Az Alelnök és Oscarja

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Oscar-szobort nyert az Alelnök, de főhőse, Dick Cheney egyetlen díjat sem érdemelne a fair politizálás Oscar-gáláján.

A legjobb smink és haj (Makeup and Hairstyling) kategóriában nyert az Alelnök (Vice) című alkotás a 2019. február 24-i Oscar-gálán. Igaz, a produkciót nyolc kategóriában is jelölték, de a főszereplő Christian Bale-nek az év eleji díjesőben meg kellett elégednie a Golden Globe-bal, valamint a hollywoodi moziszínészek elismerésével. Ahol különben Amy Adams játékát is jutalmazták legjobb női epizodistaként.

A díjaktól függetlenül jó film az Alelnök, nagyon jó.

Mi történik a Fehér Házban, kik irányítják valójában az Egyesült Államokat, és miként keverik a kártyákat a hatalom csúcsán? Talán több fogalmunk lesz erről, ha megnézzük Adam McKay forgatókönyvíró-rendező vitákat is kiváltó játékfilmjét.  Még akkor is, ha a téma iránt érdeklődők már átrágták magukat a Kártyavár (House of Cards) sorozatának hat évadának több mint nyolcvan epizódján, és nem győztek eleget szörnyülködni a Kevin Spacey és Robin Wright alakította elnök-alelnök házaspár ármánykodásain a hatalom bűvkörében.

Az Alelnök című filmben meghatározó szerepet játszanak a jogászok, még ha csak percekre tűnnek is fel a vásznon. Ugyanis ők vértezik fel a főhőst azokkal a jogi ismeretekkel, amelyek felbátorítják: felülírhat minden játékszabályt, és szabad kezet adhat magának a „játék” irányításában. E játék pedig maga a nagypolitika, a világ egyik leghatalmasabb országának vezetése, gazdaságának, hadiiparának, adózásának, titkosszolgálatának működtetése, befolyásolása. Fékek kiiktatásával, egyensúlyok felbillentésével. A főhős pedig a politika színpadán maga az Egyesült Államok alelnöke, aki felhatalmazva érzi magát, hogy rá ne legyen érvényes országa alkotmánya. A jogászok tudják úgy értelmezni, csűrni-csavarni a törvényeket, sőt magát a több mint kétszáz éves, kőbe vésett amerikai alkotmányt, hogy azokon a politikus szemrebbenés nélkül átléphessen.

Ez a politikus nem más, mint a zárkózott és rejtelmes Richard Bruce (Dick) Cheney, aki ifjabb George W. Bush alelnökeként akkora informális hatalomra tett szert, amelyre korábban egyetlen alelnök sem volt képes. Sőt, képes volt teljesen átformálni e korábban hangsúlytalan posztot.

Eddig azonban hosszú út vezetett, hiszen ekkor már éppen 60 éves volt.

Még a hetvenes évek elején ágyazódott be pályakezdő republikánusként a washingtoni kormány- adminisztrációba a Nixon-érában, Donald Rumsfeld pártfogásával. A pártfogó Gerald Ford elnöksége idején (1974. augusztus – 1977. január) már védelmi miniszter, az ifjú titán pedig kabinetfőnök.  Öt cikluson át képviselte Wyoming államot a kongresszusban, majd id. George W. Bush elnöksége idején, 1989 és 1993 között védelmi miniszter lett.  Clinton demokrata-érájában egy energiavállalat elnökeként húzódott vissza a magángazdaságba, majd 2000-ben már ifjabb George W. Bush kampányának aktív szereplőjévé vált. Bush elnökké választása után 2001. januárjától ő lett az Egyesült Államok 46. alelnöke, s maradt is az 2009-ig.

 Róla szól tehát Adam McKay forgatókönyvíró-rendező több mint kétórás alkotása, mely egyszerre szatirikus és drámai, dokumentumfilmszerű jelenetekkel átszőtt játékfilm. Stílusa, formai barvúrsorozata, látásmódja, iróniája elüt az átlagfilmekétől. Ennek jegyeit már tapasztalhattuk A nagy dobás (The Big Short) című filmjében – melyről itt írtunk korábban: – de igazán itt van elemében. Idősíkokban ugrálása, dokumentarista elemekkel fűszerezett mesélési módszere, stílusa fergeteges. (A történet négyötödéig például azt sem tudjuk, valójában ki a narrátor.)

