamisítás Elleni Kereskedelmi Egyezmény (Anti-Counterfeiting Trade Agreement/ ACTA) szükségességét, és hogy milyen területekre terjed ki, meg kell vizsgálnunk a hamisításra vonatkozó jelenlegi nemzetközi jogi szabályozást.

A WTO Uruguayban tartott tanácskozásainak eredményeképpen született meg a TRIPS (Trade Related Aspects of Intellectual Property) egyezmény, amely a szellemi tulajdonjogok Kereskedelemmel kapcsolatos aspektusaival foglalkozik. A jelenlegi 153 tagország számára ezt az egyezményt tekintik a mérvadó minimum standardnak a szellemi tulajdonjogok védelmével kapcsolatban. Amióta a nemzetközi jog a szellemi tulajdonjogok védelmével foglalkozik, a TRIPS a maga nemében egyedülálló egyezmény, amely a szellemi tulajdonjogok hat területére terjed ki. Bár a TRIPS minimum standardot határoz meg, újabban a nemzetközi tudósok megkérdőjelezik, hogy mit is jelent pontosan a szellemi tulajdonjogoknak a „megfelelő” szintű védelme. Az EU-s legiszláció tekintetében az 1383/2003-as Direktíva és a 2004/49/EC Rendeletek foglalkoznak a hamisítás elleni küzdelemmel. S bár fontos megemlíteni, hogy ezek a TRIPS Egyezménynél alaposabban kidolgozott és informatívabb megközelítései a problémának, mivel ezek az EU-ra vonatkoznak, így érvényességük földrajzilag 27 országra korlátozódik. Ezáltal a hamisítás elleni globális küzdelemben szükségesek, de nem elégségesek.

A Hamisítási Nyomozó Iroda (Counterfeiting Intelligence Bureau/CIB) és a Nemzetközi Gazdasági Kamara (International Chamber of Commerce/ ICC) szerint a TRIPS Egyezmény létrejöttekor a hamisítások globálisan a világgazdaság 5%-ára nőttek az 1990-as 3%-ról.

Már 1998-ban az ICC becslése szerint a kiesés a világ GDP-jének 5–7%-ára nőtt. Ennek tudatában egyértelmű, hogy hamisító ipar a vártnál gyorsabban fejlődött.

Manapság a fogyasztók a hamis áruk körében majdnem akkora kínálatot találhatnak, mint az eredeti áruknál. A luxuscikkek hamisításának ideje már lejárt. A hamisító ipar fókusza eltolódott a használati tárgyakra, úgymint az elektromos berendezések, a gépjárműalkatrészek, a gyógyszerek és akár az orvosi műszerek irányába is. Bár a TRIPS egyezmény lehetősséget biztosit a hamisítók büntetőjogi felelőségre vonására, a tagországok többsége nem alkalmaz ilyeneket. A tagországok nagy része csupán polgárjogi intézkedésekről gondoskodott, és bár a hamisítók sok esetben, bizonyítottan hozhatók kapcsolatba a szervezett bűnözéssel, nem kezelik őket bűnözőkként.

Az ACTA, a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Egyezmény viszont még nem valóság. Mit lehet erről a leendő egyezményről pontosan tudni?

Kemendy Viktória: Az ACTA tárgyalásokat kezdetük, 2007 óta titokban folytatják, s bár hivatalosan még nem került elfogadásra, mégsem lehet ma már figyelmen kívül hagyni az egyezmény megkötésére irányuló indítványt.

Ha titkosak ezek a tárgyalások, akkor honnan juthatunk információhoz ezzel kapcsolatban?

Kemendy Viktória: A hozzáférhető adatok többnyire részleges sajtónyilatkozatokból és kiszivárogtatott dokumentumokból állnak.

Ki vesznek részt az ACTA tárgyalásain?

Kemendy Viktória: Körülbelül 39 állam vesz részt a tárgyalásokban, az EU-s tagállamokat külön számolva.

Mit lehet tudni ezekről a titkosnak nevezhető tárgyalásokról?

Kemendy Viktória: A hozzáférhető információkból egyértelműen kiderül, hogy a megkötendő egyezmény bizonyos mértékben aggodalomra adhat okot, hiszen az állampolgárok személyiségi jogait is érintheti majd. Egyrészről az ACTA kilátásba helyezné a hamisítás és kalózkodás bűncselekménnyé való minősítését. Másrészről egy új fogalmat (nemzetközi együttműködés) vezetne be a kereskedelmi egyezmények területén. Ez a felelős szervek közötti információ és hamisítás elleni küzdelemben szerzett tapasztalatainak cseréjén alapulna.

Az ismert információk alapján egyértelmű, hogy a hamisítás globális jelenség, éppen ezért a jogi szabályozásnál minél szélesebb körű nemzetközi keretmegállapodás lenne kívánatos, amely lehetőséget nyújtana arra, hogy a jelenség olyan jellemzőire is reagáljon, mint annak társadalmi hatása, egészségügyi és biztonsági kockázatok és végül, de nem utolsósorban, annak gazdasági jelentősége.

