Intim teremben, intim fotók

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Díner Tamás fotóművész legújabb kiállításához különleges helyszínt választott: a Lukács Gyógyfürdő Szent Lukács Galériáját, az egykori kápolnát.

„Fotóit látva mindig arra gondolok: ott szeretnék élni, ahol ilyen a világ! Amerre ő jár, tobzódik a szépség: színek, fények és formák mutogatják magukat, egymással versengve tolonganak lencséje elé.” Révbíró Tamás műfordító szavai ezek, a kiállítás előszavából. Több mint három évtizedes barátság fűzi őt a fotóművészhez, de mint bevallja, alig látta őt fényképezni. Ő nem az a fotós, akinek ott lóg a gép a nyakában, és amint meglát valamit, azt azonnal levadássza. Inkább szeret intim viszonyt kialakítani témájával, a helyszínen másnak nincs keresnivalója.

Díner Tamás fotóművész készségesen áll saját képei előtt is a kamera elé. „Ilyen az, amikor a hóhért akasztják” (Képek: Falus Tamás)

Találó jellemzés, melyet igazol a hetvenéves Díner Tamás legújabb, Hétszáz csapás című kiállítása. A tárlat alcíme In Memoriam Martin Szipál, vagyis képeivel egyben egykori jó barátja és művésztársa előtt is tiszteleg, aki 2016 tavaszán, kilencvenkét esztendősen hunyt el. A Lukács Gyógyfürdő parkjában található Szent Lukács Galéria ideális helyszíne az intim fotóknak. Az egykori kápolna hosszúkás, magas terme ahhoz is hozzásegít, hogy a művész alkotásai és a befogadók között különleges kapcsolat alakulhasson ki. Sajátos a hangulata a Szabó Lőrinc íróasztalát ábrázoló fotónak, a firenzei kapun függő kopogtatónak, a falnak támasztott magányos biciklinek, a velencei kőhíd karfájának, a portofinói, partra vetett, rozsdálló vasmacskának vagy a kalapos nőnek, aki magányosan néz ki egy római kávézó ablakán. Különös kisugárzása a zöld levelekkel egybefényképezett két fehér széknek is.

Akinek szerencséje van, az az ingyenes tárlaton akár találkozhat is a művésszel. Sőt, aki kéri, annak alkalmi tárlatvezetést is tart. Mi is szerencsések voltunk, így aztán megtudhattuk Díner Tamástól, hogy naponta jár a gyógyfürdőbe úszni – és társasági életet élni. „Lukácsista lettem!” – mondja magáról. Aztán hozzáteszi: „Nem vagyok otthon, mégis jó társaságban lehetek”.

Erre a nyárra mindez különösen igaz, hiszen úszás előtt és után ott a kiállítóterem, ahol fogadni lehet az ismerős és ismeretlen vendégeket. Ismerősökből akad bőven, mert beszélgetésünk idején is tucatnyian üdvözlik, és gratulálnak tárlatához is. Java részüket az elmúlt években, a fürdőben ismerte meg. „Kicsit az itteni barátoknak is szól ez a kiállítás, no meg azoknak, akik nem itteniek, de szeretik a képeket” – fogalmazza. Elárulja, a kiállítás ötlete nem tőle származik, hanem a fürdő igazgatójától, Éva Marianntól, de rövid gondolkodás után jónak találta az ötletet…

Díner Tamás nevét az idősebb zenebarátok és újságolvasók még jobban ismerhetik, hiszen a hetvenes évektől vagy másfélszáz bakelitlemez-, majd CD-borítót, könyvet, plakátot tervezett, fényképezett. Számos újságban, heti- és havilapban, kulturális folyóiratban jelentek meg kulturális tárgyú fényképei, s számos gyűjteményes kiállítása volt. „Szabadon fuldokló” fotóriporterként jellemzi magát a hetvenes–nyolcvanas–kilencvenes évtizedekből, utalva a „szabadúszó” ismert kifejezésre. Azonban e szabadúszás egyben függetlenséget is jelentett, melyet az e kiállításon látható képek is igazolnak. Beszélgetés közben elvezet kedvenc képeihez is, A fekete tojás és a Szárnyas angyal című művekhez, és készségesen áll előttük is a kamera elé. (Ilyen az, amikor a hóhért akasztják.)

Díner Tamás fotókiállítása 2016. szeptember 30-ig látogatható.

---