Christian Bale egyszerűen briliánsnak nevezte a forgatókönyvet, mely „Adam módjára haláli vicces is volt.” Az általa megformált Cheneyt pedig mind a forgatókönyv, mind a valóság alapján így jellemezte: „Ennek az embernek hihetetlen volt a befolyása, ő az az ember, akinek igazi vonzereje, hatalma volt. Játékát pedig így indokolta: „Mondtam Adamnak, szükségem van arra, hogy pozitív szemszögből álljak a karakterhez, mert a történet kiszámíthatatlan, az embereket meg kell lepje és vonzania kell, függetlenül attól, hogy a politikai spektrum mely oldalán állnak.”

 Adam McKay így indokolta, miért választotta főhősének éppen az egykori alelnököt: „Ez az időszak hatalmas fejezete volt az amerikai történelemnek, melyet, úgy érzem, filmen kellően soha nem vizsgáltak, elemeztek. E korszak annak a puzzle-nak az élő darabja, miként érkeztünk meg a jelenlegi történelmi pillanathoz, amelyben a politikai konszenzust hirdetéseken, manipuláción és félrevezető tájékoztatáson keresztül érik el. Ennek a középpontjában pedig egykoron Dick Cheney állt.”

McKay színészválasztása mesteri. A valódi politikus külsejéhez szó szerint felhizlalt Chritian Bale-re rá sem lehet ismerni. A vásznon szinte a megszólalásig hasonlít a színész az igazi Cheneyre, melyhez a maszkmesterek kitartó, fél éves munkájára is szükség volt. Ez ért Oscar-díjat Greg Cannom, Kate Biscoe és Patricia Dehaney számára. A külső mellett Bale remek színészi játékára is szükség volt, akinek el kellett felejteni korábbi filmes karaktereit (a Batmantől A nagy dobás befektetésialap-kezelőjéig).

 Amy Adams élethűen játssza az ambiciózus feleséget, aki házasságuk hajnalán kirángatja léhűtő életet élő férjét az egyre mélyebb gödörből, majd a háttérből szinte végig irányítja, löki felfelé karrierje nem hétköznapi állomásain. „Az elején ez egy szép történet egy férfiről, aki rádöbben a saját hatalmára férjként, apaként és a karrierjében. Aztán egyszer csak elkezded látni e hatalom hatásait, és mint néző, sokkolnak a következmények. Ez igazán megrendített engem… Oly sok döntésnek, amit meghozunk életünk egy adott pillanatában, messze ható következményei vannak; azt hiszem, ez az, amit a film megmutat nekünk” – fogalmazza a színésznő.

 Steve Carell Donald Rumsfeldként tűnik fel – A nagy dobás után ismét komoly, nem a korábban megszokott bugyuta, vígjátéki szerepben – Sam Rockwell pedig valóban olyan a vásznon, mintha a léha ifjabb Busht látnánk.

A nézőt nem árt figyelmeztetni, mielőtt megnézi az alkotást. Még véletlenül se gondolja azt egy óra elteltével, amikor a vásznon hirtelen megjelenik a stáblista, hogy valóban befejeződött a film. Az elmesélésben csupán egy fejezet zárult le a főhős életében. És még akkor se gondolja, hogy valóban véget ért a film, amikor bő két óra elteltével, hosszú perceket követően lepörgött a teljes stáblista. Mert egy percre hirtelen visszatérünk a mű egyik fontos jelenetéhez, és az alkotó egyszerre ad fricskát magának és leendő kritikusainak, hogy még inkább továbbgondoljuk munkáját, célját, üzenetét.

Az Alelnök már látható a magyar mozikban, a Fórum Hungary forgalmazásában.

A film előzetese itt tekintető meg.

---