Az életrajzi adataiból kiderül, hogy a nagoyai egyetemen kutatta ezt az érdekes területet. Hogyan került a nagoyai egyetemre?

Kemendy Viktória: Még 2002-ben megpályáztam a japán kormány külföldi diákok számára fenntartott ösztöndíját.

Tudott japánul, amikor elhatározta, hogy kint szerez diplomát?

Kemendy Viktória: Úgy érkeztem meg Japánba, hogy egy szót sem tudtam a szigetország nyelvén. Így felsőfokú tanulmányokat elkezdeni lehetetlen, ezért természetesen részt kellett vennem egy felkészítő nyelvi kurzuson. Sőt! Ez olyannyira kötelező volt, hogy az elnyert ösztöndíj tulajdonképpen először csak erre az első évre vonatkozott. Ahhoz, hogy kint végezhessem el az alapképzést, majd a mesteri szakot is, három felvételin kellett részt vennem, és három ösztöndíjat kellett szereznem.

Az első évben, 2003-ban MEXT ösztöndíjasként (a Kulturális Sport Tudományos és Technológiai Minisztérium Ösztöndíja) kellett elsajátítanom a japánt olyan szinten, ahogyan azt a japán érettségin megkövetelik, hiszen japánul kellett felvételiznem kint az egyetemre, és az elvárt szint nem különbözött a japán diákokétól. Ez azt jelentette, hogy egy éven át alig aludtam, és azon kívül, hogy a japán írásjeleket magoltam, semmi másra nem jutott időm. Persze sokszor kiborultam, és én magam sem hittem el, hogy egy év alatt eljuthatok arra szintre, amely lehetővé teszi, hogy felsőfokú tanulmányokat folytathassak Japánban, de végül is sikerült. Miután felvételiztem a japán jogi karra, a sikeres felvételim az ösztöndíjam meghosszabbításával járt automatikusan. Majd újabb felvételi következett a mester szakra. Ez további két évet jelentett, és újabb ösztöndíj-meghosszabbítást.

Milyen volt Japánban az első néhány hónap? Nem érezte úgy, hogy feladja?

Kemendy Viktória: Nagyon nehéz volt az elején, de sohasem éreztem úgy, hogy feladom. Bár korábban mindig is mély tisztelettel és nyitottsággal közeledtem a japán kultúrához, az első pár hónapban mégis azzal szembesültem, hogy a mindennapi életükkel kapcsolatban szinte semmit sem tudok.

Az első évben a Tokyo University of Foreign Studies tanárai arra specializálódtak, hogyan lehet közvetítő nyelv nélkül a nulláról a japán nyelvi szintet egy legalább átlagos japán 18 éves szintjére felhozni. Már az első oktatási napon szintekre osztották a 64 nemzetközi diákot, akik kb. 30 országból érkeztek, és még nem tanultak előtte japánul ugyanúgy, ahogy én sem. Az első két napon megtanultuk a hiragana és katakana alapírásjeleket (kb. 2 × 48db), s ezután kezdődött a nyelvtan, a kínai írásjelek, a kanjik tanítása. Egy év alatt 1800 írásjelet kellett elsajátítanunk. Ma már nem is nagyon emlékszem, hogyan működött a rendszer, de működött. Tanáraink segítségével, akiktől a második trimesztertől fogva már szakirányú tárgyakat is tanultunk, esetemben japán történelmet, napi gazdasági és politikai eseményeket, megbeszéltük egyenként, hogy ki mit is szeretne tanulni, így tanáraink segítségével és természetesen nagyobb ismeretére alapozva, felvételiztünk a célegyetemre.

Mivel én a nemzetközi jog iránt érdeklődtem, Utsumi Sensei, a történelemtanárunk a Nagoya Egyetemet javasolta számomra.

Nem akart Tokióban maradni?

Kemendy Viktória: Nem, és nem is bántam meg. A Nagoya University a hét császári egyetem egyike Japánban. Ez azt jelenti, hogy nagy tiszteletnek örvend, és az itt diplomázó diákok jó munkahelyre kerülnek. Ide felvételiztem tehát, és itt nyertem felvételt a jogi karra. Bár az egyetemen a 20 000 diákból kb. 1200 külföldi volt, a tanszékemen mégis én voltam az első olyan, aki nem ázsiai diákként végezte el az alapszakot. (Japánban ez négy év.)

Elég volt az ösztöndíj a kinti megélhetésre, vagy tudott mellette máshol dolgozni?

Kemendy Viktória: Az egyetemi tanulmányaim mellett tanítottam. Más munkát nem nagyon végezhettem, mivel az ösztöndíj korlátozott lehetőségeket biztosított. Már az első szemeszterem sikeres befejeztével tanítani kezdtem.

Mit tud Japánban tanítani egy magyar egyetemista?

Kemendy Viktória: Nyelveket: angolt, németet és magyart.

Magyart? Kik akarnak Japánban magyarul tanulni?

