A kis magyar snassz és a neociki vizuális kisenciklopédiája

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szalai András behatárolhatatlan új könyve épített környezetünk vizuális bakugrásait tárja elénk.

Igencsak figyelemfelkeltő a ház falába illesztett sárga Trabant-oldal cégér a karosszéria-lakatos műhely házfalán. Bárdolatlan, nyers, harsány snassz parazitának hat.

A harsány snassz (Az első öt fotó a kötetből való)

E kép egyike annak a 850-nek, mely Szalai András most megjelent Kis magyar snassz és neociki című könyvében lelhető fel. A művészettörténész, egyetemi tanár hosszú évtizedek óta értő szemmel figyeli környezet- és köztérkultúránkat: fejcsóválva szemlél homlokzatokat, portálokról, építészeti stíluskatyvaszokat, kényszermegoldásokat, apróbb-nagyobb esztétikai gikszereket, bakikat, ízlésficamokat, vizuális bakugrásokat. Három évtized gyűjteménye e kötet, mellyel egyszerre figyelmeztet és tart görbe tükröt elénk. Olyan világban nőttünk fel, és olyan világban élünk, melyben mindez körbevett és körbevesz minket a magyaros mentalitás és a buhera következményeiként. A fényképek mellett a szerzőtől alapos elemzéseket, megjegyzéseket, kommentárokat, magyarázatokat, minitanulmányokat kapunk arról, vajon mi miért, hogyan és milyen megfontolásból születhetett.

A western és az eastern megkapó találkozása egy palócföldi házkapun

Egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak azok a vendéglátóipari bódék, üzletbejáratok, fagyizók, sörözők, melyek fagyi-sör-kóla grafikái, táblái, ponyvái még ma is körülvesznek bennünket, vagy az az építészeti stíluszavar, mely utcáinkat jellemzi a legkisebb falutól egészen, a Rózsadombig. Csúcsívek és nyeregtetők, kontyolt tornácos házak, kamu „after-reneszánsz” megoldások, puffasztott manzárdtetők, felemás diadalívek és sajátos tetőkinövések. A palócföldi bejárati lengőajtó gyöngyszem: formája a westernkocsmákat idézi, a ráfestett tulipánok, a felső részen a női lábszár és a férficsizma pedig maga az eastern.

Szocreál kreálmány egy italbolt homlokzatáról: betonvasból, lemezből, vascsődarabokból

A snassz hiányból sarjad, és buherálással keletkezik, a neociki pedig a cikivel szakítani akaró, és azt meghaladni kívánó egyfajta hozzáállás, melyben már rengeteg a kivagyiság, az önhitt magamutogatás vágya is. Így fogalmazott könyvbemutatóján a szerző a Kieselbach Galériában, 2021. május 19-én. A kötetében fellelhető képek mind a közelmúltunk jelenig kiható állapotairól, viszonyairól szólnak – tette hozzá. A fotók, illetve az azokon látható épített környezetünk mind-mind az önkifejezésről, a kifejezésvágyról, a szépnek az áhításáról szólnak, s bennük egyszerre tükröződik a leszorított léthelyzet és a felszabadultság öröme.

Szalai András művét képeket kommentáló breviáriumnak nevezte, nem tudományos rendszerezésnek. Olyan könyvnek, amelyhez empatikusan kell viszonyulnunk. Már csak azért is, mert látlelete a szocializmus időszakának is, ahol az emberek számára fontos volt a túlélés képessége, az otthonteremtés vágya, az alkotás illúziója, a hiány talaján termett leleményesség és a bumfordi kreativitás. Melyhez társult „a kényszerű megalkuvás, a minőség iránti közömbösség és a tulajdon határait feloldó, az erkölcsi kereteket lazító »szerzés« általánossá váló attitűdje.”

A napsárga hullámlemezes szögvasvázú előtető eltakarja az üzletecske feliratát, de a nagy ho-ho-ho-horgász rajza azért csak sejteti, mit kapni odabenn

Sokaknak személyes alapélménye ez a korszak, s Kieselbach Tamás életét vizuális élményét is meghatározták a szocializmus évtizedei – hallhattuk a művészettörténész-műkereskedőtől. Nem véletlenül volt a könyvpremier a galériájában, hiszen Kieselbach Tamás támogatásával jelenhetett meg a mű, az SBS Kft. gondozásában.

Majd’ kidől e geometria-apoteózis a könyv lapjairól – a rettenetes teljesség kifejeződése a geometria nyelvén

 A kiadvány támogatója azt is hozzáfűzte, hogy olvasása közben hasonlót érzett, mint másfél évtizeddel korábban Fábry Sándor Dizájn center című köteténél. Abban is minden tanulságával együtt villant fel a múlt: a snassz és a buhera, mely kényszerűségből alakult ki az 1945 utáni Magyarországon.

A bemutatón a könyvet méltató – és a kötethez előszót is író – Fábry Sándor fontosnak tartotta megemlíteni: a szerzőt magánál szakszerűbbnek, pontosabbnak, felkészültebbnek, és nem kevésbé humorosnak tartja. Mint fogalmazott, „ő a moll, én a dúr”.

Weiler Péter: Rauschenberg megvitatása a biennbáléról hazavezető úton (1964)

A galéria azért is volt méltó otthona a könyvbemutatónak, mert annak tiszteletére állította ki Weiler Péter 19 pop-art festményét. A 47 éves képzőművész félévvel ezelőtt ismerkedett meg a kötet kéziratával és fényképeivel, s ezek ihlették meg, hogy a maga stílusában, saját gyerek- és ifjúkori emlékeit is felidézve emlékezzen meg a Kádár-korszakról.

Weiler Péter: Fény – Lugosi Lugó fotója alapján

Tárlata ugyan csupán néhány napig volt nyitva, de a Kieselbach Galéria webolalán láthatók, sőt meg is vásárolhatók alkotásai.

Szalai András könyve a neociki.hu oldalon rendelhető meg, ahol megnézhetjük a szerző videoajánlóját is.

---