Csontváry géniusza

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Páratlanul izgalmas kiállítást láthatunk egy öntörvényű magyar művész képeiből, akinek életében egyetlenegy tárlata sem volt olyan sikeres Párizstól Budapestig, mint amilyen vélhetően ez lesz a budai Várban.

Állunk a kiállítás utolsó termében, szemben a „Magányos cédrus”-sal, és próbáljuk befogadni a hatalmas képet. Ha még nem láttuk a pécsi állandó Csontváry-tárlaton, akkor eddig talán csak könyvek lapjain találkozhattunk vele, esetleg egy otthon, egy iroda falán, bekeretezett poszter-másolaton. Ha láttuk az eredeti festményt, ha nem, lenyűgöző. Szemünk befogja, lelkünk befogadja a csaknem két méter magas, két és fél méter széles alkotást. Tudjuk, hogy egy libanoni fennsíkon álló, hatezer éves fát ábrázol a festő, mégis könnyen kiolvasható a cédrus magányából az allegória, a művész magányossága, szomorúsága. Különösen, ha ismerjük a magának való, zárkózott, sértődött ember életútját. A teremben mellette áll a mű testvérpárja, az ugyancsak 1907-ben, az alkotó utolsó művészi korszakában, 54 éves korában festett „Zarándoklás a cédrusokhoz” című, két méterszer kétméteres másik mesterműve. Felemelő, hogy a festményeket akár néhány centiméternyi közelségről is tanulmányozhatjuk, látva a vásznon az ecsetvonásokat, a különböző színeket és hatásait, az olajfesték apró domborulatait.

Csontváry: Magányos cédrus és Zarándoklás a cédrusokhoz című képei (Fotók: Falus Tamás)

De így vagyunk valamennyi képpel a tárlat tizenhét termében, a budai Várban, a volt Honvéd Főparancsnokság négyemeletes, tornyos, neoreneszánsz, megújult épületében. A magányos cédrus – Csontváry géniusza címmel december végéig látogatható életműkiállítás a Várgondnokság Közhasznú Nonprofit Kft. rendezésében látható, Gulyás Gábor kurátor alapos munkájával. A művek jó része a pécsi Janus Pannonius Múzeumból költözött Budapestre. Mivel az ott kiállított képek többsége a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, így elég volt egyetlen műtárgykölcsönzési megállapodás, hogy a festmények fél esztendőre a Várba költözzenek. De érkeztek képek a miskolci Herman Ottó Múzeumból, a szolnoki Damjanich János Múzeumból, a pozsonyi Nemzeti Galériából, a Losonci Galériából, a debreceni Déri Múzeumból és a Budapesti Történeti Múzeumból is, valamint kiegészültek magángyűjteményekben megbújó művekkel is. Ritka alkalom tehát egyszerre együtt látni ennyi Csontváry-festményt és néhány rajzot, szinte mindent, ami jelenleg fellelhető.

A Csontváry-kiállítás a budai Várban

Tudjuk, hogy az 1853-ban Kisszebenben született, és 1919-ben Budapesten meghalt autodidakta, magányos festő valójában gyógyszerészként végzett, sőt jogot is tanult, s 41 éves koráig patikusként dolgozott. Bár mindig is tehetségesen rajzolt, festészetet csak azt követően kezdett komolyan tanulni, miután felhagyott a patikussággal. Életében alig több, mint hetven festmény elkészültéről tudnak a szakemberek, tizenegyről csak sejtik, hol lehetnek. A festő munkásságának könyvet is szentelő Molnos Péter művészettörténész szerint feltételezhető, hogy Oroszországban rejtőznek, egy raktárban. Magyarországról ugyanis több mint százezer műtárgyat, festményt hurcoltak el a Szovjetunióba a második világháború után, mely ellentétes volt minden létező nemzetközi megállapodással. (Erről bővebben lásd itt: http://ugyvedvilag.hu/rovatok/eletmod/mukincsvadaszok-magyarorszagon)

Mi azonban örüljünk most azoknak a Csontváry-képeknek, amelyek szemünk elé tárulhatnak e fantasztikus életműkiállításon. Ha már arról szóltunk, hogy egyfajta önarckép a Magányos cédrus, rögtön a tárlat első termében két valódi önarckép tárul elénk. Az első a híresebb, melyen a festőállvány előtt ülve tekint ránk a mester sovány, rövid szakállas, nagy bajszos arcával, szürkéskék szemeivel.

Csontváry Önarcképe

A kiállítás tematikus egységek szerint mutatja be a géniusz munkásságát. Képein keresztül láttatja a művész jellegzetes motívumait, az épített környezet és a természet kapcsolatát, az antik romok megjelenítését, a fény és árnyék fontosságát, a Nap járását. Hatalmas festményeit éppúgy megcsodálhatjuk – Baalbek, A taorminai görög színház romjai, Mária kútja Názáretben –, mint portréit (Ablaknál ülő nő, Marokkói tanító, Almát hámozó öregasszony), városképeit (Az Olajfák hegye Jeruzsálemben, A Keleti pályaudvar éjjel, Római híd Mosztarban), természeti képeit (Nagy-Tarpatak völgye a Tátrában, Délutáni vihar Trauban, Vihar a nagy Hortobágyon, Selmecbánya látképe, Esti halászat Castellammareban).

A taorminai görög színház romjai

Nagy tablók segítik az eligazodást a festő életében, művészetében, hozzáértő információs szöveggel. Videófalakon Mispál Attila rendezésében néhány perces kisfilmeket láthatunk, melyeken művészi módon elevenedik meg az alkotó, akit Varga József színész kelt életre. Interaktív módon is tájékozódhatunk Csontváryról: érintőképernyőkön kereshetünk rá személyes kapcsolataira, a földrajzi helyekre, amelyek a művész életében fontos szerepet játszottak.

Csontváry: Baalbek

A különc festő, ha élne, bizonyára elégedett lenne e kiállítás minőségével, visszhangjával, saját magyarországi ismertségével, elismertségével. Nemzetközi ismertségét és megbecsülését viszont ma is hiányolná, és értetlenül állna előtte, ahogy mi, tisztelői sem értjük az okát.

Különösen e kiállítás láttán.

Kluwer International Külföldi jogi e-könyvek   Egy kattintásra Öntől!   Rendelje meg most és 5 percen belül már olvashatja! »

---