Az első ember

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Izgalmas, látványos, érzelemdús, Oscar-várományos hollywoodi film készült az első Holdra lépő ember történetéről.

„Csodálatos élmény volt eljátszani, hogy felmegyek a Holdra, de köszi, itt megállok, ennyi épp elég volt” – fogalmazott Ryan Gosling, aki Az első ember (First Man) című alkotásban Neil Armstrongot formálja meg, aki a világon elsőként tehette a lábát a Földet kísérő égitest felszínére.

Az Oscar-díjas színész úgy emlékszik vissza gyerekkorára, hogy amint megtudta, a Hold létezik, már az is kiderült számára, hogy 1969. július 20-án járt rajta először egy amerikai ember, akit úgy hívtak, Neil Armstrong. Vagyis e név összeforrt a Holdéval, bár az űrhajósról nem sokat tudott. Egészen addig, míg el nem vállalta e produkció főszerepét. Akkor azonban azonnal elolvasta James Hansennek az űrhajós életéről szóló könyvét, majd megismerkedett Armstrong húgával, és fiaival is. Sokat beszélgetett velük, s az íróval is, aki hosszú interjúk alapján 2005-ben készíthette el kötetét, miután korábban két éven át hiába győzködte az egykori űrhajóst.

 Gosling igyekezett technikailag is felkészülni a szerepre. Pilótaképzésen vett részt, alaposan tanulmányozta a Gemini és az Apollo űrhajók irányítópultjait, megjegyezte, melyik kapcsoló mire való. Még azt is megtanulta, hogyan kell a szemével pásztázni a kijelzőket, ha fel akar mérni egy szituációt. „Sohasem gondoltam volna, hogy az űrrepülés ennyire veszélyes. A törékeny űrkapszulák egyet jelentettek a klausztrofóbiával, és mai mércével rettentő primitív volt az általuk használt technológia” – jött rá a színész.

Ezzel korábban már a forgatókönyvíró, a Spotlight című film megírásáért Oscar-díjat kapott Josh Singer is tisztában volt: „Az összes szerkezet, amivel a NASA előállt, komoly problémákkal volt terhelt: az X-15 hiperszonikus kísérleti repülőgép lényegében rakétameghajtású koporsó volt, a Gemini VIII űrhajót kész csődtömegnek lehet nevezni, nem beszélve a Holdra szálló modulról, amiből hősünk végül kiugrott.” Ezért is értékelte nagyra Armstrongot, akinek rengeteg nehézséget kellett leküzdenie, dacolva az életveszéllyel, míg történelmi küldetését végrehajtotta.

Damien Chazelle, a hatszoros Oscar-győztes Kaliforniai álom (La La Land) díjnyertes rendezője, a három aranyszobrot begyűjtött Whiplash alkotója úgy gondolta, ezt az erőfeszítést egy bensőséges történetben kell megismertetnie velünk, ráadásul Armstrong nézőpontjából.

(Fotó: UIP–Duna Film)

Így egyszerre ábrázol egy küzdelmekkel teli belső utat és egy valóságos utazást. E nézőpont szerint pedig nagyon is helye van a magánéleti elemeknek – véli a rendező –, emiatt is kapott fontos szerepet az űrhajós aggódó felesége, Janet (akit az Emmy-díjas Claire Foy alakít). „Az űrhajósfeleségek a történelem hátsó udvarában töltötték be nagyon fontos szerepüket. Mostanáig senki nem foglalkozott azzal, milyen volt az életük” – említi a színésznő.

„A sztorinak a Hold és a konyhai mosogató között kellett ívet leírnia, azaz a végtelen űr ijesztő nagyszerűségét a hétköznapok banalitása ellenpontozza – magyarázza a rendező. – Eldöntöttem, hogy realista stílusban dolgozunk, észrevétlen, közeli szemlélőként leszünk jelen az űrkabinban és az Armstrong család legbensőségesebb pillanatainál is. Azt reméltem, ezzel a módszerrel érzékeltethető mindaz az öröm, bánat, nyereség és veszteség, ami a világtörténelem egyik legfontosabb küldetéséhez kapcsolódott.”

(Fotó: UIP–Duna Film)

Chazelle alkalmanként már-már dokumentarista stílusjegyeket alkalmaz, és az csak természetes, hogy az 1961-től 1969-ig terjedő időszakot, melyet a film átível, korhű belső terekkel, jelmezekkel, ruha- és hajviseletekkel mutatja be, a technikai eszközökről nem is szólva. Az űrhajósokkal együtt szinte mi is ott fekszünk kilövés után a kapszulában, együtt rázkódunk velük, és halljuk azokat a recsegő-ropogó, kattogó, süvítő zajokat, amelyek útjuk elejét végigkísérik.

Profi küldetésmozit látunk, melyben főszerep jut a megtörtént események érzelmekkel teli felidézésének, remek színészi játékkal. A filmben Gosling legalább annyit mereng, tipródik, mint beszél, mégis elhiteti velünk az örökös veszélyben élő berepülőpilóta, majd űrhajós töprengéseit, a felkészülési időszak gyötrelmeit.

Az amerikai és a világtörténelem jeles eseményét és az ahhoz vezető kemény, olykor fájdalmas utat a valóság hű megjelenítésével ismerhetjük meg. Ezt erősíthetik meg Neil Armstorng fiának, Ricknek szavai is: „Voltaképpen átlagember volt – teszi hozzá Armstrong nagyobbik fia, Rick. – Azok, akik csak a híradóból ismerik, talán nem is tudják, milyen remek volt a humora. Barátai körében egészen más ember volt, mint amit a nagyközönség előtt mutatott magából. Remélem, a filmből mindez kiderül.”

Az Oscar-várományos alkotás Magyarországon 2018. október derekától a UIP–Duna Film forgalmazásában látható a filmszínházakban, a Cinemy City Arénában IMAX 2D változatban is.

---