Kemendy Viktória: Az öregek, illetve azok az üzletemberek, akik a Suzuki, a DENSO, illetve más japán cégek révén magyar kapcsolatokkal rendelkeznek. 76 éves tanítványaim is voltak, akiktől én is sokat tanultam Japánnal és a japán kultúrával, nyelvvel kapcsolatban.

Más munkákban is részt vettem: önkéntesként dolgoztam a 2005-ben megrendezett Globális EXPO-n, ahol Magyarország sajnos nem volt jelen hivatalosan, pavilonnal, de általam mégis volt egy kis magyar szín ezen a fontos eseményen. Előadást tartottam a magyar ünnepek és fesztiválok témakörében.

Önkéntes szervezőként sokszor részt vettem az egyetem nemzetközi diákok által szervezett eseményein.

Amikor a jogon megszerezte az alapdiplomáját, akkor milyen tervei voltak? Nem gondolt arra, hogy már Magyarországon szeretné hasznosítani a kint megszerzett tudását?

Kemendy Viktória: Mindenképpen maradni akartam. Már az első diplomám megszerzése előtt úgy éreztem, hogy nem elég a tudásom, és később is szeretném megtartani a jogi irányt, de már más megközelítésben gondolkodtam. Így jelentkeztem az egyetemen belül a Nemzetközi Fejlesztés Karra (Graduate School of International Development). Ez Japánban az első ilyen szakirányú képzést nyújtó létesítmény. Jog és Közigazgatás főszakirányra jelentkeztem, és ide vettek fel, majd a főszakirányom mellett, még három mellékszakirányból szereztem diplomát: Gazdasági Fejlesztési Politikák és Menedzsment, Társadalmi és Kulturális Változás, Békeépítés témakörökben, ahogy később megtudtam, a kar történetében elsőként. Ezt nagyban köszönhetem professzoromnak Yamagata Hideónak, aki nem korlátozott a felvehető tárgyaimban, hanem inkább még bátorított is.

Miért éppen a hamisítás témakörén belül mélyedt el.

Kemendy Viktória: A mesterdiplomám témájaként mindenképpen olyan dologgal szerettem volna foglalkozni, amely a globális világszemléletet tükrözi. Ahol a nemzetközi fejlesztés egyetemen tanult komplexitása a valóságban is megjelenik, és ez érezhetően kihat a téma alakulására, ahol a fejlett és fejlődő országok vezetése, a nemzetközi szervezetek együttműködése elengedhetetlen.

Most, hogy itthon van, szeretné folytatni ezt a kutatást a hazai viszonyok vonatkozásában is?

Kemendy Viktória: Mindenképpen. Az egész világot érintő probléma Magyarországot sem kerüli el, és áthatja az emberek hétköznapjait.

 

 

Egy korábbi felmérés kimutatta, hogy mi magyarok, nagyon sokan vásárolunk hamis terméket. Többünket érint ez itthon, mint az EU más tagállamaiban. Többnyire a ruha-, az illatszer-, a gyógyszer- és az élelmiszervásárlásnál csapnak be minket, de gyakran sértjük a jogvédett tartalmakat, az illegális letöltések során. A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület tájékoztató füzetei jogtudatosabb vásárlásra intenek, de úgy tűnik, hogy a jogalkotó sem tétlen, hiszen március 1-jétől, a szabálysértési törvény módosulásával szigorúbban szankcionálják nemcsak a gyógyszerhamisítókat, hanem azokat, akik az orvosi rendelvényre kiadható szerekből nagyobb mennyiséget tartanak maguknál. A szankció a magasabb pénzbírság mellett az elkobzás is.

Ezekkel az intézkedésekkel akarják megakadályozni, hogy a bizonytalan eredetű és összetételű gyógyszerek a forgalomba kerüljenek.

A szabálysértési kódex módosítása csak az első lépés, mert várható a büntető jogszabályok súlyosítása is a közeljövőben.

Mint láttuk a riportból az EU sem tétlen. Pár hónappal ezelőtt, Brüsszelben, kiadtak egy közleményt a szellemi tulajdonjogokat érintő korábbi irányelv alkalmazásáról. Ennek hátterében az áll, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértésének puszta nagyságrendje és pénzügyi értéke is riasztó. Oka az, hogy az Internet eddig nem látott mértékben növelte a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértésének lehetőségeit. Az irányelv megalkotásakor még nem tartották szem előtt ezt a problémát.

A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértése kiterjedt gazdasági károkat okoz. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat sértő termékek jelentős része valóban veszélyezteti a fogyasztók egészségét és biztonságát. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megfelelő védelme ezért alapvető az innováció és a kultúra ösztönzéséhez a versenyalapú, gazdasági jólétet eredményező, tudásalapú gazdaságban.

Dr. Kiss Anna


Kapcsolódó cikkek

2022. június 24.

Hormonok és gének bűvöletében

Egészséges életünk megőrzéséhez, eléréséhez tudatos életvitelre van szükségünk – állítják két nyári könyvújdonság szerzői.

2022. június 17.

Musicalek nyara

A Baradlayak, Levi Strauss és Chicago gyilkos lányai is dalra fakadnak.